A községben az agrártársadalmon kívül jelentős számban éltek iparosok is. Ez a réteg is tagozódott, hasonlóan a parasztokhoz és az értelmiségiekhez. A parasztoknál a föld nagysága, az értelmiségnél az iskolázottság szintje jelentette a különbséget, az iparosoknál pedig az, hogy főfoglalkozásként űzték az ipart, vagy csak mellékesen.
Az iparos dinasztiáknak is volt szőlőjük, présházzal-pincével, és volt néhány hold földjük is. Ezek az ingatlanok azonban csak a család szükségleteinek kielégítését szolgálták.
A török hódoltság után, majd az Ürményiek építkezése idején is eléggé sokan települtek Válba. A fő utcában építkeztek. El is nevezték Nagynémet és Kisnémet utcának. (Az utóbbi később "Kisutca" lett.) A falu népe nem sokat bajlódott a német nevek kiejtésével, alakította magának a könnyebb kiejtés kedvéért. Így lett a Habersdorferből Hábeszter, Baumannból Bámon. Írásban, természetesen megmaradt az eredeti alak. Nyelvük gyakorlására nem volt lehetőség, legfeljebb az ugyancsak betelepült zsidó család öregjeivel cserélhették ki a gondolataikat németül.
A parasztokból lett iparosok is elsajátítottak egy- egy szakmát, de ezt csak mellékes kereseti forrásként űzték a téli hónapokban, mert a földművelésből, állattenyésztésből éltek.
A Dreher uraság birtokain is szükség volt iparosokra, ők azonban nem tartoztak szoros értelemben a falu iparos rétegéhez. Munkájukat lekötötte az uradalom igénye. Bár a falu közepén éltek, a hatalmas gazdasági udvart körülölelő épületegyüttesben bizonyos mértékben elkülönültek a falu életétől. Volt, aki két ipart is űzött: borbélyságot és órás ipart, voltak akik családtagok besegítésével kocsmát, szatócsboltot működtettek. Többen komolyabb bevétel reményében vásározni jártak a szomszédos községekbe.
A gazdasági válság idején elszegényedtek, szinte megmagyarázhatatlan, miként tudtak élni, megélni. A megrendelők is csak természetben fizettek az elvégzett munkáért, vagy még úgy sem. A kölcsönfelvételek, váltók nem ritkán sodorták az iparos családokat kétségbeejtő helyzetbe.
Az iparosok kimondottan szerették munkájukat, mai kifejezéssel élve, minőségi munkát végeztek. Minden kiadott munka zsűrizett, védjeggyel ellátott termék volt.
Szakmai tekintélyen kívül társadalmi tekintélyt is szerzett minden jobb iparos. Önzetlen munka volt a közösségért.
Példa erre vitéz Halász Ferenc kéményseprőmester, aki hosszú évtizedeken át községi bíróként is tevékenykedett. Kokas Ferenc így emlékezett: "Határozott, keménykezű ember volt. Mi, gyerekek féltünk is a Sétatéren az orgonasövényből csúzliágat vágni, mert hátha jön Feri bácsi! Vagy ugyanitt kerékpározni, - meg sem kíséreltük!" "Ugyanígy voltunk Vranek Józsi bácsival is, aki kovácsmester volt, de mint a Tűzoltó Egyesület parancsnoka is kitett magáért. Úrnapi nagymisén például valamennyi tűzoltó sisakja mellé tölgyfa ágacska volt tűzve, úgy álltak díszőrséget. Szájtátva figyeltük Úrfelmutatás előtt, hogy hajtják végre a parancsot: Térdre! Imához! Sisakot le!" Ünnepi nagymiséken 4-6 fiatalabb iparos tartotta a gyertyát, amelyet az ipartestület vásárolt.
Az iparosok adminisztrációs és bizonyos értelemben érdekvédelmi szervezete volt az Ipartestület. Több községet is összefogott: Vált, Etyeket, Gyúrót, Kajászószentpétert, Verebet, Vértesacsát. Hivatalos elnevezése 1931-től Vál és vidéke Ipartestület, Vál. Legfelső felügyeleti és irányító szerve az Ipartestületek Országos Központja (IPOK) volt.
Az Ipartestület feladatai közé tartozott az iparosok nyilvántartása, inasok vizsgáztatása, segédlevelek kiadása, a bizonyos időközönkénti közgyűlés megtartása. A közgyűléseken a felmerült kérdéseket, javaslatokat megvitatták, s közösen kialakított megállapodásról tájékoztatták a felsőbb szerveket.
Az ipartestület vezetője az elnök volt. Az adminisztrációt, levelezést az irodai munkában némi jártassággal rendelkező iparos végezte, egyszerű berendezésű, bérelt irodában, öreg írógéppel, szerény javadalmazás ellenében. A "hivatalszolga" a helybeli iparosoknak kézbesített, postára vitte az értesítéseket a vidékieknek, a felsőbb szerveknek szólókat. Egy-egy szegényebb iparos vállalta ezt a munkát, ugyancsak csekély díjazás ellenében.
Az iparos társadalom - annak ellenére, hogy magasabb iskolai végzettséggel nem rendelkezett -, bizonyos kulturális szerepet is betöltött. Ebben a régi iparoscsaládok leszármazottai, a városból, főként Budapestről leköltözöttek, a művelődési igénnyel rendelkezők vitték a vezető szerepet.
Az ipartestület irodájában volt egy könyvekkel telezsúfolt szekrény. Gárdonyi és Jókai művei képviselték a magasabb irodalmi szintet, és megvoltak ott May Károly, Verne Gyula művei, és a Tolnai Világlapja különböző évfolyamainak bekötött vaskos példányai is. E könyveket nemcsak az olvasást kedvelő iparosok lapozgatták, hanem a gyerekek is, akik e könyvek útján ismerkedtek meg az irodalom és az olvasás varázsával, és lettek később irodalom- és művészetkedvelő értelmiségiek.
Jelentős kulturális szerepe volt az iparosoknak színdarabok szervezésében, rendezésében. E darabokban rendszerint a fiatalok játszottak, de előfordult az is, hogy már deresedő hajú, de kedélyükben mindig fiatalos, köztiszteletben álló mesterek egy egész darab előadásra vállalkoztak. Ezek nem voltak irodalmi értékű alkotások, mégis jól szolgálták azt a célt, hogy az iparos fiatalságot összetartsák, a hosszú téli hónapokban szórakozást és egyben némi művelődési lehetőséget biztosítsanak. A szerény anyagi sikerből valami közös kiadást fedeztek, vagy egy-egy különösen nehéz helyzetbe kerülő iparoscsaládon segítettek. A darab sikeréhez igyekezett mindenki hozzájárulni: az asztalosok elkészítették az oldalkulisszák kereteit, a kárpitosok fölfeszítették ezekre a vásznakat, a szobafestő pedig - amint a darabban foglalt idill megkívánta -, lombos faágakat, vagy szobabelső tapétáit festette a vásznakra, a háttérre. Maguk a szereplők is mindent megtettek, hogy a megjelenésükhöz szükséges kellékeket összeszedjék a faluban: bőgatyát, kalapot, csizmát, subát, pipát, sokráncú parasztszoknyát és egyebet. Előadás elmúltával még sokáig szóbeszéd tárgya volt: kik nézték meg a darabot, mint vélekedik az előadásról a falu népe, kinek a játéka tetszett a legjobban.
A Dalárdának minden iparos tagja volt.
Tánciskolát is szerveztek a fiatalok számára. Ha nem akadt hivatásos tánctanár, megtette egy-egy ügyesebb mozgású iparos is. Ez is a közös együttlétet, a fiatalok összetartását, a szórakozást szolgálta, felkészítette őket a bálokra, az iparosok "zárt körű" báljaira, amelyek főként a szilveszter estéket tették felejthetetlenekké. Ezekre a szomszéd falvakból is eljöttek eladósorban lévő lányok, nősülés előtt álló fiatalemberek, részben a jó szórakozás, részben a jövendőbeli megtalálásának reményével. Ezeken a bálokon nem volt verekedés, botrány, csendőri beavatkozás, pedig bicskás falu hírében állt a község a környéken.
A falunak feltétlenül szüksége van iparosokra. A nagyipar csökkenő munkaerő igénye, a munkanélküliség sok embert rákényszeríthet, hogy a falura menjen, talán éppen vissza a szülőfalujába. Ők azonban már nem hasonlíthatnak elődeikhez. Másfajta iparokat űznek, másfajta eszközökkel, más céllal, más anyagi igényekkel. Vajon képesek lesznek kiérdemelni azt az elismerést, megbecsülést, tiszteletet, amelyet a régiek megkaptak, de az elmúlt évtizedek felfordult világában nem volt lehetőségük tudásukat, mesterségüket az utódoknak átörökíteni?
*
Válban - mint láttuk - az Ürményiek telepítettek és honosítottak iparosokat nagyobb számban: 1828-ban már 59 iparos öregbítette a mezőváros hírnevét. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint 129 fő (116 férfi és 13 nő) volt főfoglalkozású iparűző, és 18 fő iparral mellékesen foglalkozó. Az előbbiek közül néhányan városba ingázó vagy munkásszállón lakó iparosok lehettek, mert olyan szakmákat is felsorol az összeírás, mint vasipar, gép- és hajógyártás, téglagyártás, fonó- és szövőipar, stb. Mellékeljük az 1931/32. évi váli iparosok címtárát. Akkor éppen 52 az iparosok száma, tehát kevesebb, mint 1828-ban. Napjainkban 74 iparos vállalkozó él a faluban, az ő listájukat is közzétesszük.
Érdekes megfigyelni, az 1996-ban a megkérdezett nyolcadik osztályosok milyen pályát képzelnek el maguknak. A kérdés így hangzott: "Mi szeretnék lenni, és miért?" A kérdésre válaszolva húszból csupán ketten választottak a mezőgazdasághoz közelálló szakmát, de az is állattenyésztéssel áll kapcsolatban, közép- vagy felsőfokú diplomához kötött szakmát öten választottak, ketten még nem tudtak dönteni jövendő sorsukról. Így tizenegy gyereknek valamiféle ipari szakma az álma, illetve az iparnak van presztízse az életében.
Megkérdeztük ugyanezt a óvodásoktól is. 62 gyerek válaszából az derül ki, hogy az ipari szakma érdekel 23 gyereket, felső- illetve középfokú diplomához kötött szakmát választott 13, illetve 7 gyerek, szolgáltatásban szeretne elhelyezkedni 12, mezőgazdaságban mindössze 2, tanfolyamhoz kötött szakmában pedig 5 gyerek.
Iparosok címtára 1931-32. évben
asztalos 3 fő hentes és mészáros 3 fő autóbusz-vállalkozó 1 fő italmérő, kocsmáros, vendéglős 1 fő ács 1 fő kádár 2 fő biztosítási ügynök 3 fő kárpitos és kocsifényező 1 fő bognár 3 fő kéményseprő 1 fő borbély 3 fő kézműáru kereskedő 1 fő cséplőgép és traktortulajdonos 3 fő kovács 6 fő csizmadia 3 fő kőműves 2 fő dohánytőzsdés 2 fő kötélgyártó 1 fő építési vállalkozó 1 fő malombérlő 1 fő fakereskedő 1 fő szíjgyártó 1 fő fűszer és vegyeskereskedő 4 fő szobafestő és mázoló 1 fő gabona és terménykereskedő 2 fő
(Fejér vármegye és Székesfehérvár szab. kir. város általános ismertetője és címtára az 1931-32. évre.)
Vál községben lévő egyéni vállalkozók listája 1996. augusztus 31.
asztalos 2 fő kőműves 5 fő autómentés 1 fő kutyás őr, kutyakiképző 1 fő autószerelés 1 fő lakatos 1 fő ács 1 fő mg. gépek jav. 1 fő árufuvarozó 2 fő mg. gépek jav. egyéb száll. 1 fő baromfifeldolgozó 1 fő mg. kisterm. ügyvit. szolg. 3 fő burkoló 2 fő rádió-tv szerelő 1 fő cukrászda 2 fő szekérfuvaros 1 fő duguláselhárítás 1 fő személyszállító fuvaros 1 fő építész, tervező 1 fő szennyvízszippantó 2 fő építőipari tevékenység 2 fő szobafestő 4 fő épülettakarító 1 fő szőlőtermesztés 1 fő fafaragó 1 fő táp- és terménybolt 1 fő fakitermelő 1 fő temetkezési szolg. 1 fő festő-grafikus 1 fő újságszerkesztő 1 fő fodrász 3 fő üveges-asztalos 1 fő gázszerelő 1 fő üveges-képkeretezés 1 fő gépjavítás-karbantartás 1 fő varrónő 1 fő gumiszerelés 1 fő vegyeskereskedés 2 fő hidegburkoló 1 fő vendéglátás 1 fő irodai-számviteli szolg. 1 fő villanyszerelő 4 fő kárpitos 1 fő víz-gázszerelő 1 fő kereskedő 7 fő zöldségkereskedő 1 fő női ruha készítő 1 fő
Mi szeretnék lenni és miért?
Az általános iskola nyolcadik osztályosainak tervei 1996. októberében:
Nem tudja, mert gyenge a tanulmányi eredménye 4 fő
Nem tud választani 1 fő
Anyagi előny miatt kereskedelmi eladó 1 fő
háztartási gépszerelő 1 fő
Szereti a szakmát, ezért
autószerelő 1 fő
karosszérialakatos 1 fő
cukrász 1 fő
cipész 1 fő
szakács 1 fő
pék 1 fő
tetőfedő vagy szobafestő 1 fő
állattenyésztő 1 fő
Szülői kívánságra magasépítési technikus 1 fő
tetőfedő, bádogos 1 fő
Magasrendű hivatástudat
orvos, gyermekorvos 1 fő
védőnő vagy csecsemőápoló 1 fő
ápolónő vagy szülésznő 1 fő
állatkórházi dolgozó 1 fő
idegen nyelvű gyors és gépíró 1 fő
számítógép programozó 1 fő
-------
20 fő
Az óvoda nagycsoportjában az alábbi foglalkozásokat nevezték meg a gyerekek, feltehetően a család, környezet hatására, de már a televízió, rádió is információs bázis számukra a mesén túl is:
asztalos kőműves 2 fő rendőr autószerelő könyvtáros sofőr állatorvos kovács szakács, szakácsnő 2 fő benzinkutas kozmetikus szakértő boltos lakatos számítógép szerelő cukrász logopédus szülésznő csőszerelő lótenyésztő takarítónő 2 fő dajka 2 fő mentős targoncás fafaragó mérnök telefonszerelő fegyőr munkagép vezető traktoros festő nyomozó tükörgyártó fodrász orvos 2 fő tűzoltó gázszerelő óvónő tv szerelő gépkezelő 2 fő pap üvegező gyógyszerész pék varrónő kertész pilóta védőnő kéményseprő postás villanyszerelő kombájnos presszós zongorista kőfaragó rakéta tervező