{5-278.} NÉPBALLADA

FEJEZETEK

A legtöbb európai népnek egyetlen igazi, hagyományos énekelt-verses elbeszélő műfaja van, ez a ballada. Vele egy időben és különösen utána sokféle többé-kevésbé hagyományos vers tűnt fel a népek hagyományában, amelyek több-kevesebb vonásban hasonlítanak a balladára. Ilyenek a késő feudális epikus énekek az angoloknál, skandinávoknál; ilyenek nálunk a helyi események jól-rosszul megénekelt elbeszélései, amelyek itt-ott balladai fordulatokat használnak fel, de egy kis területen, esetleg egyetlen faluban élnek rövid életet; valamint ilyenek a legendák már jobban folklorizált, mégsem igazán népköltészeti alkotásai. Ezeket is sokszor balladáknak nevezik, és a balladák közé sorolják a gyűjteményekben. Magunk azonban csak a műfaj tipikus darabjaiból vonjuk el a ballada meghatározását, és csak azokat vonjuk be tárgyalásunkba. (A továbbiakban mindig összefoglaló munkám – Vargyas 1976 – címeivel és típusszámaival jelölöm a balladákat, ahol az érdeklődő további adatokat és bizonyítást talál.) Lássunk mindenekelőtt egy példát (1. Az elégetett házasságtörő. Vargyas 1976: II. 1. sz.) a ballada tipikus sajátosságaira:

– Menj el uram, menj el, aj ki Kolozsvárra,

Aj ki Kolozsvárra, apám udvarába,

Hozd el onnan, hozd el a nagy vég vásznakat,

A nagy vég vásznakat, s ingyen kapott gyolcsot!

5 – Ne menj apám, ne menj, aj ne menj hazól ki:

Anyámasszony bizony Barcsait szereti!

– Hallod asszony, hallod, mit ebeg e gyermek?!

– Ne hidd, édes uram, – részeg az a gyermek!

Aval elindúla az asszony szavára,

10 Az asszony szavára, aj ki Kolozsvárra.

Mikor fele utját elutazta volna,

Csak eszibe juta küssebb gyermek szava.

Ahajt megfordula, hazafelé tére,

Hazafelé tére, hazájába ére.

15 – Nyiss ajtót, nyiss ajtót, asszony-feleségem!

– Mingyár nyitok, mingyár, édes jámbor uram!

Hadd vessem nyakamba viselő szoknyámat,

Hadd kössem előmbe az előruhámat!

– Nyiss ajtót, nyiss ajtót, asszony-feleségem!

20 – Mingyár nyitok, mingyár, édes jámbor uram!

Hadd húzzam lábomba fejelés csizmámat!

Hadd kössem fejemre viselő ruhámat!

– Nyiss ajtót, nyiss ajtót, asszony-feleségem!

Aj, mit tuda tenni, ajtót kelle nyitni.

25 Add elé, add elé a nagy láda kólcsát!

– Nem adom, nem adom a nagy láda kólcsát:

A szomszédba jártam, kerten átalhágtam,

A nagy láda kólcsát ottan elhullattam, –

Hanem megtaláljuk szép piros hajnalkor,

30 Szép piros hajnalkor, világos viradtkor!

Ahajt csak bérugá gyontáros ládáját,

Végig lehasítá az egyik oldalát:

Csak kihengeredék Barcsai belőle,

– Aj, kapja a kardját, fejit vevé vélle.

35 – Hallod feleségem, hallod asszony, hallod:

Három halál közzül, melyiket választod?

Avagy azt választod, hogy fejedet vegyem,

Vagy selyem hajaddal házat kisöpörjem,

Avagy azt választod: reggelig virasztasz,

40 Hét asztal vendégnek vígon gyertyát tartasz?!

– Három halál közzül én is azt választom:

Hét asztal vendégnek vígon gyertyát tartok.

– Inasom, inasom, én küssebb inasom,

Hozzad elé, hozzad a nagy vég vásznakat,

45 A nagy vég vásznakat, ingyen kapott gyolcsot!

Fejinél kezdjétek, talpig tekerjétek,

A sok ingyen gyolcsot fejire kössétek!

Fejinél kezdjétek, talpig szurkozzátok,

Talpánál kezdjétek, végig meggyujtsátok!

50 Fejihez állítok egy oláh furulyást,

Lábához állítok egy cigán hegedűst –

Fujjad, oláh, fujjad az oláh furulyát,

Huzzad, cigán, huzzad a cigán hegedűt,

Fujjátok széltibe, huzzátok ízibe:

55 Mostan hadd vigadjon feleségem szive!

(Udvarhelyszék; MNGy I. 149)

E műfaj egyik legfeltűnőbb sajátsága a rövidség. A fenti ballada 55 sorban mondja el egy házasságtörés és a szörnyű büntetés történetét. Ez általában jellemző a balladára: néha még 20 sorban is el tud mondani egy hatásos történetet, de 100 sornál többet ritkán találunk legjellemzőbb darabjaiban. Ezt másik sajátságának köszönheti: tömör, kihagyásos fogalmazásának. A ballada mindig csak a legfontosabb mozzanatokat adja elő, a lényegteleneket, amelyek nélkül is megértjük az eseményeket, elhagyja. Példánkban nem tér ki rá, hogy a férj keresgéli az elbújt szeretőt, s végül rájön, hol lehet; mindjárt {5-280.} a megtalálással folytatja a jelenetet. A legfontosabb jelenetek a szereplő személyek közti összeütközések; ezért a ballada drámai formában adja elő az eseményeket, többnyire a szereplők szájából hangzik el minden, vagy párbeszéd, vagy monológ formájában. Példaszövegünkben már a problémát is három személy egymáshoz intézett szavai világítják meg. S az egész költeményben 11 elbeszélő sor van, amely harmadik személyben mondja az eseményeket, a többit mind a szereplők szavaiból tudjuk meg. S amit megtudunk: a balladai történetek mindig emberek közti összeütközések, emberi viszonyokból fakadó tragédiák vagy emberek komikus viselkedése. A szereplőket mindig lélektani helyzetekben ábrázolják: amint félelmében megzavarodva próbál naiv kibúvókhoz folyamodni, mint a rajtakapott asszony, aki kétségbeesetten halogatná az ajtónyitást meg a láda kulcsának átadását, vagy a férj bosszújának kitörése a végső parancsokban.

A ballada két fontos sajátsága viszont nem figyelhető meg példánkon: hogy mindig énekelt és mindig strofikus a formája. Nem mintha eredetileg nem lett volna ez is énekelt és strofikus, de az egykori gyűjtő nem jegyezte fel. Könnyű volna ugyan helyreállítani a strófákat: minden két-két sor egy versszak, kivéve a 43–45. sorokat, ahol egy szövegsor a megismételt dallamsorra mehetett, s a versszak három sorból állt. Ez igen közönséges a balladai előadásban. Hogy mégis meghagytuk az eredetileg közölt formában, azért van, mert nem tudjuk: 4 × 6-os vagy 4 × 12-es sorokból álltak-e versszakai, s lehettek többször is ismétlései. A föl nem jegyzett dallamot pedig semmi módon nem tudjuk pótolni.

Összegezve tehát: a ballada énekelt strófákban előadott rövid, tömör történet, többnyire egyetlen fő jelenetre koncentrálva, amely emberi összeütközéseket ad elő, a szereplőket lélektani helyzetekben, drámai jelenetekben ábrázolja, lehetőleg párbeszédekkel és monológokkal.