LÍRAI JÁTÉKDALOK

A lírai jellegű alkotások két nagy csoportja sorolható a gyermekkor költészetébe. Az egyiket a bölcsődalok képezik, a másikat az énekes-táncos, többnyire leányjátékok dalfüzérei.

A hazai kutatásban méltatlanul elhanyagolt műfajra, a bölcsődalra Katona Imre többször is felhívta a figyelmet. Meghatározása szerint: „népi líránk alkalmi műfaja, mely formájában a ringatáshoz igazodik, tartalmában pedig álomra késztet, olykor az énekes érzelmeit fejezi ki” (Katona I.–Szendrei J. 1977: 365). A bölcsődalt helyettesítheti rigmus, alkalmas dal is. Szövegét a ringatószavak, pl. tente, beli, csicsíja mellett a becézések, álomra biztató szövegek jellemzik. A Magyar népdalok c. kiadványban Katona Imre az általa közölt altatókról megjegyzi: „Ezeken a viszonylag új szövegeken már erős irodalmi, iskolás hatás érezhető” (Ortutay–Katona 1975: I. 651). A szövegeket tartalmi csoportosításban adta közre: az alvó természetről, a munkálkodó szülőkről szóló szövegek, ajándékok ígérgetése, az álom a jövő megszépítése, és az ébredésre utalás. Például:

{5-604.} altatók: Aludj, baba, aludjál!

Feljött már a csillag;

Aranyos kis bárány

Hazafelé ballag.

(Kaposhomok, Somogy m.; Ortutay–Katona 1975: I. 73)

Tente, baba, tente.

Itt van már az este.

Elment apa a malomba

Őröl búzát, hoz kenyeret;

Laci eszik lágy kenyeret.

(Szilvásvárad, Heves m.; Ortutay–Katona 1975: I. 75)

Régies, szinte a siratóhoz hasonló az a moldvai altató, mely a „Magyar Népzene” I. IV. B. 1. c. hanglemezen hallható:

Hejde, lilibe,

Hejde, hejde Janikám!

Hajdába, hajdába Janikám!

Balladatöredéket őrző altató változatai – a rádiópályázat anyagában – Nógrád és Háromszék megyéből kerültek elő:

Csicsijja, babujja,

Szép török fiucska,

Nekem is volt egyszer

Szép kicsi fiacskám,

Elvitte a török

Hajnalhasadtával,

Most is megismerném,

Ha elémbe jőne,

Arca szemölcséről,

Karja fehérjéről.

(Nagybacon, Háromszék m.; Borsai–Kovács 1975: 15)

Faragó József a közelmúltban felmérte a magyardécsei bölcsődal-repertoárt. Arra a megállapításra jutott, hogy a község lakóinak 81%-a már nem ismer bölcsődalt. Idősebb asszonyoktól azonban még 147 szöveget jegyzett le, melyeket öt típusba sorolt (Faragó 1976). A bölcsődalok gyűjtése tehát ma már szinte lehetetlen feladat. Az országos pályázat, melyet a Magyar Rádió rendezett, közel 70 altatódalt hozott felszínre az ország egész területéről.

A lírai jellegű játékdalok rendszerezését zenei szempontból az MNT elvégezte, nem történt azonban hasonló kísérlet a szövegek vonatkozásában. A játékdalszövegek gyakran töredékesek, füzérszerűen kapcsolódnak egymáshoz a különböző eredetű és korú szövegelemek, néha különösebb tartalmi összefüggés nélkül. A szöveg és a játékcselekmény összefüggésében egyes esetekben azt tapasztaljuk, hogy a szöveg egészében vagy {5-605.} elemeiben követi a játékcselekményt, más esetekben szövegében teljesen független a játéktól, s csupán dallama, ritmusa követi azt. Játékcselekménnyel összefüggő lírai dalszöveg:

Bújj, bújj zöld ág,

zöld levelecske,

nyitva van az aranykapu,

csak bújjatok rajta.

Nyisd ki, rózsám, kapudat, kapudat,

hadd kerüljem váradat, váradat,

szita, szita péntek,

szerelem csütörtök,

bab szerda!

(Csáford, Zala m.; Haider–Borsai–Kovács 1976: 141)

Ez a lírai játékdal gyakran kapcsolódik a hidasjátékokhoz is, de magában is kedvelt, sőt a nagyobb leányok tavaszköszöntő, falufeljáró szokásdalaként is ismert volt. Az MNT I. kötete számos változatát közli az ország különböző részeiből. Ugyancsak közismertek az „Ispiláng, ispiláng…” és a „Lánc, lánc…” dalszövegű játékok, melyekben a lírai játékdal összefügg a játékcselekménnyel. Az ispiláng kezdőszót egyes kutatók az ich spiel ein elhallásának vélik, a játékot pedig német átvételnek tartják.

Ispiláng, ispiláng, ispilángi rózsa,

rózsa volnék, piros volnék, mégis kifordulnék.

Pénz volna karika, karika,

Forduljon ki Annuska, Annuskának lánca.

(Sümeg, Zala m.; MNT I. 703. sz.)

Hasonló jellegű a következő:

Lánc, lánc, ësztërlánc, ësztërlánci cérna,

cérna volna, selyëm volna, mégis kifordulna.

Pénz volna karika, karika,

forduljon ki Mariska, Mariskának lánca.

(Tapolcafő, Veszprém m.; MNT I. 299. sz.)

A legismertebb szerepjátszó játék a „Fehér liliomszál…” kezdetű. A szöveget a játékosok mozdulatokkal is követik.

Fehér liliomszál, ugorj a Dunába,

támaszd meg magadat két aranypálcába,

meg is simítkozzál, meg is mosakozzál,

türüld meg magadat valaki kötényébe.

(Sümeg, Zala m.; MNT I. 584. sz.)

{5-606.} Gyakran azonban a szövegeknek csak egyes elemei magyarázzák vagy követik a játékot. Ilyen gyakori fordulat, hogy játék közben párt választanak:

Ezt ölelem, ezt szeretem,

ez az én édes kedvesem.

(Pest; MNT I. 235. sz.)

Ezt szeretem, ezt kedvelem, ezzel el is járom.

(Komárom; MNT I. 243. sz.)

Az MNT I. kötete szövegmutatójának tanúsága szerint ez a szövegelem és variánsai mindig a játékszövegfüzéren belül fordulnak elő, összesen 129 játékdalban. Az „Ezt ölelem…” szövegelem többnyire a „Hej, szénája…” szövegkezdetű énekes-táncos leányjátékban és a „Kis kacsa fürdik…” játék szövegváltozataiban, az „Ezt szeretem…” leggyakrabban a „Hajlik a meggyfa…” szövegkezdetű játékokban szerepel. A párválasztó szöveget a táncra biztatók követik. Például:

Ha pénz volna, pëndülne,

rózsa volna, sërülne,

mégës kifordulna.

(Hertelendyfalva, Torontál m.; MNT I. 185. sz.)

gyakran így folytatva:

Ég a gyërtya, ha mëggyújtják,

mikor ezt a táncot járják.

Járjad, járjad, jó katona,

had’ dobogjon ez az utca.

(Kisgörgény, Maros-Torda m.; MNT I. 198. sz.)

Az „Érik a meggyfa” kezdetű játékokban az MNT tanúsága szerint az említett párválasztó és táncra biztató szövegek együtt fordulnak elő, akárcsak a „Kis kacsa fürdik…” változataiban. Táncra utaló sorokkal kezdődik a gyakran igen hosszú, füzérszerűen építkező énekes-táncos leányjáték, a „Hej, szénája…” Jellegzetes kezdősorai:

Hej, szénája, szénája, széna szakadékja,

benne forog a Juliska, a Mariska.

(Érd, Fejér m.; MNT I. 292. sz.)

Haj, szénája, szénája, széna szakadékja,

benne ül ëgy kerék asszony, kerék kis mënyecske.

(Püspökszenterzsébet, Baranya m.; MNT I. 293. sz.)

Haj szénalja, szénalja, széna szakadékja,

benne forog dërék jány, hej, de könnyen járja.

(Zabar, Nógrád m.; MNT I. 637. sz.)

{5-607.} Ismert és gyakori, táncra utaló fordulat a „Cickom, cickom…” kezdetű játékban a következő:

A legényëk rëgëmëntje jaj de cifrä,

benne forog ez a legény, igën cifrä.

(Nagylóc, Nógrád m.; MNT I. 806. sz.)

A katonák regimentje igen cifra,

benne forog Sándor bácsi, igen nyalka.

(Arad; MNT I. 808. sz.)

Végezetül egy szertartásos jellegű énekes-táncos leányjátékról kell megemlékeznünk, az ún. „pilikézés”-ről. Többnyire három kisebb, álló vagy guggoló lány körül kanyargósan vonulnak a többiek, nagyobb lányok, s a játék jellegzetes szövege a következő:

Haja, baja, arany haja, haj pilike tánca.

(Libád, Esztergom m.; MNT I. 938. sz.)

Haj pilike tánca, pilike,

haja, haja, mégis haja.

(Komárom; MNT I. 937. sz.)

A lírai játékdalok szövegeinek java része független a játékcselekménytől, dallamában, ritmikájában kapcsolódik hozzá. Legismertebb lírai dalszövegek: „Hajlik a meggyfa…”, „Kis kacsa fürdik…”, „A pünkösdi rózsa…”. Legnépszerűbb talán a „Kis kacsa fürdik…” kezdetű szöveg, mely önálló játékszövegként éppúgy szerepelhet, mint más játékszövegek füzérében. Példák a lírai dalszövegekre, melyek függetlenek a játékcselekménytől:

Kis kacsa fürdik fekete tóba,

anyjához készül Lengyelországba.

Síkos a talpa, magos a sarka,

fordulj ki, fordulj ki,

aranyos Mariska.

(Alsópáhok, Zala m.; MNT I. 166. sz.)

A másik népszerű játékszöveg a „Hajlik a meggyfa”:

Hajlik a mëggyfa,

nagy az árnyéka,

akit szeretsz kapd el.

(Sopron; MNT I. 195. sz.)

Ez a szöveg is felbukkan olykor más játékszövegek részeként, pl. a „Kis kacsa fürdik” játékban. Ugyancsak kedvelt játékdal „A pünkösdi rózsa kihajlott az útra…” kezdetű. Párválasztó játékként, párosító jellegű szöveggel is szerepelhet:

{5-608.} 1. A pünkösdi rózsa kihajlott az útra,

nincs itt leszedője, szödd le, szívem, Zsuska.

2. Kösd meg bokrétának, kösd meg bokrétának,

ennek a legénynek tűzd a kalapjába.

(Baranya; MNT I. 1082. sz.)

Többnyire azonban a párosító jelleget nem őrizte meg:

A pünkösdi rózsa kihajlott az útra,

én édesem, én kedvesem, szakajts eggyet róla.

(Pest; MNT I. 236. sz.)

A játékcselekménytől független, hosszú, kontaminálódott szövegváltozatok egyik legszebb példája a „Csillag Boris” játékdal. Küllős Imola elemzésében kimutatta a többségében lírai daltöredékeket, melyekből a „Csillag Boris” játékdal nógrádsipeki változatának szövegfüzére létrejött (Küllős 1980: 151–182).

A lírai jellegű játékdalok elemzésére a fenti kísérlet kivételével idáig még nem került sor. Küllős Imola tanulmánya is azt bizonyítja, hogy mind a szerelmi, mind pedig a lakodalmi líra élő vagy már csak a gyermekköltészetben megőrződött töredékeit fellelhetjük, és a játékdalok sajátos szerkesztésére is fényt deríthetünk.