OPERALEXIKON

CÍMLAP   —   ELŐSZÓ   —   RÖVIDÍTÉSEK
A   B   C   Cs   D   E   F   G   Gy   H   I   J   K   L   M   N   Ny   O   Ö   P   Q   R   S   Sz   T   U   Ü   V   W   X   Y   Z   ZS  


G

Gábor Artemis (1936-) - magyar op.én. (S). Főiskolás korában, 1957-ben az Éj királynőjeként debütált az OH-ban. 1960-61 a szegedi N.Sz., 1962 óta az OH tagja, a koloratúrszerepkörben (Konstanza, Lucia, Rosina stb.). 1964 óta rendszeresen vendégszerepel Grazban, az ottani főiskolán tanít is. Hangversenyénekesként is gyakran lép fel.

Gábor József (1878-1929) - magyar op.én. (T). Pályáját prózai színészként kezdte, majd Berlinben, Milánóban és a bécsi Volksoperben működött, 1904-től haláláig volt az OH tagja. Szerepköre igen kiterjedt volt: Wagner operáinak vezető szerepeitől (Tannhäuser. Parsifal stb.) a nagy karakterszerepekig (Heródes, Dávid, Loge), a lírai tenor alakoktól (Rodolphe) a buffo szerepekig (Pedrillo) szinte az egész műfaji skálát megszólaltatta pályafutása során. A háború körüli évtizedek egyik legjelentősebb magyar énekese, majd énektanára volt.

Gabriele Adorno - Verdi Simon Boccanegrájában genovai nemes (T), Amelia Grimaldi szerelme.

Gabrieli, Adriana (1755 k.-?) - olasz op.én. (S). La Ferrarese néven ismerték, és ezen a néven korának egyik legnagyobb sztárja volt. 1783-ban debütált Londonban. Később Milánóban, majd Bécsben működött, ő volt 1790-ben a Così fan tutte első Fiordiligije. Da Ponte - aki egyébként kedvese volt az énekesnőnek - szójátékot engedett meg magának a librettóban, mikor a két nővért "dame ferraresi"-nek, azaz ferrarai hölgyeknek nevezi. Mozart az ő számára írta az "Al desio di chi t'adora" koncertáriát, melyet La Ferrarese a Figaro IV. felv.-ban énekelt mindig.

Gabrielli, Caterina (1730-1796) - olasz op.én. (S). La Coghetta néven ismerték. Porpora növendéke volt, valószínűleg Velencében debütált 1754-ben, Galuppi Antigonéjában. Gluck olasz operái közül számosnak főszerepét alakította először, később Londonba került körülrajongott sztárként. Nemcsak tüneményes technikája, rendkívül hajlékony hangja révén (ezt Burney elbeszéléséből tudjuk), hanem szeszélyes sztárallürjei miatt is híres, sőt hírhedt volt. - Nővére, Francesca is énekesnő volt, de csak a seconda donna szerepkörig jutott el (ennek ellenére gyakran összetévesztik Adriana Gabriellivel).

Gadski, Johanna (1872-1932) - német op.én. (S). Berlinben debütált 1889-ben, a Bűvös vadász Agáthájaként. Különböző európai színpadok után a Met-hez szerződött, ahol 1898-tól - hároméves megszakítással - 1917-ig egyike volt a vezető Wagner-szopránoknak. Fénykorában igen sokat szerepelt Bayreuthban és a müncheni operafesztiválon. Amerikát akkor hagyta el, amikor férjét, mint ellenséges hatalom állampolgárát, 1917-ben internálták.

Gailhard, Pierre (1848-1918) - francia op.én. (B) és színházvezető. A párizsi O.C.-ban debütált 1867-ben. Több Offenbach-, Auber- és Thomas-mű premierjén alakított vezető szerepeket. A párizsi Nagyoperának 1884-től 1908-ig volt vezetője; Wagner legtöbb művének bemutatóját Párizsban ő szervezte.

Galeffi, Carlo (1882-1961) - olasz op.én. (Bar). Rómában debütált 1904-ben, a Lammermoori Lucia Ashtonjaként. Pályája igen gyorsan ívelt fel, és már 1910-ben a Met-ben énekelt. Európa és főleg Dél-Amerika nagy operaszínpadainak állandó vendége volt. Sok Mascagni-opera vezető szerepét énekelte a művek premierjein, s ő volt a Gianni Schicchi európai premierjének első címszereplője, valamint az első olasz Amfortas. Bár a nagy drámai szerepek (Rigoletto, Boccanegra, Nabucco stb.) alapozták meg hírnevét, fölényes biztonságú technikája, rendkívül hajlékony és puha pianókra is képes hangja alkalmassá tették a bel canto szerepek éneklésére is.

Galicin herceg - Muszorgszkij Hovanscsinájában a reformer párt feje (T), akit Nagy Péter száműz.

Galickij herceg - Igor herceg sógora, iszákos, megbízhatatlan bojár Borodin operájában (Bbar).

Gall, Yvonne (1885-1972) - francia op.én. (S). 1908-ban debütált a párizsi O.-ban, az Istenek alkonya francia premierjén az egyik sellőt énekelte. Hamar Párizs nagy primadonnáinak egyike lett, mind az O.-ban, mind az O.C.-ban. Egész Európát meghódította vendégjátékai során, a 20-as években Amerikában is vendégszerepelt. Visszavonulása után a párizsi Conservatoire énektanára lett. Főleg a francia repertoárban aratott nagy sikereket fényesen csengő és árnyalatokban gazdag hangjával és művészetével.

Galli, Caterina (1727 k.-1804) - olasz op.én. (MS). Londonban debütált 1743-ban, Galuppi Enrico c. operájában. Az angol főváros egyik operai sztárja volt, később Händel oratórium-előadásainak egyik állandó résztvevője. Bár még hetvenéves korában is részt vett oratórium-előadásokon, nyomorban halt meg.

Galli, Filippo (1783-1853) - olasz op.én. (T, később B). Bolognában debütált 1804-ben, és évekig egyike volt Itália vezető tenoristáinak. Egy betegség következtében hangja basszussá mélyült; Paisiello biztatására újrakezdte tanulmányait, és csakhamar korának egyik legnagyobb basszistája lett. Mint ilyen, 1812-ben debütált Velencében, Rossini L'inganno felice c. operájának bemutatóján. Számos Rossini- és Donizetti-mű főszerepeinek első alakítója lett (pl. Tolvaj szarka, II. Mohamed, Anna Bolena). 1840 tájékán hangja lehanyatlott, ekkor Lisszabonban, majd Madridban karvezető, 1842-től 1848-ig a párizsi Conservatoire-ban énektanár lett. Mindennek ellenére szegénységben halt meg. - Testvére, Vincenzo (1798-1858) Milánóban, Londonban és Bécsben működő, jónevű buffo-basszista volt.

Galli-Curci, Amelita (1882-1963) - olasz op.én. (S). Autodidakta módon tanult énekelni. Trapaniban debütált 1906-ban, Gildaként. 1910-ben Rómában, 1916-ban Chicagóban, 1921-ben a Met-ben énekelt. A nagy koloratúrszoprán szerepek legjobb és legsikeresebb alakítója volt a század első évtizedeiben. Kivételes technikai készsége és félelmetes magassága feledtette hangjának bizonyos fokú élességét. 1930-ban már óriásit bukott Bpesten, gégebaja miatt vissza is kellett vonulnia. 1935-ben kísérelte meg egy műtét után a visszatérést (Mimi), de ekkor már nem tudta visszaszerezni hírnevét és végleg visszavonult.

Galli-Marié, Célestine (1840-1905) - francia op.én. (MS). Strassbourgban debütált 1859-ben. Három év múlva már az O.C. vezető énekeseinek egyike: 1866-ban ő az első Mignon és 1875-ben az első Carmen.

Gallos, Hermann (1886-1957) - osztrák op.én, (T). A bécsi Akadémiai Kórus tagja volt, az együttes egyik amerikai turnéja során fedezték fel hangját. 1915-ben debütált a bécsi S.O.-ben, melynek haláláig tagja volt. Ő volt a színház vezető tenor-buffója évtizedeken keresztül, és egyben a bécsi közönség legnagyobb kedvenceinek egyike. Utolérhetetlenül alakította Pedrillo, Jaquino és Monostatos szerepeit, emellett nagyszerű oratórium- és dalénekes is volt. 1937-től haláláig a bécsi Zeneakadémián tanított.

Galsay Ervin (1923-) - magyar op.én. (B). 1942-ben debütált a Goldmark-teremben, a Windsori víg nők Reichjeként. 1946-48 a budapesti Vígopera tagja, egyidejűleg 1946-tól az OH énekese 1973-ig. A színház egyik jeles basszus-buffója volt, Don Pasquale, Bartolo, Rocco stb. voltak főbb szerepei. Amellett: az igazi comprimario énekes, aki számára nincsen kis szerep, illetve aki a kis szerepekből is jelentős alakításokat formál (Sekrestyés, Crespel, Antonio és számos más kis szerep). Érdemes művész.

Galvany, Maria (1878-1949) - spanyol op.én. (S). 1896-ban debütált. Előbb hazájában, majd a századforduló idején már Olaszországban is a sztárok közé tartozott. Legnagyobb sikereit Dél-Amerikában aratta. Európában t. k. saját társulatával turnézott. Az első világháború után lehanyatlott csillaga, és Rio de Janeiróban szegényházban halt meg. Fantasztikus technikájú koloratúrszoprán volt, akinek számára semmilyen technikai nehézség nem létezett.

Gamrekeli, David (1911-) - szovjet op.én. (Bar). 1925-ben debütált a tbiliszi operaházban. 1944-ben szerződtette a B., amelynek évekig egyik vezető énekese volt. Főleg a klasszikus orosz repertoárban jeleskedett.

Gáncs (Gabry) Edit (1929-) - magyar szárm. op.én. (S). 1951-ben debütált a bpesti OH-ban, Farkas Csínom Palkójának Éduskájaként. 1957-ig volt az OH tagja; 1958-61 a brémai, 1961-71, majd 1973-tól a kölni opera tagja. Kertész István felesége. Elsősorban Mozart-énekesnőként aratott jelentős sikereket (Pamina, Zerlina, Blonde, Grófné), de ugyanígy kiváló Strauss-énekesnő is. Nagyszerű muzikalitására jellemző az a hatalmas siker, amellyel B. A. Zimmermann "Katonák" c. operájának hihetetlenül nehéz női főszerepét énekelte.

Gara Mária - Erkel Hunyadi Lászlójában a címszereplő menyasszonya (S).

Gara nádor - Erkel Hunyadi Lászlójában az egyik intrikus (Bar), aki hatalomvágyában László vesztét okozza, és lányát, Máriát is feláldozza a király kéjvágyának.

Garbin, Edoardo (1865-1943) - olasz op.én. (T). 1891-ben debütált Vicenzában, Alvaróként. Két évvel később már a Sc. tagja és a Falstaff első Fentonja. (Felesége, Adelina Stehle ugyanezen a premieren Annuskát énekelte.) 1900-ban Leoncavallo Zazájának első férfi főszereplője volt, ekkor már európai hírű nagy sztár. Ő volt annak a palermói Bohémélet előadásnak Rodolphe-ja, amelyen a darab igazi sikersorozata elindult. Pályája végén Milánóban volt énektanár, számos nagyhírű énekes az ő keze alól került ki. (T. k. ő volt Rösler Endre egyik mestere is.) A századforduló évtizedeinek egyik legjelentősebb lírai tenorja volt.

García - világhíres spanyol op.én. család. 1. Manuel (1775-1832) (T). 1808-ban debütált Párizsban, Paër Griseldájában. Három év múlva már Rossini Elisabettájának Norfolk szerepét énekli a mű premierjén és 1816-ban a Sevillai borbély római bemutatóján ő volt az első Almaviva. Útja Párizsba és Londonba vezetett, majd ő az első, aki olasz társulattal operaelőadásokat rendez (még Lorenzo da Ponte szervezői közreműködésével) New Yorkban. 1826-ban ő rendezi a Don Juan New York-i premierjét, s a nézőtéren ott ült a szövegíró... A múlt század első évtizedeinek legnagyobb énekmestere lett belőle. (Mellékesen több mint 100 operát írt.) Növendékei közé tartozik elsősorban három gyermeke: Maria, Pauline és Manuel II., rajtuk kívül Méric-Lalande, Nourrit és Géraldy. - 2. Manuel II. (1805-1906!) (B). New Yorkban debütált 1825-ben, a Sevillai borbély Figarójaként. Csak négy évig működött színpadon, 1829-től kezdve csak tanítással foglalkozott. Az első énekmester volt, aki tudományos alapon foglalkozott az énekpedagógiával; ő találta fel a gégetükröt. Növendékei közé tartozott Jenny Lind, Mathilde Marchesi és Julius Stockhausen. - 3. Gustave (1837-1925) (Bar). Manuel II. fia és tanítványa. Londonban debütált, Don Juanként. Olaszországi színpadi pályafutás után Londonban telepedett le és mint apja, ő is a Royal Academy of Music tanára lett. - 4. Albert (1875-1946) (Bar), előbbi fia. Ő is főleg tanítással foglalkozott. - 5. Maria Malibran. - 6. Pauline Viardot.

Gardelli, Lamberto (1915-) - olasz karm. Karmesteri pályafutását Tullio Serafin asszisztenseként kezdte. 1946-55-ig Stockholmban működött, ahol udvari karmesterré is kinevezték. Újabb hat évig Koppenhágában volt a Rádiózenekar karmestere, majd 1961-ben a bpesti OH állandó vendége lett. Számos nagysikerű premier és felújítás fűződik nevéhez, így: Ory grófja, Manon Lescaut, A végzet hatalma, Figaro házassága, Carmen, Macbeth, Lombardok. Azóta vissza-visszatér Bpestre, hol hangversenydirigensként, hol a Margitszigeti Szabadtéri Színpad operakarnagyaként. A Szigeten Verdi Attilájának magyarországi ősbemutatóját ő dirigálta, ugyanitt került színre évtizedek után először Boito Mefistofele-je. Állandó karmestere volt a Met-nek, a C.G.-nek, főzeneigazgatója a berni operaháznak. Az utóbbi időkben utazó karmesterként járja a világot. Gardelli művészetét mindenekelőtt a korai Verdi-operák tolmácsolásaiban lehet megragadni és jellemezni: óriási ritmikus kultúra és hangszínfantázia jellemzi zenekarát, az énekeseket pedig mindenkor a kifejezés primátusára igyekszik nevelni. Lendülete és drámaisága ugyancsak hozzájárul karmesteri erényeihez. A 70-es évektől sorozatban készülnek vezénylete alatt a korai Verdi-operák példamutató hanglemezfelvételei.

Garden, Mary (1877-1967) - angol op.én. (S). Amerikában nevelkedett, majd Párizsban tanult. 1900-ban került az O.C.-ba. 1902-ben ő volt az első Mélisande. További pályáján több bemutató fűződik nevéhez. 1907-ben visszatér Amerikába. A chicagói opera tagja, majd 1919-20-ban igazgatója lett. Miután óriási deficitet teremtett, a következő évben már leváltották, de 1931-ig maradt tagja a társulatnak.

Gardoni, Italo (1821-1882) - olasz op.én. (T). 1840-ben debütált Viadanában, Donizetti Roberto D'Evereux-jének címszerepében. Olasz, francia és német földön működött, majd Londonba került, ahol 1847-ben ő volt Verdi Haramiák c. operájának premierjén az első Carlo Moor.

Gar viel und schönSok szépet hallott már

Gassi Ferenc (1850-1896) - magyar op.én. (T). 1879-ben debütált a N.Sz.-ban. 1886-ig működött itt, ill. az OH-ban, mint a színház egyik jeles hőstenorja (ő volt az első magyar Stolzingi Walter).

Gaszparjan, Goar (1922-) - szovjet op.én. (S). Kairóban született, ott is tanult. 1948-ban tért haza a Szovjetunióba, ettől kezdve a jereváni operaház tagja. Tipikus mikrofon-hang: tüneményes magas regisztere (Erna Sack-szerű kivételes magassága van), koloratúrtechnikája főként mikrofonban érvényesül. Hangjának volumene oly kicsi, hogy színpadon szinte elvész.

Gáti István (1948-) - magyar op.én. (B). Főiskolás korában, 1971-ben debütált az OH-ban, a Carmen Zunigájaként. 1972 óta a színház tagja a karakter-basszus szerepkörben. Kiváló jellemszínész, aki hangi árnyalatokkal éppúgy hozzájárul az alakításhoz, mint játékával. A bayreuthi Ifjúsági Találkozón, Salzburgban és Trevisóban vendégszerepelt. Kitűnő dalénekes.

Gatti, Gabriella (1916-) - olasz op.én. (S). 1934-ben debütált, és 1937-ben már a Római Opera jelentős primadonnái közé tartozott. 1940 óta énekelt a Sc.-ban. Visszavonulása után a római Santa Cecilia akadémia énektanára lett. A 40-es évek egyik jelentős szopránja, aki Mozart műveiben éppúgy nagy sikereket aratott, mint a súlyos Verdi- és Wagner-szerepekben.

Gatti-Casazza, Giulio (1869-1940) - olasz színházvezető. 1893-ban - mérnöki tanulmányok után - a ferrarai Teatro Municipale-ban került először színház élére. Oly sikeresen működött, hogy 1898-ban a Sc. vezetője lett, ahol Toscaninival együttműködve hatalmasan felfejlesztette a színházat; az ő idejében mutatta be a Sc. a Borisz Godunovot és a Pelléast, ekkor lettek gyakoriak a Wagner-előadások is. Neve azonban a Met-tel fűződött össze, melynek 1908-tól 1935-ig volt igazgatója. Ő tette a New York-i operaházat azzá, aminek ma is ismerjük, ő szerződtette oda a világ összes nagy sztár énekesét és karmesterét. Igazgatósága alatt 177 mű került színre, összesen ötezer estén. Emlékiratai (Memories of Opera) nemcsak a Met történetének, de a század első évtizedei teljes operai életének egyik legizgalmasabb, forrásmunka-számba menő krónikája.

Gavazzeni, Gianandrea (1909-) - olasz karm. Pályája kezdetén inkább zeneszerzőként tevékenykedett, és csak a II. világháború utáni években futott fel karmesteri pályája. Egyike korunk legnagyobb operadirigenseinek (művészetét Bpest közönsége is megismerhette az 1969-es Don Carlos-felújítás alkalmával). Vezénylésmódjában az olasz karmesterek temperamentuma ötvöződik a képzett zeneszerző analitikus képességével és a zeneesztétikai szakíró stílusismeretével. Az összes nagy olasz operaháznak és fesztiválnak állandó vendég-karmestere (hosszabb ideig a Sc. művészeti igazgatója) és világszerte elismert utazó dirigens. Számos könyve is megjelent.

Gay, John (1685-1732) - angol költő, színműíró és színigazgató. Bár ő írta Händel Acis és Galathea-jának londoni verziójához a szövegkönyvet, később ellene fordult a német mesternek. Világhírnevét a Koldusoperának köszönheti, melynek ugyancsak ő a librettistája és egyben színrehozója. A mű hatalmas sikere a darab folytatásának megírására késztette, Polly címen. 1732-ben, halála évében ő építtette fel az első C.G. színházat.

Gay, Maria (1879-1943) - spanyol op.én. (A). Szobrászként kezdte pályáját, majd 1902-ben Brüsszelben debütált, Carmenként. A század első évtizedeiben már jelentős sikereket aratott Francia- és Olaszország színpadain, Londonban és a Met-ben (itteni bemutatkozásakor, ugyancsak Carmenként, Caruso partnere volt). 1913-ban a híres tenorista, Giovanni Zenatello felesége lett, s neki is jelentős része volt a veronai Aréna operaelőadásainak létrehozásában. Visszavonulása után New Yorkban volt énektanár.

Gayarré, Julián (1844-1890) - spanyol op.én. (T). Padovában debütált 1868-ban. A 70-es évek végén Londonba került, ahol a közönség nagy kedvenceinek egyikévé vált. Később visszatért Olaszországba, ahol ő volt 1876-ban a Gioconda első Enzója és a posthumusan előadott Donizetti-opera, a Duca d'Alba első címszereplője.

Gayer, Catherine (1937-) - amerikai op.én. (S). Tanulmányait Amerikában végezte, majd Berlinben tovább tanult. Ez idő alatt bízták rá (1961-ben) Nono Intolleranza c. operájának női főszerepét. A következő évben a nyugat-berlini opera tagja lett, ma is ebben az együttesben működik. Elsősorban Mozart-énekes (Éj királynője, Konstanza, Cherubin), de énekli a többi nagy koloratúr-szerepet is, köztük Zerbinettát. Hangversenyénekesként talán még híresebb: az avantgarde muzsika egyik világszerte elismert propagátora.

gazza ladra, La tolvaj szarka, A

Gaz világ - Verdi Falstaffja III. felv. 1. képében a címszereplő (Bar) nagy monológja, Verdi jellemábrázoló művészetének egyik legcsodálatosabb remeke.

Gazsó János (1916-) - magyar op.én. (Bar). 1957-ben debütált a debreceni Csokonai Színházban, a Márta Plumkettjeként. Azóta e színház tagja a hősbariton szerepkörben (Escamillo, Scarpia, Amonasro, Almaviva stb.). Hangversenyénekesként Francia- és Olaszországban vendégszerepelt.

Gedda, Nicolai (1925-) - orosz szárm. svéd op.én. (T). Stockholmban debütált 1952-ben, a Longjumeau-i postakocsis címszerepében. Bemutatkozása oly hatalmas sikerrel járt, hogy azonnal meghívták Párizsba, az Aix-en-Provence-i fesztiválra és Londonba. Azóta korunk legnagyobb tenoristái közt tartják nyilván, méghozzá olyan művészként, aki egyaránt kimagasló teljesítményt nyújt az opera, az oratórium és a dal terén. Káprázatos technikájú, csengő magas regiszterű és rendkívül árnyalatgazdag hangja, hihetetlen muzikalitása és stíluskészsége - ez áll a világ minden részén (több ízben nálunk is) aratott sikerei mögött. Bach és Händel oratóriumaitól Mozart, Verdi és Puccini operáin át modern szerzőkig ível repertoárja.

Geliebter, kommSzerelmem, jöjj

Gemma di Vergy - Donizetti 2 felv. operája (1834, Milánó, Sc.), E. Bidera szövegére, Dumas regénye nyomán. Magyar bem.: 1839, pesti N.Sz.

Gencer, Leyla (1927-) - török op.én. (S). Ankarában debütált 1950-ben, Santuzzaként. Olaszországban tanult tovább, itteni karrierje 1953-ban a nápolyi S.C.-ban, majd 1956-ban a Sc.-ban kezdődött. Főleg a nagy drámai Verdi- és Donizetti-szerepekben aratott jelentős sikereket világszerte.

Gencsy Sári (1929-) - magyar op.én. (S). 1950-ben debütált az OH-ban, Gildaként. A koloratúrszoprán és szubrett szerepkörben működött (Violetta, Lucia, Rosina, Zerlina stb.). A Szovjetunióban, Londonban, az NSZK-ban, Párizsban, Panamában vendégszerepelt. Érdemes művész.

Geneviéve - Debussy Pelléasában Pelléas és Golaud anyja (A).

Genovéva - Az ártatlanul eltaszított, erdőben bolyongó, majd ártatlansága kiderültével felmagasztalt brabanti szentről - részben Tieck és Hebbel drámája nyomán - a következő operák készültek: Haydn (1777), Piccinni (balett, 1820), Hüttenbrenner (1825), Offenbach (1829, operett), Schumann (1850), Pedrotti (1854).

Genovéva - Schumann 4 felv. operája (1850, Lipcse), Robert Reinick szövegére, Tieck és Hebbel tragédiái nyomán. Schumann egyetlen, sikeresnek nem mondható operája.

Gentele, Goeran (1917-1972) - svéd rend. 1950-63-ig a stockholmi Királyi Operaház rendezője volt, majd a színház igazgatója lett. 1972-ben neki kellett volna átvenni Rudolf Bing helyét a Met élén; egy tragikus autóbaleset következtében erre már nem kerülhetett sor.

Georgette - Puccini Köpeny c. operájának hősnője (S), Marcel felesége, Henri kedvese.

Gérald - Delibes Lakméjában szereplő angol tiszt (T), Lakmé szerelme.

Gérard - Giordano André Chénier-jében forradalmi vezér (Bar), aki hiába próbálja megmenteni a költő életét.

Gere Lola (1906?-) - magyar op.én. (MS). 1930-ban debütált az OH-ban, melynek 1944-ig volt tagja. Sokoldalú énekes, aki a nagy Verdi mezzo-szerepektől (Azucena, Amneris) a kitűnő karakter-alakításokig (Preziosilla, Maddalena, Láng-Agnese) terjedő szerepkört töltött be.

Gerl, Franz Xaver (1764-1827) - német-osztrák op.én. (B). Leopold Mozart vezetése alatt működött a salzburgi templomi énekkarban, később Schikaneder Theater auf der Wieden-beli társulatának első basszistája lett. 1791-ben ő volt az első Sarastro (felesége, Barbara az első Papagena). Mozart az ő számára írta a gyakran előadott Per questa bella mano koncertáriát. Zeneszerző is volt.

Geszty Sylvia (1934-) - magyar szárm. op.én. (S). Már főiskolás korában több verseny díjnyertese volt. 1961-ben a berlini S.O. szerződtette, ahol csakhamar kiugrott és európai hírű koloratúrszoprán lett. Főleg Mozart-szerepekben és Zerbinettaként aratott hatalmas sikereket, számos nagy operaházban. Kiváló stíluskészség, jó színészi játék és ragyogó technika ötvöződik művészetében. Elsőrangú dalénekes is. 1972 óta a stuttgarti opera tagja.

Germont Georges - Alfréd atyja (Bar) Verdi Traviatájában.

Geronimo - Cimarosa Titkos házasság c. operájában gazdag bolognai kereskedő (B), két lány atyja.

Gerster Etelka (1855-1920) - magyar szárm. op.én. (S). Bécsben tanult, majd Verdi ajánlására szerződtette a velencei Fenice színház, ahol 1876-ban Gildaként debütált. 1890-ig Olasz-, Német- és Franciaországban, valamint Angliában és Amerikában egyike volt a nagy sztároknak. 1878 és 1887 között New Yorkban Patti vetélytársa volt a népszerűségben. Visszavonulása után, 1896-tól énekiskolát vezetett Berlinben.

Gertrudis, Gertrud - 1. A gyermekek anyja (MS) Humperdinck Jancsi és Juliska c. meseoperájában. - 2. Hamlet anyja (S) Thomas Hamletjében. - 3. ugyanaz (A) Szokolay Hamletjében. - 4. Magyarország királynéja (MS) Erkel Bánk bánjában.

Gerusalemme Lombardok

Gessler - Rossini Tell Vilmosában a kantonok zsarnoki helytartója (Bbar), akit Tell öl meg.

Ghione, Franco (1886-1964) - olasz karm. Pályáját zenekari kürtösként kezdte, 1913-ban debütált karmesterként. 1919-ben a barcelonai opera dirigense, majd 1922-ben Toscanini asszisztense a Sc.-ban. A következő évtizedekben az USA-ban működött, majd 1940-től a T. Colón egyik vezető karmestere lett. Egyike volt a neves olasz repertoár-dirigenseknek.

Ghirardini, Emilio (1885-1965) - olasz op.én. (Bar). Buenos Airesben debütált 1910-ben, Rigolettóként. Pályája elején Dél-Amerikában működött, s azért tért vissza Itáliába, hogy önkéntesként harcoljon a háborúban. 1919-től Olaszország nagy operaházaiban működött, mint jelentős karakterbariton. 1937-ig énekelt, majd Rómában énekmester lett.

Ghislanzoni, Antonio (1824-1893) - olasz librettista, eredetileg baritonista volt. Mintegy 80 szövegkönyvet írt, köztük a leghíresebbet, az Aidáét. Vele dolgoztatta át Verdi 1869-ben a Végzet hatalma Piave-féle librettóját.

Giacosa, Giuseppe (1847-1906) - olasz költő és librettista. Luigi Illica társaságában ő írta t. k. Puccini Bohémélet, Pillangókisasszony és Tosca c. operáinak szövegkönyvét.

Già i sacerdoti adunansi Már összegyűlnek papjaink

Già nella notte densa Sűrű, sötét az éj

Giannini, Dusolina (1902-) - amerikai op.én. (S). Apja, Ferruccio is operaénekes volt, aki Olaszországból Amerikába vándorolt ki. Ővele vette fel 1896-ban Emil Berliner első operalemezeit. Színházat is nyitott Philadelphiában, ahol lánya 11 éves korában a Gioconda Vak asszonyaként debütált. Később Marcella Sembrich tanítványa lett, és igazi debütálására Hamburgban került sor 1925-ben, Aidaként. Berlin, Bécs és London voltak következő állomásai, majd a Met, ahol 1935-től 1942-ig a színház vezető drámai szopránja Volt. Hatalmas hanganyaga és drámai ereje mindenekelőtt a nagy Verdi-szerepekben tette elismertté. - Testvére, Vittorio jeles komponista.

Gianni Schicchi - Puccini 1 felv. vígoperája (1918, New York, Met; 1919, Róma), Giovacchino Forzano szövegére, Dante Commediájának egy epizódja papján. A Trittico harmadik darabja. Magyar bem.: 1922, bpesti OH.

Puccini egyetlen vígoperája (bár számos tragikus kimenetelű művében kifejezett vígoperai részek, sőt felvonások vannak). A buffa történetének késői záróköve, stílusának egyetlen forrása van csak, amelyre koncepciójában is támaszkodik: Verdi Falstaffja. A címszerep egyike a bariton-repertoár legragyogóbb alakítási lehetőségeinek. Jellemző az egész mű színjátékra való beállítottságára, hogy Puccini nem hangfajokat, hanem a szereplők életkorát jelölte a partitúrában.

Giaiotti, Bonaldo (1932-) - olasz op.én. (B). 1958-ban debütált a milánói T. Nuovóban, Colline-ként. 1960-ban már a Met szerződtette, ahol az olasz repertoár nagy szerepeit énekelte. Karrierje ezután természetesen magasra ívelt hazájában is. Ma a legkeresettebb basszisták közé tartozik, bár nagyvolumenű és minden regiszterében kiegyenlített, gyönyörű hanganyagán kívül nem sok előadói erénye van.

Giasone (Jázon) - Cavalli 3 felv. operája prológussal (1649, Velence, SS. Giov. e Paolo), G. Cicognini szövegére. Cavalli legnépszerűbb operája, melyet napjainkban több helyen is felújítottak.

Gigli, Benjamino (1890-1957) - olasz op.én. (T). 1914-ben megnyert Parmában egy énekversenyt ("Megtaláltuk a tenort!" - mondta a zsűritag Bonci), s ugyanebben az évben Rovigóban debütált, a Gioconda Enzójaként. 1918-ban már a Sc.-ban alakítja Faustot Boito Mefistofele-jében, Toscanini alatt; 1920 - a Met-et hódítja meg. Caruso halála után egyértelműen Gigli lett valóban a tenor, a világ legünnepeltebb énekeseinek egyike. 1932-ben otthagyja a Met-et, anyagi okokból, és visszatér hazájába (- és Európába, ahol vendégjátékai során Bpestet is felkeresi).

Ellentmondásos jelenség Gigli. Kétségtelenül az operatörténet legcsodásabb tenorhangjainak egyike volt az övé. Technikája oly makulátlan és oly biztos volt, hogy még 60 éves korában is úgy énekelt, mint fiatalon. Ugyanakkor nem volt mentes a stílusbeli kisiklásoktól, önkényes díszítéseket alkalmazott; mindig mintha egy kissé nápolyi dalt énekelt volna (amelynek egyébként versenytárs nélkül legragyogóbb tolmácsolója volt). Távol állt tőle a drámai izzás, akár hangi, akár - igen jelentéktelen - játékbeli alakítására gondolunk.

Legjelentősebb lírai szerepei voltak: Nemorino, a két Des Grieux, Lyonel (Márta), André Chénier, Turiddu, mantuai herceg, Rodolphe.

Gilda - Rigoletto tragikus sorsú lánya (S) Verdi operájában.

Gilly, Dinh (1877-1940) - francia op.én. (Bar). A párizsi O.-ban debütált 1899-ben, Reyer Sigurd c. operájában. Tulajdonképpeni karrierje 1909-ben a Met-ben indult, majd Londonban folytatódott. Hangja nem volt nagy erejű, viszont igen intelligens és muzikális énekes volt. Visszavonulása után Londonban énekiskolát vezetett.

Gino, Luisa (?-?) - olasz op.én. (S). 1852-ben egy olasz stagione pesti fellépésekor szerepelt először a N.Sz. színpadán, a Haramiákban és az Attilában. Erkel szerződtette, és még ebben az évben magyarul énekelte a Két Foscari Lucreziáját. Pár hónappal később ő volt az első magyarországi Gilda, majd 1853-ban megvált a színháztól.

Gioconda - Ponchielli 4 felv. operája (1876, Milánó, Sc.), "Tobia Gorrio", azaz Arrigo Boito szövegére, Hugo "Angelo" c. tragédiája nyomán. Magyar bem.: 1883, pesti N.Sz.

Ponchielli egyetlen igazán sikeres operája, ma is gyakran szerepel a műsorokon. Stílusa Verdire támaszkodik, szerepei igen hálásak.

A bonyolult szerelmi történet hősei: Gioconda (S), a velencei utcai énekesnő, aki a száműzött, de álöltözetben a városba visszatért Enzo Grimaldót (T) szereti; Laura (MS), akit viszont Enzo szeret, s aki Alvise Badoero (B) inkvizítor felesége; Barnaba (Bar), az inkvizíció besúgója, aki Giocondát akarja megkapni és ezért a darab intrikájának szálait irányítja. A végén Gioconda önfeláldozása árán Laura és Enzo egymáséi lesznek.

Giovanna d'Arco (Jeanne d'Arc) - Verdi 4 felv. operája (1845, Milánó, Sc.), Solera szövegére, Schiller "Az orleans-i szűz" c. drámája nyomán. A "gályarabság éveinek" - ahogy Verdi korai alkotói periódusát nevezte - jellegzetes terméke: ragyogó részletek és általában elnagyolt kidolgozás jellemzik. Kezdetben sikert aratott, majd lekerült a repertoárról; 1870-ben Patti kedvéért Párizsban felújították, de ez sem segített rajta. Még korunk nagy Verdi-renaissance-ában is csak elvétve kerül itt-ott színre.

Giovanna di Guzman - Verdi Szicíliai vecsernye c. operájának olasz változata kezdetben ezen a címen és az eredetihez képest cselekmény- és színhelymódosítással került színre. Néhány helyen a múlt században ezt a verziót adták elő, így t. k. az 1856-os magyar bemutatón a pesti N.Sz.-ban.

Gira la coteFenjed a pallost

Giraldoni, Eugenio (1871-1924) - olasz op.én. (Bar). Apja is baritonista volt, anyja pedig híres drámai szoprán, Carolina Ferni, Pasta növendéke. Tanulmányait anyjánál végezte, 1891-ben debütált a New-York-i Met-ben, Escamíllóként. Korának híres drámai baritonja, 1900-ban, a római bemutatón az első Scarpia.

Giraud, Fiorello (1868-1928) - olasz op.én. (T). Apja, Lodovico Giraud (1846-1882) is híres tenor volt, fia 1891-ben debütált Vercelliben, Lohengrinként. A következő évben ő volt a Bajazzók premierjén Canio megszemélyesítője. Pályája további során mint a verista operák és a Wagner-zenedrámák nagynevű hőse aratott jelentős sikereket, így t. k. ő énekelte Toscaninival a Sc.-ban az Istenek alkonya Siegfriedjét, s ő volt az első olasz Pelléas.

gioielli della Madonna, I Madonna ékszerei, A

Giselda - Verdi Lombardok c. operájában Arvino lánya (S), a mű hősnője.

Giulia - Spontini A vesztaszűz c. operájának címszereplője (S).

Giulietta - Offenbach Hoffmann meséi c. operájában a velencei kép hősnője (S), a gyönyörű kurtizán.

Giulini, Carlo Maria (1914-) - olasz karm. Kezdetben hangversenydirigens, a RAI egyik zeneigazgatója. 1951-től foglalkozik intenzíven operadirigálással: 1956-ig a Sc. egyik vezető karmestere, 1958 óta főleg a londoni C.G.-ben működik. A nagy európai fesztiválok szívesen látott vendége. Híresek Sc.-beli produkciói, melyeket Luchino Visconti rendezett, s főszereplőjük Callas volt (pl. Gluck: Alceste; Traviata). - Korunk egyik legjelentősebb dirigens-egyénisége, s bár tevékenységének súlypontja ma is inkább a koncertmuzsikára esik, operaprodukcióiban is a Toscanini-típusú szenvedélyességét és ugyanakkor abszolút precizitást ötvözi össze.

Gizziello (1714-1761) - olasz op.én. (kasztrált S), eredeti nevén: Gioacchino Conti. A híres Gizzi-től tanult, innen színpadi neve. 1730-ban Rómában debütált, 1736-ban már Händel londoni társulatának egyik sztárja: az első Ariodante, Arminio, Giustino, valamint az Atalanta és a Berenice első főszereplője. 1743-1753 között Lisszabonban énekelt, de közben egy ünnepi előadás kedvéért 1747-ben Nápolyba látogat, hogy Caffariellóval együtt szerepeljen. 1753-ban visszavonult.

Gjaurov, Nikola (1929-) - bolgár op.én. (B). Moszkvai tanulmányok után Szófiában debütált 1956-ban, Don Basilióként. 1959-ben már a Sc. színpadán ünneplik, azóta világsztárként járja a nagy operaházakat és fesztiválokat. Napjaink legnagyobb basszistájaként tartják számon. Ha ez az értékelés túlzott is, mivel vannak Gjaurovnál a komplex alakítás terén nagyobb basszisták is, az biztos, hogy a hangmatéria vonatkozásában hangosztályának legjelesebb képviselője. A nagy "basso cantante" szerepekben (Fülöp király) éppoly kiváló, mint a drámai (Borisz) vagy karakteralakok (Mefisztó) megformálásában.

Gjuzelev, Nikola (1936-) - bolgár op.én. (B). 1961-ben debütált Szófiában. Csakhamar európai hírű énekes, majd Amerikát is meghódítja. Több ízben vendégszerepelt Bpesten. Igazi sötét, "kormos" szláv basszus, kitűnő magas regiszterrel. Így nemcsak a nagy basszusszerepeket (II. Fülöp, Mefisztó stb.) énekli, hanem a magasabb fekvésű karakterfigurákat is, mint pl. a Hoffmann meséi Lindorfját.

Gloria all'Egitto Bevonulási induló

Gloriana - Benjamin Britten 3 felv. operája (1953, London, C.G.), W. Plomer szövegére, Lytton Strachey Erzsébet és Eissex-je nyomán. A mű II. Erzsébet koronázási ünnepségeire készült.

Glossop, Peter (1928-) - angol op.én. (Bar). 1954-ben már a londoni S.W. vezető baritonja volt, de pályája igazán akkor indult meg, amikor 1958-ban megnyerte a szófiai énekversenyt. Ettől kezdve egyenes ívben lendült fel karrierje: hazájában a C.G. vezető baritonistája lett és a legtöbb nagy operaház - köztük a bpesti - gyakori vendége. (A szegedi játékokon is fellépett.) Glossop nemcsak kiművelt, minden regiszterében kiegyenlített, gyönyörű hanganyagának köszönheti világsikerét, hanem annak is, hogy egyike korunk kitűnő énekes-színészeinek. A nagy olasz hősbariton szerepek állnak hozzá a legközelebb, de kitűnő karakteralakítások is fűződnek nevéhez.

Gluck, Alma (1884-1938) - román származású amerikai op.én. (S). A Met-ben debütált 1909-ben, Massenet Wertherjének Sophie-jaként. Csak három évadon keresztül énekelt a Met-ben; Marcella Sembrichnél végzett újabb tanulmányok után hangversenyénekesként tevékenykedett.

glückliche Hand, Die (A szerencsés kéz) - Schönberg 1 felv. zenedrámája (1924, Bécs, Volksoper), a zeneszerző szövegére. A művészet és a boldogság kérdését tárgyaló mű az expresszionista Schönberg-stílus képviselője. Egy énekes szereplője van (Bar), két másik szerep csak mimikus, az énekkar a mű elejét és végét kommentálja.

Glyndebourne-i fesztivál - John Christie (l. ott) glyndebourne-i birtokán 1934-ben kis operaházat építtetett, hogy ideális környezetben ideális operaelőadásokat produkáljon. Az ötletet Christie felesége, Audrey Mildmay énekesnő sugallta. Az első fesztivált 1934. május végén nyitották meg Mozart Figarójával, a következő estén a Cosìval. Már ekkor két nagy művész áll a fesztivál élén: Fritz Busch a karmester és Carl Ebert a rendező. Öt év múlva, 1939-ben duplájára növelték a színház befogadóképességét (ekkor lett 600 személyes), ma már 800 nézőt fogad be. Főleg Mozart operáit játszották az első években. Híresekké és hanglemezfelvételük révén klasszikusokká váltak ezek a Mozart-produkciók (köztük talán a legnevezetesebb az 1936-os Don Juan, John Brownlee-val a címszerepben, Pataky Kálmánnal, Ina Souezzel, Luise Helletsgruberrel és Salvatore Baccalonival). A háború éveiben szünetelt a fesztivál, 1946-ban kezdte újra működését, otthont adva t. k. az English Opera Group-nak. Ekkor már Rudolf Bing a vezető. 1950-től kezdve évenként kerül megrendezésre a glyndebourne-i operaünnep, melynek műsora immár nem korlátozódik a Mozart-művekre, de most is főleg a ritkán játszott régebbi és újabb operairodalom bemutatására törekszik.

Gmirja, Borisz (1903-) - szovjet op.én. (B). Kikötői munkás, majd matróz volt, s csak 1936-ban debütált Harkovban. Három év múlva a kijevi Opera tagja, majd a moszkvai B. ünnepelt művésze. Meleg, kifejezésgazdag hangjával és művészetével egyike volt a legjelentősebb szovjet operaénekeseknek.

Gobbi, Tito (1915-) - olasz op.én. (Bar). 1938-ban debütált Rómában, Georges Germont-ként. Igazi karrierje a háború utáni években indult meg, azóta a 70-es években történt fokozatos visszavonulásáig a világ minden operaszínpadának ünnepelt sztárja. Karrierje külső eseményeinek leírásánál lényegesen fontosabb Gobbi művészportréjának megrajzolása. Korunk talán legnagyobb férfiénekese, aki visszaállította jogaiba azt a fajta drámai kifejezésmódot az operaszínpadon, amelyet csak régebbi idők kivételes nagyságai képviseltek, ám amelyre minden nagy komponista gondolt, aki műveinek színpadi előadásával is foglalkozott.

Gobbi számára a kiindulópont mindig az ábrázolt alak jelleme és az opera cselekményében elfoglalt szerepe. Ez határozza meg a maszktól kezdve a színészi játékig, és ami a legfontosabb: a hangszín dramaturgiai indíttatású kiválasztásáig a szerep teljes felépítését. Alakításaiban nem választható szét az ének, a kifejezés és a gesztus. Mindez teljesen homogén egységet alkot és egyetlen célja van: a dráma szolgálata. Gobbinak nem volt soha behízelgően meleg, ún. "szép" hangja; viszont ezzel a hanggal minden elképzelhető árnyalatot meg tud oldani.

Verdi és Puccini nagy drámai hősei: Rigoletto, Boccanegra, Macbeth, Nabucco és mindenekelőtt Jago és Falstaff, illetve Scarpia, Jack Rance és Schicchi - ezek állottak Gobbi repertoárjának középpontjában. Ugyanakkor híres Wozzeck, Don Juan, Figaro is volt. Jellemző színészi készségére, hogy 26 film főszerepét játszotta és énekelte. Énekesi pályája befejeztével rendezéssel kezdett foglalkozni, e téren - utóbbi évtizedeinek fő színhelyén - Londonban mutatkozott be 1965-ben, a Simon Boccanegra színpadra állításával. Bpesten több ízben vendégszerepelt.

Goda Gizella (1900-1961) - magyar op.én. (S). 1919-29 volt az OH tagja, mint a koloratúrszoprán-szerepkör egyik jeles képviselője (Lakmé, Violetta, Melinda).

Goethe, Johann Wolfgang von (1749-1832) - német költő. Művei alapján a következő jelentősebb operák készültek: Götz von Berlichingen: Goldmark (1902); Erwin und Elmire: Vogler (1781), Schoeck (1916); Az ifjú Werther: Kreutzer (1792), Massenet (1882); Scherz. List und Rache: Winter (1790), E. T. A. Hoffmann (1799), Bruch (1858), Wellesz (1928); Jery und Bätely: Reichardt (1801), K. Kreutzer (1810), A. Marx (1825); Faust: Berlioz (1829, ill. 1846), Gounod (1859), Boito (1858), Zöllner (1887); Wilhelm Meister: Thomas (1866).

Gogol, Nyikolaj Vasziljevics (1809-1852) - orosz író. Regényei és elbeszélései alapján készültek a következő operák: Karácsonyéj: Csajkovszkij (1874, 1885-ben Cserevicski címmel átdolgozva), Rimszkij-Korszakov (1895); Májusi éj: Rimszkij-Korszakov (1879); Szorocsinci vásár: Muszorgszkij (1880); Egy őrült naplója: Humphrey Searle (1958); A házasság: Muszorgszkij (töredék, 1868), Martinů (1953); Az orr: Sosztakovics (1928); A revizor: Zádor (1935), Egk (1957).

Golaud - Mélisande férje (Bar) és Pelléas bátyja Debussy operájában.

Goldoni, Carlo (1707-1793) - olasz drámaíró és librettista. Mintegy 150 színművet és operalibrettót írt. Eredeti operalibrettói közül a leghíresebbek: Gassmann: L'amore artigiano; Galuppi: L'Arcadia in Brenta, Il conte Caramella, Il mondo alla roversa, Il mondo della luna, Il filosofo di campagna; Haydn: Il mondo della luna, Lo speziale; Gluck: Il Tigrane. Komédiái nyomán készültek a következő művek: Paisiello: Il ciarlone; Sarti: Il due litiganti, Le gelosie villane; Martinů: La locandiera; Wolf-Ferrari: A négy házsártos, A kíváncsi asszonyok; Malipiero: Tre commedie Goldoniane. A La locandiera alapján írt új szövegkönyvet Mirandolina címen Hevesi Sándor Mozart La finta giardinierá-jához (1924, bpesti OH).

Goldovsky, Boris (1908-) - orosz szárm. amerikai karm. és rendező. Amerikában és Angliában tevékenykedik, számos mai mű bemutatójának zenei vagy színpadi vezetője volt.

Golovanov, Nyikoláj Szemjonovics (1891-1953) - szovjet karm. Pályáját 1919-ben, a moszkvai B.-ban kezdte. Tanított, zeneszerzőként működött, vezette a moszkvai rádió zkarát, majd 1948-tól haláláig ismét a B.-ban vezényelt mint első karmester. A klasszikus orosz repertoár és az új szovjet zeneszerzők kitűnő ismerője volt.

Goltz, Christel (1912-) - német op.én. (S). 1935-ben debütált Nürnberg-Fürthben, Agáthaként. 1936-tól 1950-ig a drezdai opera tagja, azóta főleg Münchenben, Bécsben és Berlinben működik vezető énekesként. Orff Antigonae-jának és Liebermann Pénelopéjának első címszereplője, híres Strauss-énekesnő, Saloméja és Elektrája e szerepek legjobb alakításai közé tartozik. Hangja három oktáv terjedelmű, nagyszerű énektudása mellett kitűnő színésznő is.

Goossens - híres angol muzsikus család. Az opera területén működő tagjai közül három karmestert kell említeni: 1. Eugene I. (1845-1906). A belga származású család első tagja, aki Angliában telepedett le 1873-ban. Később a Carl Rosa társulat karmestere, ő dirigálta az első angol Tannhäuser-előadást. - 2. Eugene II. (1867-1958). Előbbi fia. Ő is a Carl Rosa társulatnál kezdi pályafutását, majd különböző más, alkalmi operatársulatok karmestere. 1917-ben Beecham társulatához csatlakozik. - 3. Eugene III. Előbbi fia (1893-1962), a család leghíresebb, zeneszerzőként is nevezetes tagja. Noha több operatársulatnál (t. k. Beechamnél) működött, fő működési területe a hangversenypódium volt.

Gorr, Rita (1926-) - belga op.én. (MS). 1949-ben debütált Antwerpenben, Frickaként. 1952-ig Strasbourgban énekelt, majd mikor ebben az évben megnyeri a lausanne-i énekversenyt, a párizsi O. szerződteti. Londonon át innen vezet útja a New York-i Met-hez 1962-ben. Főleg Wagner- és Verdi-szerepekben kiváló énekesnő. Bayreuthban is szerepelt.

Gortva Irén (1939-) - magyar op.én. (MS). 1971-ben debütált a szegedi N.Sz.-ban, az Álarcosbál Ulricájaként. Azóta e színház tagja a drámai mezzoszoprán szerepkörben.

Górzynski, Zdzislaw (1895-) - lengyel karm. Franz Schalk növendéke volt Bécsben. Pályája a II. világháború után bontakozott ki, ekkor lett különböző lengyel operaházak, így a varsói, lódzi, poznani vezetőkarnagya, majd a Teatr Wielki egyik műv. igazgatója. Kiváló operadirigens, igazi repertoárkarmester.

Goyescas - Granados 3 felv. operája (1916, New York, Met), Fernando Periquet utólagos szövegével, Goya/képek nyomán készült zongoradarabok felhasználásával.

Gozzi, Carlo (1720-1806) - olasz író. Meséi nyomán a következő jelentősebb operák készültek: A három narancs szerelmese: Prokofjev (1919); Szarvaskirály: H. W. Henze (1956); La donna serpente: Wagner (Die Feen, 1834), Casella (1931); Turandot: Reissiger (1835), Bazzini (1867), Busoni (1917), Puccini (1924); I pitocchi fortunati: Benda (1780).

Göndöcs József (1919-) - magyar op.én. (T). Pályáját a Rádió Énekkarában kezdte. 1951 óta az OH tagja. 1952-ben debütált, Canióként. Nagy szerepei ezenkívül Siegmund, Hovanszkij Andrej és Denevér-Alfréd; számos comprimario- és karakterszerepet is énekel.

görög passió, A - Martinů 4 felv. operája (1961, Zürich), a zeneszerző szövegére, Nikosz Kazantzakisz regénye alapján. A cselekmény azonos az "Akinek meg kell halnia" c. Dassin-filmével.

Götterdämmerungistenek alkonya, Az

Götz von Berlichingen - Goldmark 5 felv. operája (1902, bpesti OH), A. M. Willner szövegére, Goethe drámája nyomán.

Graarud, Gunnar (1886-1960) - norvég op.én. (T). Mérnöki tanulmányok után folytatott csak énekstúdiumokat, 1919-ben debütált Kaiserslauternben. Különböző német színházak (köztük Hamburg) után került 1928-ban a bécsi S.O.-ba, ahol 1937-ig a vezető Wagner-tenorok egyike volt. Bayreuthban 1927 óta szerepelt, valamennyi jelentős tenorszerepet énekelte itt. Salzburgban Strauss műveiben aratott nagy sikereket. Nemcsak hatalmas hangereje, hanem kifejezőkészsége és drámai fokozó képessége tette a két háború közötti évtizedek egyik legjelentősebb Wagner-tenorjává.

Graf, Herbert (1904-1973) - osztrák szárm. amerikai rendező. A híres bécsi kritikus, Max Graf fia. Münsterben, Boroszlóban, majd Frankfurtban működött, a nácizmus elől az USA-ba emigrált. 1936-tól 1960-ig a Met rendezője, 1960-tól 1963-ig a zürichi opera igazgatója, 1965-től a genfi opera vezetője. Olaszországban is igen sokat rendezett, a Sc.-ban éppúgy, mint a veronai Arénában; az operafesztiváloknak is állandó vendége volt. Hagyományos stílusú rendező volt, aki főleg a színpadképekre és a tömegek mozgatására helyezte a fő súlyt.

Grál-elbeszélés - Lohengrin (T) monológja Wagner operájának III. felvonásában, melyben leleplezi kilétét és hírt ad a Szent Grál csodáiról. Tematikája már a mű nyitányában exponálva van.

GralserzählungGrál-elbeszélés

Granadai éji szállás - Konradin Kreutzer 2 felv. operája (1834, Bécs, Theater in der Josefstadt), K. J. Braun szövegére, F. Kind drámája nyomán. Magyarorsz. bem.; 1834, Pesti Német Színház; 1888, OH. - A múlt sz. egyik legnépszerűbb romantikus operája.

Granda, Alessandro (1898-1962) - perui op.én. (T). Állítólag fél-néger, fél-indián származású; a perui kormány költségén tanult Milánóban. 1927-ben debütált Comóban, Mascagni Iris-ében. A következő évben már a Sc.-ban énekelt, t. k. Toscanini vezénylete alatt a Mantuai herceget. Igen szép lírai-spinto hangjával jelentős sikereket aratott világszerte (t. k. Bpesten is), főleg Puccini operáiban.

Grandi, Margherita (1899-) - olasz op.én. (S). 1932-ben debütált Milánóban, Aidaként. Pályája Olaszországban és Angliában bontakozott ki. A régi dívák örököse stílusában, de ugyanakkor kiváló színésznő és érzelemgazdag énekes volt.

Grand Théâtre, Lyon - A dél-franciaországi nagyvárosban 1756 óta játszanak operát. A jelenlegi épületet 1831-ben nyitották meg, befogadása 1800 személy. A francia Wagner-kultusz bölcsőjeként ismert, itt volt pl. a Nürnbergi mesterdalnokok első francia nyelvű előadása.

Granforte, Apollo (1886-1975) - olasz op.én. (Bar). 18 éves korában Argentínába vándorolt ki, itt tanult énekelni, és itt, Rosarióban debütált 1913-ban, Georges Germont-ként. A háború alatt tért vissza Olaszországba, és 1918-ban ugrott ki Milánóban. 1921-ben már a Sc. sztárénekese, majd világot behálózó turnék következnek pályáján, t. k. Nellie Melba társulatával. A II. világháborúig működött színpadon, mint kora egyik legnagyobb olasz baritonistája. Ezután Ankarában volt énektanár, rövid ideig a prágai Národní Divadlo igazgatója, végül Milánóban ismét pedagógus. Granforte egyike volt korunkban az első olyan énekesnek, akik szakítottak a "csak éneklés" hagyományával és alakításaikban a hang dramaturgiai árnyalását, valamint a színpadi játékot éppoly fontos követelménynek tekintették, mint a biztos technikai alapokon nyugvó és szép színű éneklést.

Grassi, Cecilia (1740-?) - olasz op.én. (S). 1760-ban debütált Velencében, majd hosszú ideig London egyik énekes sztárja lett. 1774-ben Johann Christian Bach vette nőül. Annak halála után, 1782-ben hazatért.

Grassini, Josephine (1773-1850) - olasz op.én. (A). 1789-ben debütált Parmában. 1800-ban Napóleon vitte Párizsba, majd Londonban működött 1829-ig. Visszavonulása után tanított: növendékei közé tartozott Giuditta Pasta és Giulia Grisi.

Grau, Maurice (1849-1907) - cseh szárm. amerikai színházvezető. Impresszárióként, társulatvezetőként működött, majd 1897-ben a Met igazgatója lett (1903-ig). Igazgatásának éráját a Met egyik aranykorának nevezik. Ő hozott olyan sztárokat a színházhoz, mint a két De Reszkét, Maurelt, Melbát, Calvét, ő csinált sztárt Lilian Nordicából, Marcella Sembrichből, Giuseppe Campanariból. Ő vezette be, hogy a darabokat eredeti nyelven adják elő, és az ő idejében hangzottak el Wagner zenedrámáinak első teljes, kihagyás nélküli előadásai.

Graveure, Louis (1888-1965) - angol op.én. (T). Operetténekesként, majd építészként kezdte pályáját, 1915-ben lépett fel először hangversenyen, ekkor baritonista volt. 1928-ig hangversenyénekes volt az USA-ban, sőt tanított is. 1928-ban tért vissza Európába, s ekkor kezdődik operaénekesi pályája, ezúttal már tenoristaként. 1929-ben debütált Berlinben. Hatalmas karriert futott be opera- és operetténekesként, valamint filmszínészként. A híres színésznő, Camilla Horn volt a felesége. A II. világháború kitörése előtt visszatért Amerikába, és énektanítással foglalkozott.

Graziani, Francesco (1828-1901) - olasz op.én. (Bar). Ascoli Picenóban debütált 1851-ben. 1855-1880 a londoni C.G.-ben működött, ő volt az első angliai Luna, Posa és Amonasro. Gyönyörű hangú, de nem muzikális, nem ízléses és rosszul játszó énekes volt. - Testvére, Lodovico (1820-1885) (T) volt az első Alfréd a Traviata 1853-as velencei premierjén.

Greeff-Andriessen, Pelagie (1860-1937) - osztrák op.én. (S). Pályája elején operetténekesnő volt, majd Berlinben jelentkezett operaénekesként: tehetségtelenként elutasították. Angelo Neumann vándor Wagner-színházához csatlakozott, és 1884-ben a lipcsei opera tagja lett. Vendégszerepelt Bécsben, Berlinben, Salzburgban, 1886-ban Bayreuthban aratott hatalmas sikert Brangäneként, majd pályája végén a kölni, később a frankfurti opera köztiszteletben álló tagja lett. Kora neves Wagner-hősnői közé tartozott.

greek passion, The görög passió, A

Gregor, Joseph (1888-1961) - osztrák zeneíró és librettista. Ő írta Richard Strauss 3 késői operájának, a Daphnénak, a Friedenstagnak és a Die Liebe der Danaenak szövegkönyvét.

Gregor József (1940-) - magyar op.én. (B). 1964-ben debütált a Szegedi N.Sz.-ban, Sarastróként. Azóta e színház basszistája, a magyar énekesgárda egyik legnagyobb büszkesége. Csodálatosan kiegyenlített hang, mély átélés és nagyszerű karakter-alakítás jellemzi minden fellépését. A repertoár minden nagy basszus-szerepét énekelte, de óriási sikerrel alakította Verdi Falstaffjának címszerepét is. Elsőrangú oratóriuménekes. Vendégszerepelt Berlinben, Wiesbadenben, Linzben és a népi demokratikus országokban. Liszt-díjas.

Greindl, Josef (1912-) - német op.én. (B). 1936-ban Krefeldben debütált, Hundingként. 1942 óta Berlinben működik, előbb mint a S.O., jelenleg mint a nyugat-berlini Opera tagja. Főleg Wagner-énekes, 1951 óta Bayreuth állandó vendége. Világjáró művész.

Gremin herceg - Csajkovszkij Anyeginjében Tatjána férje (B).

Grenvil - Verdi Traviatájában Violetta orvosa (B).

Grigorij - Muszorgszkij Borisz Godunovjában szereplő fiatal szerzetes (T), aki trónkövetelőnek adja ki magát, azt állítván, hogy ő az életben maradt cárevics, Dimitrij.

Grill János (?-1854 előtt) - magyar op.én., karm. és zszerző. 1830-32 a pesti Német Színház énekese, 1832-45 karmestere volt. Operát, kantátákat (pl. Liszt 1839-es pesti ünneplésére), dalokat írt.

Grisi, Giuditta (1805-1840) - olasz op.én. (MS). Bécsben debütált, 1826-ban. Pályája sokat ígérően indult, Bellini neki írta a Rómeó és Júlia Rómeó-szerepét. Később húga fényes karrierje őt a háttérbe szorította, s fiatalon is halt meg.

Grisi, Giulia (1811-1869) - olasz op.én. (S), előbbi húga és növendéke. Milánóban debütált 1828-ban, Rossini Zelmira c. operájában. 1830-ban ő énekelte először Bellini Júliáját a velencei Fenice-színházbeli premieren, nővére volt ugyanakkor Rómeó. A Sc.-ban ő volt az első Adalgisa Bellini Normájában (1831), majd Párizsban a Puritánok első Elvirája és a Don Pasquale első Norinája. Gyönyörű, gazdag és hajlékony hang, s drámai erő - ez volt sikerének titka.

Grisko, Mihail (1905-) - szovjet op.én. (Bar). 1936-ban debütált a kijevi operában, melynek visszavonulásáig volt tagja. Orosz operákban és Verdi-művekben aratott nagy sikereket.

Grist, Reri (1935-) - amerikai op.én. (S). 1959-ben debütált Santa Fében, Blondeként. Igen rövid idő alatt hatalmas nemzetközi karriert futott be, napjainkban a legnagyobb koloratúrszubrettek egyike, világhíres Susanne, Blonde, Zerlina, Despina, Rosina és Zerbinetta. Kristálytiszta énekhangja, nagyszerű színészi adottságai, temperamentuma és kimagasló stílusérzéke indokolja világkarrierjét. A világ valamennyi nagy operaházának és élvonalbeli fesztiváljának állandó vendége.

Grob-Prandl, Gertrude (1917-) - osztrák op.én. (S). 1939-ben debütált a bécsi Volksoperben, ahol hat évig működött. Ezután a zürichi opera tagja lett, majd 1947-ben a bécsi S.O. szerződtette, azóta is itt működik. 1954-től a berlini S.O.-ben is énekel. Napjaink jelentős drámai szopránja, híres Wagner-hősnő, Donna Anna és Turandot.

Grobe, Donald (1929-) - amerikai op.én. (T). 1953-56 hangversenyénekes volt, ekkor áttelepült Európába, és 1957-től 1960-ig a hannoveri, azóta a nyugat-berlini opera tagja. Napjaink egyik jelentős lírai tenorja, aki azonban kiváló karakter-alakításokat is nyújt, t. k. modern művekben.

Grófné - Mozart Figarójában Almaviva gróf felesége (S), a Sevillai borbély egykori Rosinája, aki különböző kalandok után visszanyeri férje szerelmét.

Groh, Herbert Ernst (1906-) - svájci op.én. (T). 1927-ben debütált Darmstadtban, majd a frankfurti és kölni opera tagja volt. 1930-tól kezdve főleg operettet és könnyűzenét énekelt, ebben a minőségében a háború körüli évek egyik nagy sztárja volt.

Grosavescu, Trajan (1894-1927) - román op.én. (T) Pályáját a bukaresti operában kezdte, majd 1924-ben a bécsi Volksoper, 1925-ben a S.O. tagja lett. Hatalmas karrier előtt állott, kora egyik legragyogóbb hangú hőstenorja volt (főleg az olasz repertoárban tűnt ki), de pályája és élete tragikus hirtelenséggel ért véget: alaptalan féltékenységében felesége agyonlőtte.

Grossmächtige Prinzessin - Zerbinetta (S) recitativója és áriája Strauss Ariadnéjában. Az irodalom technikailag egyik legnehezebb koloratúra-áriája.

Gruber, Ernst (1918-) - osztrák szárm. német op.én. (T). 1945-ben debütált Grazban. 1950-53 a weimari, 1953 óta a lipcsei opera tagja. Főleg Wagner-tenorként jelentős.

gruppetto - a számtalan bel canto-ékesítés egyike, a főhang körülírása az alsó és a felső váltóhanggal. (Németül: Doppelschlag). Minden stílusban köznyelvi formulává vált, pl. Wagner nagyon kedvelte.

Grümmer, Elisabeth (1911-) - német op.én. (S). Három évig prózai színésznő volt, énekesként 1941-ben debütált Aachenben, a Parsifal első viráglányaként. A háború után bontakozott ki világkarrierje: Bécs, Berlin és Hamburg operaházainak volt tagja. Lírai, poétikus szopránja és nemes koloratúrája révén főleg Mozart, Wagner és R. Strauss operáinak hősnőit alakította kiválóan. A nyugat-berlini Zeneakadémia énektanára.

Grüning, Wilhelm (1858-1942) - német op.én. (T). 1881-ben debütált Danzigban. Különböző német operaházak után 1898-ban a berlini S.O. tagja lett. Már korábban, 1895-ben ő volt Kienzl Bibliás ember c. operájának első címszereplője. Főleg Wagner-énekesként becsülték, a század utolsó éveiben gyakran szerepelt Bayreuthban. 1911-től haláláig énekmester volt Berlinben.

Guadagni, Gaetano (1725 körül-1792) - olasz op.én. (kasztrált A, majd S). Parmában debütált 1747-ben. A következő évben Londonba megy egy vígopera-társulattal, s Händelnek annyira megtetszik, hogy fellépteti a Messiásban és a Sámsonban. Lisszabonban tovább tanul Gizziellónál, és 1762-ben ő alakítja először Gluck Orfeuszának címszerepét. Később visszatért Londonba, és Burney tanúsága szerint az operaszínpad legnagyobb korabeli színésze volt.

Guarnieri, Antonio (1883-1952) - olasz karm. Csellistaként kezdte pályáját, 1904 óta vezényelt. Előbb Bécsben működött, majd 1929-ben Toscanini utóda lett a Sc.-ban. A két háború közti évtizedek legjelentősebb olasz operadirigenseinek egyike.

Guarrera, Frank (1923-) - amerikai op.én. (Bar). Bostonban debütált 1949-ben. A Met kitűnő énekese (Figaro, Ford, Tonio stb.).

Gudehus, Heinrich (1845-1909) - német op.én. (T). 1871-ben debütált Berlinben, Spohr Jessondájában. Kisebb német színházakban működött, majd 1880-90 a drezdai opera vezető tenorja volt. Kora egyik leghíresebb Wagner-énekese, Bayreuth egyik oszlopa. Angliában és az USA-ban is szerepelt.

Guelfi, Giangiacomo (1924-) - olasz op.én. (Bar). 1950-ben debütált Spoletóban, Rigolettóként. Üstökösszerűen felívelő karrierje két év alatt elvitte a Sc.-ba és a különböző olasz színpadokra, majd hamarosan a világ nagy operaházaiba is. A drámai hősbariton szerepek állnak legközelebb egyéniségéhez, és erőteljes hanganyagához: elsősorban Verdi nagy figurái (Macbeth, Boccanegra, Amonasro), valamint Scarpia és Jack Rance, Escamillo és Alfio. Nemcsak a drámai, hanem a jellegzetesen lírikus figurák, mint Tell is sikeres alakításai közé tartoznak.

Guerrini, Adriana (1907-1970) - olasz op.én. (S). 1935-ben megnyerte az Olasz Rádió énekversenyét, ezután főleg a rádióban énekelt. Pályája a háború után bontakozott ki, nemcsak hazájában, hanem Európa különböző operaházaiban. Lírai és drámai szerepekben egyaránt jelentős művésznő, híres Aida, Violetta, Végzet hatalma-Leonóra és Tosca volt.

Guglielmetti, Anna-Maria (1895-) - olasz op.én. (S). A 20-as években rövid, de jelentős pályát futott be. Nemcsak Olaszországban, hanem számos európai városban, t. k. Bpesten is gyakran vendégszerepelt nagy sikerrel. Kora egyik jelentős koloratúrszopránja volt. A húszas évek vége felé hirtelen elvesztette hangját, majd újra tanult énekelni, és 1930 táján még néhányszor fellépett a genfi operában. Később ugyane városban volt pedagógus.

Guglielmo - Mozart Così fan tutte-jében az egyik tiszt (Bar), Fiordiligi vőlegénye.

Guglielmo Ratcliff - Mascagni 4 felv. operája (1895, Milánó, Sc.), Maffei szövegére, Heine tragédiája nyomán. A szerző ifjúkori műve, melyet később átdolgozott, Maffei irodalmi Heine-fordítását igénybe véve. - Ugyanezt a tárgyat vitte operaszínpadra Kjui is (1869).

Gui, Vittorio (1885-) - olasz karm. 1907-ben debütált Rómában, a Gioconda vezénylésével. A Sc.-ban működött Toscanini mellett. Egyik megalapítója a firenzei Maggio Musicalénak. A nagy olasz operakarmesterek nesztora, nemcsak az ismert repertoár-darabok kitűnő vezénylésével vált híressé, hanem azzal is, hogy igen sok "elfelejtett" opera felélesztése fűződik nevéhez. Az olasz mestereken kívül Gluck és Mozart áll hozzá legközelebb. Több ízben vezényelt Bpesten is.

Guillaume Tell Tell Vilmos

Gulbranson, Ellen (1863-1947) - svéd op.én. (MS). Stockholmban debütált 1889-ben, Amnerisként. Nagy európai karriert futott be, főleg Wagner-énekesnőként. 1896-1914 közt Bayreuth állandó Kundryja és Brünnhildéje.

Gulin, Angeles (1939-) - spanyol op.én. (S). 1958-ban debütált Montevideóban (itt is tanult), az Éj királynőjeként. 1965-ben visszatért Európába, s a düsseldorfi opera tagja lett. 1966-ban megnyerte a bussetói Verdi-énekversenyt; azóta számos Verdi-opera főszerepét alakítja. Kivételes szépségű hangját, nagyszerű technikáját a bpesti közönség is megismerhette.

Gunsbourg, Raoul (1859-1955) - román szárm. francia színházvezető. 1890-ben lett a monte-carlói opera igazgatója, több mint fél évszázadon át. Ez idő alatt több nagy jelentőségű premier zajlott le színházában: Berlioz: Faust elkárhozása (színpadi verzió, 1893). Massenet: Don Quichotte (1910), Puccini: A fecske (1917), Ravel: A gyermek és a varázslatok (1925), Honegger: Judith (1926), Honegger-Ibert: Sasfiók stb.; emellett számos modern balett. Zeneszerző is volt, több operát írt.

Gunther - A Gibichungok fejedelme (Bar), Gutrune bátyja és Hagen fél-testvére Wagner Az istenek alkonya c. zenedrámájában.

Guntram - R. Strauss 3 felv. operája (1894, Weimar), a zeneszerző szövegére. Strauss első operája, teljesen letűnt a repertoárról.

Gura, Eugen (1842-1906) - német op.én. (Bbar). 1865-ben debütált Münchenben, Lortzing A fegyverkovács c. operájában. Boroszló, Lipcse, Hamburg és München operáinak vezető énekesei közé tartozott. 1876-ban ő az első bayreuthi Donner és Gunther, u. itt énekelte később Markét és Sachsot is. - Fia, Hermann Gura (1870-1944) - ugyancsak op.én. (Bar), majd rendező, egy ideig a berlini Komische Oper igazgatója.

Gurnemanz - Wagner Parsifaljában az öreg Grál-lovag (B), a mű egyik főszereplője.

Gurszky János (1936-) - magyar op.én. (T). 1970-ben debütált a Pécsi N.Sz.-ban, Taminóként. 1974-ig e színház, azóta az OH tagja.

Gutheil-Schoder, Marie (1874-1935) - német op.én. (S). Weimarban debütált, 1891-ben. 1900-ban Mahler szerződteti Bécsbe, ahol 1926-ig a S.O. énekesgárdájának egyik dísze. Mezzo, drámai és lírai szoprán szerepekben egyaránt kiváló volt, szerepköre Carmentől Pamináig terjedt. Híres Octavian és Elektra.

Guthrie, Frederick (1924-) - amerikai op.én. (B). A háborúban katona volt, s így csak 1950-ben debütált egy kisebb amerikai operatársulatnál. 1953-ban Európába települt át, s még ugyanebben az évben Karajan léptette fel egy hangversenyen. 1954-58 a bécsi S.O., azóta a frankfurti opera tagja. Jelentős Mozart-énekes és oratóriumszólista.

Guthrie, Tyrone (1900-) - angol rendező. A S.W. és a C.G. színpadán számos rendezése keltett éles vitákat.

Gutrune - Wagner Az istenek alkonya c. zenedrámájában Gunther húga (S), akibe a bájital révén Siegfried beleszeret.

Güden, Hilde (1917-) - osztrák op.én. (S). Zürichben debütált 1939-ben, Cherubinként. Münchenen át került 1946-ban Bécsbe, ahol azóta is a S.O. tagja. Korunk nagy Mozart-szopránjainak egyike, aki azonban R. Strauss műveiben éppúgy otthonos, mint az operett világában vagy századunk modern operáiban. Hajlékony, árnyalatokban igen gazdag hangja és muzikalitása, nem utolsó sorban pedig ragyogó humora tették világsztárrá.

Günstling, Derkegyenc, A

Günther von Schwarzburg - Ignaz Holzbauer 3 felv. operája (1777, Mannheim), A. Klein szövegére. Magyarországi bem.: 1792, pesti Német Színház. Az első nagyszabású német opera seria, mely hosszú ideig követő nélkül maradt.




Hátra Kezdőlap Előre