CÍMLAP   —   ELŐSZÓ   —   RÖVIDÍTÉSEK
A   B   C   Cs   D   E   F   G   Gy   H   I   J   K   L   M   N   Ny   O   Ö   P   Q   R   S   Sz   T   U   Ü   V   W   X   Y   Z   ZS  

cabaletta - a XVIII. sz. végéig nagyjából a cavatinával egyenlő (l. ott), tehát annyi, mint: rövid ária. A XIX. sz.-ban a többrészes nagyária gyorstempójú, igen gyakran indulóritmusú zárószakasza. L. ária, stretta.

Caballé, Montserrat (1933-) - spanyol op.én. (S). 1957-ben debütált Baselben, Mimiként. E színházban, majd Brémában működött 1962-ig. 1965-ben a glyndebourne-i fesztiválon következett be nemzetközi karrierjének elindulása, amikor hatalmas sikerrel énekelte a Figaro házassága Grófnéját és a Rózsalovag Tábornagynéját. Még ugyanebben az évben Amerikában vendégszerepelt, s az év végén Margitként debütált a Met-ben. Azóta világjáró sztár lett, napjaink egyik legnagyobb szopránénekesnője. Elsősorban a lírai és "jugendlich-dramatisch" szerepekben ért el világsikereket, mindenekelőtt minden regiszterében tökéletesen kiegyenlített hangja által, mely napjaink egyik, ha nem a legszebb szoprán hanganyaga. Színpadi játéka sok kívánnivalót hagy maga után, de a hallgató örömmel felejti el ezt a fogyatékosságot Caballé hangjának varázsos szépsége hallatán.

Cadi dupé, Le → rászedett kádi, A

Caffarelli (Caffariello) (1710-1783) - olasz op.én. (kasztrált S), eredeti nevén Gaetano Majorano. Porpora növendéke volt, 1724-ben (!) debütált Rómában. Itáliai, elképesztő sikerű fellépései után 1738-ban fél évig Händel londoni társulatának sztárja. Később Nápolyban, Párizsban és Lisszabonban működött (utóbbiban túléli a híres 1755-ös földrengést), majd Nápolyba visszavonulva hatalmas vagyonából hercegi rangot és palotákat vásárolt. Nemcsak tökéletes tudása, de összeférhetetlen természete is sztárrá tette. Korának leghíresebb kasztráltjai közé tartozott. (A Sevillai borbély éneklecke-jelenetében Bartolo őrá hivatkozik.)

Cahier, Mme Charles (1870-1951) - amerikai op.én. (A). 1904-ben Nizzában debütált. 1907-11 Bécs, 1912-től a New York-i Met vezető altistája. Többször vendégszerepelt Bpesten is. Visszavonulása után a New York-i Curtis Institute énektanára volt.

Calatrava márki - Verdi A végzet hatalma c. operájában Leonóra apja (B), akit Alvaro fegyvere véletlenül megöl.

calife de Bagdad, Le → bagdadi kalifa, A

Callas, Maria (1923-) - görög op.én. (S). Athénben debütált 1938-ban, Santuzzaként. Amerikai évei után 1947-ben tűnt fel Európában, a veronai Arénában (Gioconda). Ettől kezdve világsztár, sőt ő volt a II. világháború után a díva, korunk nagy primadonnája. Fantasztikus tudása, technikája, óriási színészi készsége és lenyűgöző atmoszférája, no meg hírhedt sztár-botrányai tették világhíressé. Szerepkörének horizontjára Lilli Lehmann óta nem volt példa: skálája Izoldától és Brünnhildától Luciáig és Violettáig terjed. Tulajdonképpen Callas kezdte el az ún. "beporosodott" operák feltámasztását, s kiderült, hogy olyan művek, mint Cherubini Medeája vagy Donizetti Anna Bolenája - egyáltalán nem "porosak". Igazi modern énekes-színész, aki mindig a szövegből, a cselekményből, a drámából indul ki. A 60-as évek vége felé kezdett karrierje hanyatlani. 1973-ban rendezőként mutatkozott be Torinóban.

Calvé, Emma (1858-1942) - francia op.én. (S). 1882-ben debütált a brüsszeli La M.-ban, Margitként. 1884-ben az O.C. vezető szopránjainak egyike, majd Olaszországban működött. Ő volt az első Santuzza. Hamarosan Európa és Amerika minden nevezetes operaházában szerepelt; szoprán létére a múlt század utolsó éveinek leghíresebb Carmenje. Szerepköre aránylag szűk volt, de hangjának gazdagságával és árnyalatainak bőségével, valamint színpadi játékának magával ragadó temperamentuma folytán korának egyik leghíresebb operaénekese lett. Massenet az ő számára írta Sapho és La Navarraise c. operáit. 1910-ben visszavonult a színpadtól, de még másfél évtizedig hangversenyénekesként tevékenykedett.

Calzabigi, Raniero (1724-1795) - olasz költő, librettista. Hányatott, igazi XVIII. sz.-i kalandor-életútja során t. k. kiadta Metastasio összes szövegkölteményét, Casanovával és bátyjával lottóüzlete volt Párizsban, ahonnan emiatt száműzték. Bécsbe került, s itt kezdődik korszakos jelentőségű együttműködése Gluckkal (1762 Orfeusz, 1767 Alceste, 1770 Paris és Heléna). A glucki reformban oroszlánrésze van Calzabiginek; librettóírói elvei (tömörség, mellékcselekmények mellőzése stb.) a legszerencsésebben találkoztak Gluck azonos elgondolásaival.

cambiale di matrimonio, La (A házassági szerződés) - Rossini 1 felv. vígoperája (1810, Velence, T. San Moisé), Rossi szövegére. Rossini első színrekerült operája. A bemutató emlékét a San Moisé színház egykori helyén álló épület falán emléktábla hirdeti ma is. A mű egyik kettősének zenéjét Rossini később a Sevillai borbélyban használta fel.

Camerata - Költők és muzsikusok társasága, akik a XVI sz. végén Firenzében, előbb Giovanni de' Bardi, majd Jacopo Corsi házánál gyűltek össze. Legnevezetesebb tagjai: Vincenzo Galilei (a csillagász atyja), Jacopo Peri, Giulio Caccini, Emilio de' Cavalieri zeneszerzők, Ottaviano Rinuccini költő. Vitáikból és beszélgetéseikből alakul ki az opera műfaja. Ők maguk ugyan az ógörög drámákat akarták új életre kelteni, ill. azok elképzelt mintájára új műveket alkotni, az eredmény azonban egy teljesen új - bár nem egy előzménnyel rendelkező - műfaj, az opera lett. Alapelvük a monodikus stílus és a stile rap. presentativo volt. A műhelyükben megszületett első opera Peri Dafnéja, Rinuccini szövegére, mely 1594-ben került előadásra (zenéje elveszett).

Cammarano, Salvatore (1801-1852) - olasz költő, librettista. Számos múlt sz.-i híres opera szövegkönyvét írta. Így az ő műve a Lammermoori Lucia, a Belisario, a Pia de' Tolo Belisario, a Pia de' Tolomei, a Roberto D'Evereux, a Maria di Rudenz (valamennyi Donizetti műve), az Alzira, a Legnanói csata, a Luisa Miller és a Trubadúr (Verdi művei). Pacini és Mercadante több operájának librettóját is ő írta.

Campanari, Giuseppe (1855-1927) - olasz op.én. (Bar). Pályáját csellistaként kezdte a Sc. zenekarában, s csak ezután tanult énekelni. 1893-ban debütált New Yorkban. Két évvel később a Met művésze lett, és három évadon keresztül az olasz repertoár főszerepeit énekelte. Visszavonulása után hangversenyénekes és énektanár volt.

campana sommersa, La → elsüllyedt harang, A

campanello, Il → csengő, A

Campanini, Cleofonte (1860-1919) - olasz karm. Parmában, szülővárosában debütált a Carmennal. Pályáját a Met korrepetitoraként kezdte, a századforduló éveiben jött vissza Olaszországba, ahol a kor egyik legnagyobb operakarmestere lett. Ő vezényelte a Pillangókisasszonynak, Cilea Adriana Lecouvreur-jének és Giordano Siberiájának bemutatóját. 1906-tól haláláig ismét az USA-ban működik, előbb a New York-i Manhattan Operában, majd Chicagóban.

Campanini, Italo (1845-1896) - olasz op.én. (T). Előbbi bátyja. Odesszában debütált 1869-ben, mint Manrico. Ő volt az első olasz Lohengrin a nevezetes 1871-es bolognai premieren, valamint a Met 1883-as megnyitó Faust-előadásán a címszereplő. Impresszárióként is működött, öccsét ő vitte Amerikába.

campiello, Il (A terecske) - Wolf-Ferrarri 3 felv. vígoperája (1936, Milánó, Sc), Ghisalberti szövegére, Goldoni komédiája nyomán. Az utcai veszekedést provokáló két anya szerepét - tenoristák éneklik...

Campora, Giuseppe (1923-) - olasz op.én. (T). 1949-ben beugrással debütált Bariban, Rodolphe-ként. Két évig kisebb színpadokon énekelt, majd 1951-ben Serafin a Sc.-hoz szerződtette. Ettől az időponttól kezdve indult nemzetközi karrierje, amely a Met-ig, a veronai és firenzei ünnepi játékokig ívelt. Lírai szerepekben aratott nagy sikereket.

Camporese, Violante (1785-1839) - olasz op.én. (S). Arisztokrata származású és arisztokratához férjhezment énekesnő, aki csak 30 éves korában kezdte pályafutását. Főleg Londonban működött, elsősorban Mozart-operákban szerepelt, de ő volt Rossini Tolvaj szarkájának és Otellójának első angliai női főszereplője. 1824-ben visszavonult a színpadtól.

Čangalović, Miroslav (1921-) - jugoszláv op.én. (B). Hazai pályakezdése után az 50-es évek közepén indult el nemzetközi karrierje, részben a belgrádi és zágrábi operaegyüttesek vendégjátékai révén. Elsősorban a klasszikus orosz repertoár nagy szerepeiben vált világhírűvé (Borisz, Doszifej), de nagy sikereket aratott a Don Carlosban és főleg Massenet Don Quichotte-jának címszerepében. Gyönyörű és nagy volumenű énekhang, muzikalitás és - bár nem kimagasló - színészi képesség jellemzik művészi alakját.

Caniglia, Maria (1905-) - olasz op.én. (S). Torinóban debütált 1930-ban, Richard Strauss Elektrájának Chrysotemiseként. A két háború közti időszak vezető olasz drámai szopránja. Már bemutatkozása évében elkerül a Scalába is, ahol 1942-ig ő a díva. A világ minden nagy operaszínpadán fellépett, gyakran vendégszerepelt Budapesten is. Hatalmas erejű, de ugyanakkor rendkívül árnyalt hangja éppúgy kulcsa volt világsikerének, mint erőteljes drámai játékkészsége. Legnagyszerűbb teljesítményét a Toscában és az Álarcosbálban nyújtotta.

Canio - Leoncavallo Bajazzókjának férfi főszereplője (T), aki féltékenységi felindulásában a színpadon megöli feleségét. A darab commedia dell'arte betétjében Pagliaccióként szerepel.

Cantelli, Guido (1920-1956) - olasz karm. Pályáját koncertdirigensként kezdte, így lett világhírű. 1956-ban fordult figyelme az operaműfaj felé, amikor a Piccola Scalában nagyszerű Così fan tuttét vezényelt. Kinevezték a Scala zenei vezetőjévé, de néhány nap múlva repülőszerencsétlenség során életét vesztette.

canterina, La (Az énekesnő) - Haydn 2 felv. vígoperája (1767, Pozsony), Goldoni nyomán. Magyarnyelvű bem.: 1959, Bpest. Haydn egyik legjobb operája, amely az utóbbi évtizedekben sok helyen került előadásra. Magyar tv-film: 1974.

canzone, canzonetta - provençal eredetű kifejezés, amely a zenetörténet során számos jelentéssel bírt. A XVIII. sz. óta használatos az operaműfajban, drámai kontextuson kívüli, betétszerű és rendszerint rövid áriák megjelölésére. Ebben az értelemben legszebb mintapéldája talán Mozart Figarójában Cherubin "Asszonyok, lányok" kezdetű canzonéja. Többféle értelmezhetőségére jellemző, hogy Azucena ún. "Máglya-áriája", ez a nagyon is a drámához tartozó részlet, ugyancsak a Canzone feliratot viseli.

Capecchi, Renato (1923-) - olasz op.én. (Bar). Hegedülni tanult, s csak a háború után kezdte meg énektanulmányait. 1949-ben Amonasróként debütált Reggio Emiliában. 1950-ben már a Sc.-ban, 52-ben a Met-ben énekel, azóta főleg karakter-bariton szerepekben, napjaink egyik legnagyobb művészeként lép fel a világ nagy operaszínpadain. Hihetetlen muzikalitása a legfantasztikusabb beugrásokra is képessé teszi. Ragyogó színész, aki azonban nemcsak gesztusokkal és mimikával játszik, hanem hangjának ezernyi árnyalatával is. Ezek a tulajdonságai teszik mindenekelőtt a karakterszerepek kimagasló tolmácsolójává. Híres Wozzeck, nagyszerű Ping és ragyogó buffo-bariton.

Cappuccilli, Piero (1930-) - olasz op.én. (Bar). 1956-ban debütált a milánói T. Nuovóban, Tonióként. Néhány év alatt Olaszország leghíresebb baritonistáinak egyike (1964-ben énekelt először a Sc.-ban), majd egy-két év leforgása után világsztár. Jelenleg a leghíresebb és legjobb hősbariton, a Verdi-operák vezető bariton szerepeinek vitán felül legjobb alakítója. Inkább lírai karakter, akihez épp ezért az öreg Germont, Luna Posa, Boccanegra és René állnak legközelebb. A drámai szerepekben is kiváló alakításokat nyújt, hiszen elsőrangú színész. Akár lírai, akár drámai szerep: Cappuccilli mindig nagy hangi bravúrral, rendkívül árnyaltan oldja meg feladatát.

Capriccio - Richard Strauss 1 felv. operája (1942, München), Clemens Krauss és a zeneszerző szövegére. Egyike Strauss késői operáinak, melynek témája is az operára vonatkozik: vajon ebben a műfajban a szöveg vagy a zene fontosabb-e. A végig konverzációs stílusú darab természetesen nem oldja meg a kérdést.

Capsir, Mercedes (1895-1969) - spanyol op.én. (S). 1914-ben Gildaként debütált Barcelonában, szülővárosában. 1922-ig Spanyolországban és Dél-Amerikában működött, ezután került Olaszországba. 1924-ben Toscanini szerződtette a Sc.-ba. Csakhamar világkarriert futott be, mint kora egyik legnagyobb koloratúrszopránja. Pályája végén, az 1940-es években tért át a lírai szerepekre. Komponált is, így pl. a Sevillai borbély éneklecke-jelenetében saját Mozart-variációit énekelte. Művészi arcképének fő vonásai a nagyvolumenű hang, a kristálytiszta intonáció és a bravúrosan virtuóz technika voltak.

Capuana, Franco (1894-1969) - olasz karm. Bresciában debütált 1919-ben. 10 évig különböző kisebb olasz színházakban működött, majd 1930-ban a nápolyi S.C.-hoz került vezető karmesterként. Több évadon át a Scalában működött, hosszabb ideig zenei vezető is volt itt. Általában a nem olasz repertoár (pl. Wagner és Strauss) specialistájaként ismerték el hazájában. Az Olasz Állami Stagione 1962-es bpesti vendégjátékát ő vezette.

Capuleti e i Montecchi, I (Rómeó és Júlia) - Bellini 4 felv. operája (1830, Velence, F.), Felice Romani szövegére, Shakespeare tragédiája nyomán. Magyarorsz. bem.: 1833, pesti Német Színház; (Montecchi és Capuletti párt címen); 1838, pesti N.Sz. A szerző egyik legnagyobb sikerű darabja; premierjén nem kisebb sztárok, mint Giuditta és Giulia Grisi, valamint Rubini énekelték a főszerepeket. A librettó eléggé szabadon kezeli a történetet, így pl. happy enddel fejezi be.

Cardillac - Paul Hindemith 3 felv. operája (1926, Drezda), Ferdinand Lion szövegére, E. T. A. Hoffmann Scudéry kisasszony c. novellája nyomán. A szerző 1952-ben átdolgozta a szövegkönyvet, ennek bemutatója ugyanez évben a Zürichi Operában volt. Címszereplője ötvös, aki megöli vevőit, csakhogy ne kelljen megválnia alkotásaitól.

Carelli, Emma (1877-1928) - olasz op.én. (S). Altamurában debütált 1895-ben, Mercandante Vesztaszüzében. 4 év múlva a Sc. szerződteti, ő volt az első olasz Tatjána Csajkovszkij Anyeginjében. Legnagyobb sikereit verista operákban, Mascagni és Leoncavallo műveiben aratta. Fő működési területe a T. Colón és a római opera volt, amelyet 1912-től 1926-ig igazgatott is.

Carelli Gábor (1915-) - magyar szárm. op.én. (T). 1951 óta a Met énekese, ahol egyike volt a legtöbbet foglalkoztatott lírai, majd comprimario-tenoroknak. A 60-as évektől kezdve többször vendégszerepelt Bpesten énekesként és érdekes operajátszás-történeti rádióelőadások írójaként.

Cár és ács - Lortzing 3 felv. operája (1837, Lipcse), a zeneszerző szövegére. Magyarorsz. bem.: 1841, pesti Német Színház; 1848, bpesti N.Sz. Lortzing legnépszerűbb operája.

Carestini, Giovanni (1705-1760?) - olasz op.én. (férfi A). 1721-ben debütált Rómában, Bononcini Griselda c. operájában. Több mint tíz évig Itália egyik legnevesebb kasztrált énekese volt, kezdetben szoprán, majd a hang változása következtében alt szerepeket énekelt. Kortársai szerint a legnagyobb kasztráltak közé tartozott. Londonban Händel társulatának lett a tagja, és sikerrel küzdött meg Farinellivel is. 1735-ben tért vissza hazájába, ahol az operaházak koronázatlan királyainak egyike lett.

cári menyasszony, A - Rimszkij-Korszakov 3 felv. operája (1899, Moszkva), L. A. Mej drámájának szövegére.

Carina, Anna (1839-1885) - osztrák szárm. magyar op.én. (S). Zongoristának készült, majd t. k. Marchesi növendékeként tanult énekelni. 1863-ban lett a pesti N.Sz. tagja. Ő volt az első magyar Margit, Álarcosbál-Amélia, valamint Erkel Dózsájának első Csáky Laurája. Pár éves bécsi megszakítással 1878-ig volt a N.Sz. tagja. Ekkor visszavonult és a jeles újságíró, Frankenburg Adolf felesége lett.

Carl, Henriette (1802-1890) - német op.én. (S). 1835 és 1850 közt a pesti Német Színház ünnepelt sztárja, társulatának legfőbb ékessége volt. Mint Rosina, Lucia, Norma stb. hatalmas sikereket aratott. Visszavonulása után tanítással foglalkozott.

Carlo ch'è sol il nostro amore - Vigaszra vár tőlem Don Carlos

Carl Rosa társulat - Angliában működő operaegyüttes, amely különböző vezetés alatt és különböző megszakításokkal 1875-től 1958-ig állt fenn. Nevezetes bemutatókat tartott, így pl. ez a társulat játszotta először Angliában Puccini Manonját, Bohéméletét és Giordano André Chénier-jét. Több angol opera bemutatása is az ő érdemük.

Carmen - Georges Bizet 4 felv. operája (1875, Párizs, O.C.), Meilhac és Halévy szövegére, Prosper Mérimée novellája nyomán. Magyar bem.: 1876, bpesti N.Sz.

Eredeti formájában próza-dialógusos "opéra comique", később általában Guiraud recitativóival játszották (ennek a verziónak bemutatója az ősbemutató évében, Bécsben volt). A Carmen minden verista opera kiindulópontja, anélkül azonban, hogy a századvégi verizmus túlzásaiba, naturalizmusába esne. Innen veszi kezdetét a wagneri világ mitológiai légköre elleni küzdelem, az operának reális talajra való áthelyezése. Bizet nem érte már meg darabjának világsikerét, a 33. előadás estjén halt meg. (Az ősbemutató bukása: legenda, mivel a kritika ugyan erősen lerántotta a darabot, közönségsikere azonban - ha nem is elsöprő erejű - volt.)

Carmina Burana - Carl Orff szcenikus kantátája latin, alnémet és ófrancia szövegekre (1937, Frankfurt). Noha a szerző eredeti elképzelése a színpadi előadás volt, napjainkban általában oratorikus formában kerül előadásra. Színpadi változatában az egyes dalokat és kórustételeket mimikus játék, tánc és vetített képek kísérik.

Caron, Rose (1857-1930) - francia op.én. (S). 1884-ben Brüsszelben debütált, az Ördög Róbert Alice-jaként. A brüsszeli La M.-ben több opera ősbemutatóján énekelt főszerepet, majd 1885-ben a párizsi opera tagja lett. Ő volt az első francia Sieglinde és Desdemona. 1902-es visszavonulása után a Conservatoire énektanára.

Caro nome → Zengje hát

Carosio, Margherita (1908-) - olasz op.én. (S). 1924-ben debütált Novi Ligure-ben, Lammermoori Luciaként. Pályája kezdetén szubrett, majd lírai szoprán. A londoni C.G., a milánói Sc. és a nápolyi S.C. szívesen látott vendége a II. világháború körüli években.

Carracciolo, Juanita (1890-1924) - olasz op.én. (S). 1908-ban debütált Genovában, Mascagni Az álarcosok c. operájában. 1920-ig kisebb olasz színpadokon énekelt, majd Rómában aratott hatalmas sikert Manon Lescaut-ként. 1922-ben Toscanini alatt énekelte a Sc.-ban a Mesterdalnokok Éváját. Úgy tűnt, hogy világkarrier előtt áll, amikor megbetegedett és fiatalon meghalt.

Carré, Marguerite (1880-1947) - francia op.én. (S). 1899-ben debütált Nantes-ban, Mimiként. 1902-ben lett a párizsi O.C. tagja, majd a színház igazgatójának, Albert Carrénak felesége. (1924-ben elváltak, majd 5 év múlva újra összeházasodtak.) Mint a korabeli krónikák - pl. Puccini levelei - említik, szeszélyes sztár volt, hangja kissé hideg, de játéka kitűnő. Az O.C.-ban 15 főszerep első bemutatója, többek között az első párizsi Pillangókisasszony.

Carré, Michel (1819-1872) - francia librettista. A múlt század második felének egyik legkeresettebb francia szövegírója. Ő írta Meyerbeer számára a Dinóra, Gounod-nak a Faust, a Rómeó és Júlia és még hat más operája szövegkönyvét, Thomas Hamletjét és Mignonját és Offenbach Hoffmannját. A híres színigazgató és rendező, Albert Carré nagybátyja.

cartellone - az évi program olaszországi neve. Általában feltünteti az évad folyamán játszott operákat és a közreműködő művészeket.

Carteri, Rosanna (1930-) - olasz op.én. (S). Az olasz rádió 1948-as énekversenyének megnyerése után a következő évben debütált Rómában, a Caracalla-termákban, Elzaként. Két év múlva már a Sc. énekese, majd meghódítja Angliát és Amerikát is. Híres drámai szoprán, több modern opera női főszerepének első alakítója, többek közt az első Szovjetunión kívüli Prokofjev: Háború és béke-előadás Natasája (1953, Firenze).

Caruso, Enrico (1873-1921) - olasz op.én. (T). Szülővárosában, Nápolyban, a T. Nuovóban debütált 1894. november 16-án, Morelli L'amico Francesco c. operájában. Első színpadra lépése máris oly sikeres volt, hogy rögtön utána Olaszország szinte minden operaháza szerződtette. Már pályája első éveiben jelentős főszerepeket bíztak rá ősbemutatókon, így pl. ő volt az Adriana Lecouvreur (1902) és a Fedora (1898) tenorfőszerepeinek első alakítója. Londonba 1902-ben, a New York-i Met-be 1903-ban jutott el. A Met sztárja volt egészen 1920-ig; e 17 év alatt csak ebben a színházban 40 szerepet énekelt, 600 előadáson. Met-beli karrierjének talán tetőpontja volt a Nyugat lánya 1910-es bemutatója, melyen ő alakította Dick Johnson szerepét. Fiatalon, 49 éves korában, rövid betegség után halt meg szülővárosában. Holttestét üvegkoporsóban helyezték örök nyugalomra.

Az operajátszás utolsó száz évében Caruso volt a tenorista; sőt, még ma is, fél évszázaddal halála után, ő az összehasonlíthatatlan példakép. Hangjának legfőbb jellegzetessége talán az volt, hogy úgyszólván minden szerephez külön-külön, más és más hangszínt talált. Inkább mély, baritonális színezete volt hangjának, ez tette alkalmassá a legsúlyosabb hőstenor-szerepek éneklésére. Játékkészsége is legendás, mint feljegyezték, a nap folyamán is már úgy mozgott, járt és élt, mint amilyen szerepet aznap este énekelt. Hangi és színészi képességei a visszaemlékezések szerint talán a Canio-szerepben ötvöződtek össze a legcsodálatosabb egésszé. Ő volt az első énekes, aki világsikerének tekintélyes százalékát hanglemezeinek köszönheti. Felvételeinek időbeli skálája 1902-től 1920-ig terjed. Ezek a hanglemezek - eredeti formájukban vagy "kitisztítva" - ma is minden szempontból modellként szolgálhatnak minden énekes számára.

Egyívben felfutó karrierje, szerencsétlen házassága és tragikus halála számos regényes, többnyire hamis film és könyv ihletőjévé vált.

Carvalho, Léon (1825-1897) - francia impresszárió. Énektanulmányokat is végzett, de csakhamar a színházigazgatás lett tulajdonképpeni működési területe. Párizsban tevékenykedett a múlt század 50-70-es éveiben (az O.C.-nak 1876-tól 1887-ig volt igazgatója). Rendező is volt. Nevét és működését nem lehet elválasztani a múlt századi francia operaélettől, pl. Verdi párizsi pályafutásától. Igazgatása alatt égett le az O.C. 1887-ben; Carvalhót hanyagság okozta emberölés címén (131-en haltak meg a tűzvészben) bebörtönözték, ám 1891-ben rehabilitálták és visszahelyezték pozíciójába.

Carvalho, Marie → Miolan-Carvalho, Marie

Casanova, Giovanni Jacopo (1725-1798) - a hírhedt XVIII. sz.-i kalandor több szempontból is kapcsolatba került az opera történetével. 12 kötetes önéletrajzának számos operai vonatkozása van, barátja volt Mozart librettistája, da Ponte. Személye és élete több operát inspirált: Lortzing (1841), Pulvermacher (1890), Rózycki (1923), Andreae (1924).

Casazza, Elvira (1887-1965) - olasz op.én. (MS). San Remóban debütált, Azucenaként, 1910-ben. 1915-től 1940-ig tagja a Sc. együttesének, egyike Toscanini kedvenc énekesnőinek. Főleg karakteralakításaival lett híres, pl. Mrs. Quickly-jével. 1948-tól Pesaróban, majd Rómában énektanár volt. Cassio - Verdi Otellójában a ciprusi sereg hadnagya (T), Jago gonosz rágalmainak egyik célpontja.

Casta Diva - Norma áriája kórussal Bellini Normájának I. felvonásában. Az ária tárgya: könyörgés a Hold istennőjének A Casta Diva-ária ma is a bel canto ária és a tökéletesen kiegyensúlyozott, arányos dallamformálás egyik legmagasabb színvonalú mintapéldája. Emellett Bellini stílusának is legfőbb reprezentánsa.

Castagna, Bruna (1908-) - olasz op.én. (A). Mantovában debütált 1925-ben, a Borisz Godunov Mannájaként. Már ebben az évben szerződteti a Sc. is, ahol megszakításokkal tíz évig, a Met-ben ugyanennyi ideig működött. Főleg Verdi-szerepeiben volt elismert.

Castil-Blaze, Francois (1784-1857) - francia zeneíró. Egy jelentős francia operatörténet szerzője, a Journal des Débats rettegett kritikusa és jeles operaszöveg-fordító. Viszont az ő lelkén szárad Weber Bűvös vadászának franciára való átültetése és eltorzítása, a Robin des Bois.

Castor és Pollux - Rameau 3 felv. operája prológussal (1737, Párizs.), P. J. Bernard szövegére. Századunkban gyakran kerül felújításra a mű, melyet sokan Rameau legjelesebb operájának tartanak.

Catalani, Angelica (1780-1849) - olasz op.én. (S). 1797-ben debütált Velencében, Simone Mayr Lodoiskájában. Főleg Párizsban és Londonban működött, 1814-től 1817-ig a párizsi olasz operaházat igazgatta is. Már 1819-ben visszavonult a színpadtól, és énekiskolát alapított. Korának egyik legnagyobb és legjobban fizetett primadonnája volt.

Catarina Cornaro - Gyönyörű XV. sz.-i velencei patríciuslány, akit Ciprus királyához adtak nőül. Mikor a király 8 hónappal később mérgezésben meghalt, Catarina Cornaro jogán a Velencei Köztársaság elfoglalta Ciprust. Catarina kedvelt operahősnő volt a XIX. sz.-ban: Halévy (1841), Franz Lachner (1841), Donizetti (1844), Pacini (1846), Fáy Gusztáv (1870).

Cato - Az uticai bölcs főleg Metastasio szövegkönyve révén lett a XVIII. sz.-ban kedvelt operahős: Vinci (1727), Leo (1732), Hasse (1732), Duni (1735), Vivaldi (1737), Graun (1747), Jommelli (1749), Gassmann (1760), Majo (1763), J. C. Bach (1764), Piccinni (1770), Paisiello (1788). Már korábban, más szövegkönyvre: Pollarolo (1701), Keiser (1715).

Catulli Carmina - Carl Orff szcenikus kantátája (1943, Lipcse), Catullus költeményeire. Csakúgy, mint a Carmina Buranát, ezt a darabot is napjainkban inkább a hangversenydobogón szokták megszólaltatni. Pedig eredeti, színpadi játékkal és tánccal megoldott szcenikus formájában jobban érvényre jut a mű koncepciója.

Cava, Carlo (1928-) - olasz op.én. (B). Spoletóban debütált 1955-ben, Rossini Az olasz nő Algírban c. operájában. Hamarosan Itália neves sztárjainak egyike lett, majd világszerte elismert basso cantante: 1959-ben énekelt először a Sc.-ban, 1968-ban a Met-ben. Bpest közönsége is megismerhette, olasz stagionékkal járt nálunk. Nem annyira hangszépségével tűnik ki, mint rendkívül árnyalatgazdag, mindig karakteres szerepformálásával. Kitűnő Zaccaria, Silva stb.

Cavalieri, Katharina (1760-1801) - osztrák op.én. (S). Salieri növendéke volt, és már 15 éves korában színpadra lépett. 1776-ban a bécsi német opera tagja. Az első Konstanza és a Színigazgató első Mme Silberklang-ja, az első bécsi Donna Elvira. Mozart igen nagy véleménnyel volt művészetéről, ezt írta róla: "Erre az énekesnőre Németország büszke lehet." Nagyszerű virtuóz koloratúrkészsége lehetett, amint ezt Konstanza C-dúr áriájában láthatjuk, melyet Mozart, mint ő maga írta, "kissé feláldozott Cavalieri kisasszony mozgékony gégéjének".

Cavalieri, Lina (1874-1944) - olasz op.én. (S). Nápolyban debütált 1900-ban, Mimiként. Főleg Puccini-szerepekben tűnt ki hazájában és Amerikában, ahol több évig volt a Met, a Manhattan Opera és a chicagói operaház tagja.

cavalieri di Ekebu, I (Az ekebui lovagok) - Zandonai 4 felv. operája (1925, Milánó, Sc.), A. Rossato szövegére, Selma Lagerlöf Gösta Berling c. regénye nyomán.

Cavaradossi - Puccini Toscájának férfi főszereplője (T), a tragikus véget ért festőművész. (Egyébként: valóban élt, történelmileg hiteles alak, csakúgy, mint Floria Tosca, az énekesnő.)

cavatina - rövid, inkább dalszerűen formált, lírai ária. Mozart Figarójában Fanchette dala (IV. felv.) a klasszikus, Faust cavatinája Gounod operájának III. felv.-ban a romantikus cavatina mintapéldája.

Cavelti, Elsa (1914-) - svájci op.én. (MS). 1936-ban debütált Katowicében. 1939-ben a drezdai opera tagja lett, majd a háború kitörésekor hazatért Svájcba. A zürichi opera vezető altistája volt, s a háború után mind opera-, mind oratóriuménekesként nagy sikereket aratott világszerte. A későbbiek során egyre inkább a drámai szoprán szerepkörre tért át.

Cebotari, Maria (1910-1949) - orosz szárm. német op.én. (S). Szülőföldjén vándortársulatoknál, majd a moszkvai Művész Színházban működött. Drezdában debütált op.én.-ként, 1931-ben, Mimiként. 1936-ig Drezdában, 1936-44-ig a berlini Staatsoperban, 1946-49 Bécsben énekel. Strauss Hallgatag asszonyának első címszereplője. Einem Danton halála c. operájában az első Lucille, Martin "Le vin herbé"-jében az első Iseut. Sikereinek titka: bájos, csengő szopránja, szép megjelenése és kiművelt technikája.

Cecchele, Gianfranco (1940?-) - olasz op.én. (T). 1964-ben debütált Cataniában. Első fellépései oly nagy sikert eredményeztek, hogy azonnal szerződtette a Sc. Azóta napjaink legnagyobb tenorsztárjai közé tartozik, a világ minden nagy operaházának és fesztiváljának ünnepelt és állandó vendége. Egyaránt kiváló alakítója a Verdi- és Puccini-hősöknek, valamint a bel canto-korszak (Bellini, Donizetti) tenorfőszerepeinek. Nemcsak hangszépsége oka világsikerének: rendkívül árnyalatgazdag hangi szerepformálás és jó színészi készség is jellemzik. Az OH-ban is fellépett vendégként.

Cehanovsky, George (1895-) - orosz szárm. amerikai op.én. (Bar). 1921-ben debütált Leningrádban, Valentinként. 1923-ban az USA-ba emigrált, ahol előbb kisebb társulatoknál működött, majd 1926-ban a Met tagja lett. 36 éven keresztül ő volt a Met nélkülözhetetlen comprimario-baritonistája.

cenzúra - akárcsak a drámai színház, az opera is alá volt vetve a cenzúrának. Olaszországban és főleg Angliában az egyházi cenzúra letiltotta a színpadról a bibliai tárgyú darabokat, Olaszországban és a szabadságharc után nálunk a politikai cenzúra okozott igen sok kellemetlenséget. Talán Verdinek volt a legtöbb baja a különböző cenzori hivatalokkal.

Celeste Aida - Ó, szép Aida

Cenerentola, La → Hamupipőke

Cephalus és Procris - a mitológiai témára Caccini (1600), Hidalgó (1660, az első spanyol opera), Elisabeth Laguerre (1694, az első zeneszerzőnő megjelenése a párizsi operaszínpadon), Araja (1755, az első oroszországi operák egyike) és Grétry (1773) írtak operát.

Ceresa, Luigi (?-1884) - olasz op.én. (T). 1863-ban egy olasz stagione tagjaként vendégszerepelt a N.Sz.-ban, oly sikerrel, hogy Erkel szerződtette. Nagy sikereket aratott a hőstenor szerepkörben, ő volt nálunk az első Álarcosbál-Richard. A francia és az olasz repertoár vezetőszerepei mellett énekelte Hunyadi Lászlót és Bánk bánt is.

Cerquetti, Anita (1931-) - olasz op.én. (S). Spoletóban debütált 1951-ben, Aidaként. Rövid karrierjének egy 1958-as operáció vetett véget. Addig főleg a nagy drámai Verdi-szerepekben aratott sikereket (Amelia, Abigaille, Aida stb.).

Červená, Sona (1925-) - cseh op.én. (A). Könnyűzenével kezdte pályáját, operaszínpadon 1954-ben debütált Brnóban. 1958 óta a berlini S.O. tagja, Európa-szerte ismert és elismert opera- és oratóriuménekesnő.

C'est la guerre - Petrovics Emil 1 felv. operája (1961, OH), Hubay Miklós drámájára.

A szerző első operája, eredetileg a rádió számára készült. Stílusa egyesíti a szabadon kezelt tizenkétfokúságot és a szélesívű, Puccinira emlékeztető dallamosságot. Rendkívül éles karakterellentétek teszik izgalmasan drámaivá a művet, melyet annak idején joggal neveztek a magyar opera új korszaka első igen jelentős eredményének. A bpesti bemutató után a művet sok európai operaház előadta.

Chavanne, Irene von (1868-1938) - osztrák szárm. német op.én. (A). 1885-ben debütált Drezdában, és egész pályája során e színház tagja volt. Ő volt Strauss Saloméjának első Heródiása. 1915-ben vonult vissza.

Che farò senza Euridice → Veszve minden boldog álom

Che gelida manina → Ó, mily hideg e kis kéz

Ch'ella mi creda libero → Hadd higgyen engem szabadnak

Che puro ciel → Mily tiszta ég

Cherubin - a minden nőbe szerelmes apród (S vagy inkább MS) Mozart Figarójában.

Che soave zeffiretto → Levél-kettős

Che v'agita così? → Mi hozta lázba önt!

cheval de bronzé, Le - bronzlovas, A

Chiara, Maria (1942-) - olasz op.én. (S). Rómában debütált 1965-ben, Henze Az ifjú lord c. operájában. A veronai Arénában aratta első nagy sikereit, ekkor indult nemzetközi karrierje. Kiváló képességű, artisztikusan finom hangadással és biztos muzikalitással rendelkező lírai szoprán (Liu, Desdemona, Micaela, Amelia Grimaldi).

Chi mi frena il mio furore? → Mért van úgy halálra válva?

Chookasian, Lili (1925?-) - amerikai op.én. (A). Egy Bruno Walter vezényelte Mahler-hangversenyen tűnt fel Chicagóban. Operaszínpadon a Norma Adalgisájaként debütált, napjaink egyik legjelesebb karakter-altistája, aki mind az opera, mind a hangversenyélet területén jelentős sikereket mondhat magáénak. A Met és a City Center opera állandó tagja.

Christie, John (1882-1962) - a glyndebourne-i fesztivál alapítója és vezetője. Gazdag orgonagyáros, aki sussexi birtokán, Glyndebourne-ban kezdeményezte 1934-ben a fesztivált.

Christoff, Boris (1918-) - bulgár op.én. (B). Ifjúkorában kórustag, majd Olaszországban végzi tanulmányait, t. k. R. Stracciarinál. 1946-ban debütált a római T. Argentínában, Colline-ként. A következő évben már a Scala színpadán énekel, majd rövidesen kora versenytárs nélküli legjobb basszistája. Az irodalom nagy drámai basszusszerepeiben főleg az egységes alakítás nagyszerűségével tűnt fel: nála a hang modulációja és a színészi játék egyenrangú tényezők. Kiegyenlített, jellegzetesen érdes szláv basszusa igen hajlékony és színgazdag. Valóságos mestere a maszknak; gesztusai takarékosak, de minden lényegeset megmutatnak. Leghíresebb szerepei: II. Fülöp, Fiesco, Borisz, Doszifej. Több ízben vendégszerepelt Bpesten is.

Christophe Colomb (Kolumbusz Kristóf) - Darius Milhaud operája 2 részben, 27 képben (1930, Berlin S.O.), Paul Claudel szövegére. A műben a szövegköltő Claudelnek éppoly fontos szerepe van, mint a zeneszerzőnek. Claudeltől származik az alapgondolat, mely Kolumbusz életét misztikus allegóriaként értelmezi. Kolumbuszról operát írt még: Ottoboni (1690, elveszett), Morlacchi (1828), Carnicer (1831), Franchetti (1892, a 400 éves centenáriumra), Egk (1931, átd. 1941) és Vaszilenko (1938).

Chrysothemis - Elektra szelíd nővére (S) R. Strauss Elektrájában.

Chudy József (1751?-1813) - magyar zszerző és karm. Pozsonyban kezdte pályáját, 1785-88 Erdődy gróf színházának karmestere volt. 1789-ben a pesti Német Színház, 1793-ban az itteni magyar társulat, majd 1798-1801-ig ismét a Német Színház dirigense. Ő írta az 1793-ban bemutatott első magyar operát, a Pikkó hertzeg és Jutka Perzsit. Nemcsak muzsikusként tevékenykedett, volt egy fizikai találmánya is, az "optikai és akusztikai távíró".

Cibber, Susanna (1714-1766) - angol op.én. (MS). 1732-ben debütált, bátyja, a híres zeneszerző Thomas Arne tanította énekelni. Opera- és oratóriuménekesként egyaránt nevezetes volt. Ő énekelte az altszólót a Messiás dublini bemutatóján (1742); a "He was despised"-áriát úgy adta elő, hogy egy pap így szólt hozzá: "Asszony, legyenek ezért bűneid megbocsátva!" Gyakran szerepelt Händel oratórium-előadásain, 1746-tól azonban csak színpadon énekelt.

Cid - A középkori spanyol nemzeti hős és szerelme, Ximena igen sok XVIII-XIX. sz.-i operának központi figurája (egyesek Rodrigo néven ismertek): Händel (1708), Piccinni (1763), Paisiello (1776), Sacchini (1783), Farinelli (1797), Pacini (1853), Cornelius (1865), Massenet(1885).

Cielo e mar! - Enzo (T) áriája Ponchielli Giocondájának II. felvonásában. Ma inkább koncertszámként hallhatjuk.

cigánybáró, A - Johann Strauss 3 felv. operettje (1885, Bécs, Theater an der Wien), Schnitzer szövegére, Jókai egy novellája nyomán. Magyar bem.: 1886, bpesti Népszínház; 1895, bpesti OH. A Denevér mellett a Cigánybáró Johann Straussnak az az operettje, amelyet általában az operaházak szoktak előadni. S a mű ezt a kitüntetést egyrészt megérdemli, másrészt igényli: énekszólamai és zenekari igénye olyan, hogy azt csak a klasszikus operamuzsikára hivatott előadóművészek tudják megszólaltatni, másrészt a partitúra oly gazdag nagyszerű megoldású, karakterisztikus és melódiadús elemekben, hogy igazi helye az operaszínpadon van.

Cigánykórus - Verdi Trubadúrja II. felv. 1. képében szereplő híres vegyeskar, melynek kíséretében a zenekarban üllők is megszólalnak.

Cigna, Gina (1900-) - francia szárm. olasz op.én. (S). Tanárai közt volt Emma Calvé, Rosina Storchio és Hariclea Darclée. 1927-ben debütált a milánói Sc.-ban, a Rajna kincse Freiájaként. 1933-tól kora vezető drámai szopránjainak egyike, világhíres Tosca és (főleg) Turandot. A világ nagy operáinak állandó vendége, többször szerepelt Bpesten is, Turandotként fellépett a Szegedi Játékokon is. Hatalmas hang, nagy drámai erő jellemezte énekét. 1948-ban autóbaleset érte, s le kellett mondania a színpadi éneklésről. Azóta Kanadában és a római S. Cecília akadémián tanít.

Cinti-Damoreau, Laure (1801-1863) - francia op.én. (S). 1819-ben debütált a párizsi Théâtre-Italienben, Cherubinként. 1826-35 a Nagyopera tagja, egyike a kor nagy primadonnáinak. Ő volt Rossini Korinthos ostroma, Mózes (párizsi változat), Ory grófja és Tell Vilmos c. operáinak első női főszereplője, Meyerbeer Ördög Róbertjének első Izabellája. 1834-43 az O.C. tagja, itt több Auber-mű premierjén vett részt. Visszavonulása után tanított, ének-tankönyvet is írt.

Ciò m'accora → Furcsa dolgok

Cioni, Renato (1934-) - olasz op.én. (T). Titta Ruffo növendéke volt, 1959-ben debütált a Spoletói Fesztiválon, Donizetti Alba hercege c. operájában. Hamarosan neves spinto-tenor lett, a két Amerika és Európa operaházainak ünnepelt sztárja. 35 szerepből álló repertoárjában elsősorban Bellini és Donizetti művei dominálnak, de sikeresen alakít Verdi- és Puccini-hősöket is. Mivel gyakran volt partnere a legnagyobb szoprán-sztároknak, "a primadonnák tenoristája"-ként szokták emlegetni. Bpesten is többször fellépett.

City Center Opera, New York - New York második operaházát 1944-ben alapították. Első zenei vezetője (1944-től 1951-ig) a magyar származású Halász László volt. A színház nem Met-féle sztár-opera, fő célkitűzése a műsor érdekességének és a modern szellemű rendezésnek biztosítása (pl. 1949 és 1962 közt 20 ősbemutatót tartottak). A City Centerben játszották először Amerikában Bartók Kékszakállúját, Einem Per-jét, Martin Vihar-ját, Orff Hold-ját stb.

Clarkson, Stanley (1905-1961) - ausztrál op.én. (B). Sydneyben debütált 1940-ben, Sarastróként. 1948-tól haláláig a londoni S.W.-opera vezető basszistája.

Claudel, Paul (1868-1955) - francia költő és drámaíró. Ő írta Honegger Johanna a máglyán (1938), Milhaud Oresztész-trilógia (1963) és Kolumbusz Kristóf (1930) c. műveinek szövegkönyvét.

Claudius - A dán király Thomas és Szokolay Hamletjében (mindkettő Bar).

Claussen, Julia (1879-1941) - svéd op.én. (MS). 1903-ban debütált a stockholmi operában. Sikeres fellépései egész Európában nevessé tették, szerepelt Angliában, Franciaországban és Németországban. 1917-ben a Met tagja lett, melynek visszavonulásáig - 1932-ig - egyik vezető drámai mezzója volt.

Clément, Edmond (1867-1928) - francia op.én. (T). 1889-ben debütált az O.C.-ben, Gounod Mireille-jében. Tíz évig az O.C. vezető tenorja, majd a Met művésze. Korának egyik jelentős francia tenoristája.

clemenza di Tito, La → Titus kegyessége

Cleopatra - A híres egyiptomi királynőről mintegy 20 operát írtak. Az elsőt 1704-ben Mattheson; az előadásokon a szerző hol a zenekarban játszott, hol énekelt. (Ezzel a művel kapcsolatos Mattheson és Händel hírhedt párbaja, Händel ugyanis az egyik előadáson nem volt hajlandó átadni a helyét a szerzőnek a csembalónál.) Más híresebb Cleopatra-operák: Graun (1742), Piccinni (1770), Cimarosa (1789), Paër (1809), Massé (1885, T. Gautier nyomán), Massenet (1914), Malipiero (1938, a Shakespeare-tragédia nyomán).

Cleva, Fausto (1902-1971) - olasz szárm. amerikai karm. Pályafutása főleg a Met-hez kapcsolódik, itt volt először korrepetitor, majd 1935-1942 közt karigazgató, végül 1950-től az olasz repertoár vezető karmestere. Más amerikai városokban is működött, így pl. művészeti vezetője volt 1944-1946 közt a chicagói operának.

Cluytens, André (1905-1967) - belga karm. Szülővárosában, Antwerpenben végezte tanulmányait, és az itteni operánál kezdte pályáját 1926-ban, a Gyöngyhalászok vezénylésével. 1947 óta a párizsi O. és O.C. világhírű karmestere. Több ízben vezényelt Bayreuthban is (ő volt az első francia dirigens az ünnepi játékok keretében). Elsősorban francia művek tolmácsolásával vált világhíressé, de a klasszikus és modern repertoár más stilusterületein is jelentős sikereket aratott.

Coates, Albert (1882-1953) - orosz szárm. angol karm. Tanulmányait Lipcsében végezte, itt volt Nikisch mellett korrepetitor (Nikisch tanára is volt Coates-nak). Elberfeldben, Drezdában, majd Mannheimben működik, 1914-1918 a pétervári opera művészeti vezetője. 1914-ben vezényel először Londonban, további pályája színhelyén. Ő dirigálta Saljapinnal a címszerepben 1929-ben a Borisz híres londoni előadását. A 30-as években saját operatársulata is volt egy ideig. Zeneszerzőként is tevékenykedett.

Coates, Edith (1908-) - angol op.én. (MS). Pályája kezdetén drámai színésznő, az Old Vic Shakespeare-társulat tagja. Később operakórusokban énekelt, szólószerepként a Rigoletto Giovannájaként debütál. 1931 és 1946 között a S.W. vezető mezzoszopránja. Leghíresebb szerepe a Pique Dame öreg grófnéja volt.

Coates, John (1865-1941) - angol op.én. (T). Előbb baritonista, majd átképzi magát tenorrá. A Beecham-társulat egyik jeles tagja volt, kiváló Wagner-énekes.

Cobelli, Giuseppina (1898-1948) - olasz op.én. (S). Piacenzában debütált 1924-ben, Giocondaként. A két háború közti évtizedek egyik neves olasz Wagner-énekesnője, híres Izolda. Több modern olasz opera bemutatójának főszereplője, t. k. Respighi "A láng" c. operájának első Eudoxiája.

Cocteau, Jean (1889-1963) - francia költő. Honegger Antigonéjának, Stravinsky Oedipus Rex-ének, Milhaud A szegény matróz c. operájának és Poulenc Az emberi hang (La voix humaine) c. monodrámájának szövegköltöje.

Coertse, Mimi (1932-) - dél-afrikai op.én. (S). Bécsben tanult, a nápolyi S.C.-ban debütált 1955-ben, a Parsifal egyik viráglányaként. 1956 óta a bécsi S.O. tagja. Főleg Mozart-szerepekben vált híressé, de kiváló Olympia, Gilda és Zerbinetta is.

Colas Breugnon - Kabalevszkij operája (1938, Leningrád, Kirov Opera), V. Bragin szövegére, Romain Rolland regénye nyomán.

Colbran, Isabella (1785-1845) - spanyol op.én. (S). Madridban, majd Olaszországban tanult, 1801-ben Párizsban debütált. Hat év múlva már a Sc. színpadán áll, és 1811-ben a kor operaüzemének diktátora, Domenico Barbaja Nápolyba szerződteti. A nagyhatalmú impresszáriónak éppúgy szeretője, mint Nápoly királyának, azonban mind a kettőt elhagyta 1815-ben, hogy Rossinival éljen együtt. 1822-ben össze is házasodtak. Ő énekelte Rossini Elisabetta, Otello, Armida, La donna del lago, Mosè, Semiramis és Maometto II. c. operáinak vezető szopránszerepeit a darabok premierjén. A század első két évtizedében Colbrant tartották Európa legjelentősebb drámai koloratúrszopránjának. Zeneszerzéssel is foglalkozott, négy füzet dalt írt.

colla parte, colla voce - az énekszólam szabad mozgásának követésére irányuló megjegyzés a partitúra zenekari részében. Olyan ütemekben vagy szakaszokban írják elő, amikor az énekhang teljesen kötetlen ritmusban énekel - esetleg kadenciát - és a kíséret (rendszerint álló akkord) addig tart, illetve akkor lép be, amikor az énekes az adott szakaszt befejezi, illetve annak bizonyos hangjához elér.

Colline - Puccini Bohéméletében a filozófus (B), aki egyetlen vagyonától, kabátjától válik meg, hogy Mimin segítsen.

Colombo, Scipio (1913-) - olasz op.én. (Bar). Alessandriában debütált, Marcelként, majd 1947-ben a Sc. szerződtette. Énekelt hosszabb ideig Svájcban, majd Hollandiában és több vezető, nagy dalszínházban. A II. világháború utáni évek egyik jelentős olasz hősbaritonja.

Colzani, Anselmo (1918-) - olasz op.én. (Bar). Bolognában debütált 1947-ben, a Lohengrin Hirdetőjeként. 1953-tól énekel a Sc.-ban. 1960-tól a Met-ben. Több modern mű bemutatóján vett részt, így pl. ő volt Milhaud Dávidjának első címszereplője az 1955-ös Sc.-beli premieren. A klasszikus repertoárból főleg a karakterszerepeket énekli; érdes, de karakterisztikus hangja pl. kiváló Jágóvá teszi.

Combattimento di Tancredi e Clorinda → Tankréd és Klorinda párviadala

Come dal ciel - Mintha a föld

Come in quest' ora bruna → Csillagok fénye reszket

Come rugiada al cespite - Verdi Ernanija I. felvonásában a címszereplő (T) szerelmi áriája.

Come scoglio → Mint a szikla

Come un bel dì di maggio - A címszereplő áriája Giordano André Chénier-jének IV. felvonásában: visszaemlékezés az életre, a kivégzés előtti pillanatokban.

commedia dell'arte - az olasz vásári komédiának nemcsak az irodalmi vígjátékra, hanem az operára is jelentős hatása volt. Mindenekelőtt természetesen a vígoperára: az első, XVIII. sz.-i periódus opera buffáinak szerepkarakterei többé-kevésbé megegyeztek a commedia dell'arte-éival. Szinte valamennyiben ott van az öreg Pantalone, a hencegő Capitano, az ügyes és ravasz szolga, Ariecchino, a még ravaszabb Brighella. Nem nehéz felfedezni például ezeket a karaktereket olyan ma is élő vígoperákban, mint a Sevillai borbély. A commedia dell'arte szereplői megjelennek a Bajazzók betétjátékában, az Ariadne Naxos szigetén-ben, Busoni Ariecchinójában és Mascagni Az álarcosok c. darabjában. Áttételesen ide tartozik Puccini Turandotjában a három miniszter is.

commedia per musica - a vígopera olasz elnevezése a XVIII. sz.-ban.

comprimario - a kis szerepek elnevezése az olasz terminológiában, pl. Spoletta a Toscában, Bardolf és Pistol a Falstaffban stb. A comprimario-szerep lényege nem a terjedelem, hanem az, hogy részes a cselekményben és önálló karaktere van.

comte d'Ory, Le → Ory grófja

Concepción - Ravel Pásztoróra c. operájában az órásmester kikapós felesége (S).

concertato - A XIX. sz.-i olasz operákban azoknak a nagy együttes-jeleneteknek elnevezése, amelyekben több magánszereplő és esetleg kórus is részt vesz. Rossini, Bellini, Donizetti, Verdi és kortársaik darabjaiban igen gyakori. Formai felépítésében esetleg tempóváltás is előfordulhat, hangnemváltás (rendszerint mollból dúrba) ugyancsak. Verdinél a drámai összeütközés eszközévé válik, elődeinél inkább cselekményt megállító, lírikus nyugvópont. Tulajdonképpen minden kvintett és annál nagyobb együttes is concertato, és nagyon elmosódik a határ a concertato és a finale között. Vö. Finale.

Condotta ell'era in ceppi - Azucena elbeszélése.

Connais-tu le pays? → Isméred-e azt a hont?

Conner, Nadine (1911-) - amerikai op.én. (S). Pályáját rádióadásokban kezdte, majd egy operatársulatnál működött. 1941 óta a Met tagja, itt ez évben Paminaként debütált. 1958-ig a színház vezető szopránjainak egyike. 1953 óta Európában is gyakran vendégszerepelt, főleg Mozart operáiban.

Conried, Heinrich (1855-1909) - osztrák, szárm. amerikai színházvezető. Pályáját prózai színészként kezdte Bécsben. 1888-ban az USA-ba került, 1903-tól haláláig a Met igazgatója volt. Vezetése alatt lett a színház a világ első operaházainak egyike.

Constanze! Constanze! Dich wiederzusehen! → Konstanza, Konstanza! Ma láthatlak végre!

contes d'Hoffmann, Les - Hoffmann meséi

Conti, Gioacchino - Gizziello

contralto → Alt

convitato di pietra, Il (A kővendég) - Righini 3 felv. operája (1777, Bécs), N. Porta szövegére. A Don Juan téma egyik jelentős feldolgozása, Mozart művének egyik elődje.

Cooper, Emil (1877-1960) - orosz szárm. amerikai karm. Ogyesszában, Kijevben, majd Moszkvában működött. Ő vezényelte 1909-ben az Aranykakas bemutatóját, a Mesterdalnokok és a Ring első orosz előadásait. 1922-ben emigrált, 1929-től Chicagóban, majd a Met-ben dirigált.

Coppelius - Offenbach Hoffmann meséi c. operája négyes bariton főszerepének része.

Coppola, Piero (1888-1971) - olasz karm. 1909-ben kezdte pályáját a milánói Sc.-ban, majd különböző európai és amerikai operaházakban működött, főleg Párizsban. Hangverseny- és operadirigensként egyaránt jó nevet vívott ki magának. Zeneszerzőként is tevékenykedett.

Cordes, Marcel (1920-) - német op.én. (Bar). 1941-ben debütált Chebben. Pályáját csak 1948-ban folytathatta, ekkor kisebb német színpadokon működött, majd 1954 óta a müncheni opera tagja. Erőteljes és kifejezésgazdag baritonhang birtokosa, főleg modern művekben arat jelentős sikereket.

Cordon, Norman (1904-1964) - amerikai op.én. (B). 1933-ban debütált egy turné-társulatnál, az Aida királyaként. Chicagóban, majd a Met-ben működött, mint korának egyik neves amerikai basszistája.

Corelli, Franco (1923-) - olasz op.én. (T). Spoletóban debütált 1952-ben, Don Joséként. Pályája nagy ívben emelkedett: 1954 Sc, 1957 London, C.G., 1961 Met. Ekkor már világhíres, sőt egyesek szerint a 60-as évek legnagyobb tenoristája. Nagyszerű hőstenor, főleg Puccini-szerepekben kiváló.

Corena, Fernando (1916-) - olasz-svájci op.én. (B). A genfi énekverseny megnyerése, Gui tanácsai és milánói tanulmányok után Triesztben debütált 1947-ben, Varlaamként. Csakhamar világhírű lesz, a háború utáni évek legnagyobb basszusbuffo-énekese. A legnagyobb operák és a legnevezetesebb fesztiválok versengenek érte, a Met-től (ahol Baccaloni utódja) Salzburgig (Ozmin).

Coriolanus - Az árulóvá váló római hadvezér több opera hőse, ám a legutolsó kivételével egyik sem támaszkodik Shakespeare tragédiájára: Cavalli (1669), Perti (1683), Pollarolo (1698), Caldara (1717), Graun (1750) és Jan Cikker (1969).

Cornelius, Peter (1865-1934) - dán op.én. (T). Előbb baritonista (debütálás: Koppenhága, 1892, Escamillo), majd tenor (debütálás ugyanott, 1899-ben, a Bolygó hollandi kormányosaként). Pár év múlva neves, nemzetközi hírű Wagner-tenor (1906 Bayreuth, 1908-09 C.G., a Richter vezényelte Ringben). Nem azonos a zeneszerzővel!

corregidor, A - Hugo Wolf 4 felv. operája (1896, Mannheim), Rosa Mayreder szövegére. Álarcon novellája nyomán. Wolf egyetlen befejezett operája. Cselekménye - az azonos forrás nyomán - ugyanaz, mint de Falla Háromszögletű kalap c. balettjének: hogyan védi meg a szép molnárné becsületét saját maga és férje a kéjsóvár kormányzótól.

corsaro, Il - kalóz, A (Verdi)

Corsi, Jacopo → Camerata

Cortigiani! → Szolgalelkek!

Cortis, Antonio (1891-1952) - spanyol op.én. (T). 1915-ben comprimario-szerepekkel kezdte pályáját, lassan jutott fel a vezető szerepekig. Nemzetközi pályája 1920-ban, Rómában kezdődött. Évekig működött Chicagóban. Híres Puccini-hőstenor volt (Kalaf, Dick Johnson). Egyike a nagyon kevés énekesnek, aki karrierje tetőpontján (a 30-as évek közepén) lépett le a színpadról.

Cortiz, Marcello (1915-1962) - prágai születésű osztrák op.én. (Bar). 1940-ben debütált Milánóban. Különböző operaházakban működött, majd a bécsi S.O. tagja lett, 1950-től rendezőként is tevékenykedett.

Così fan tutte (Ilyenek a nők) - Mozart 2 felv. vígoperája (1790, Bécs, Burgszínház); Lorenzo da Ponte szövegére. Magyarorsz. bem.: 1797, pesti Német Színház; 1930, bpesti OH. (Állítólag a librettó megtörtént eset nyomán készült.)

A legtöbbet vitatott Mozart-opera.

Cselekményének "erkölcstelensége" miatt igen sokszor átdolgozták; zenéjével is sokáig értetlenül álltak szemben. Ma sem "kasszadarab", noha az operairodalom remekei közé tartozik. Néhány részlet (Ferrando "Un aura amorosa"-áriája, az eljegyzési ünnepség kvartettje stb.) kivételével Mozart mindent: hagyományos formákat, jellemeket, szituációkat "idézőjelbe tesz"; az említett részek tiszta lírája annál inkább érvényesül. Így a Così előadása mind a rendezés, mind a zenei megvalósítás szempontjából igen nehéz feladat.

Cossotto, Fiorenza (1935-) - olasz op.én. (MS). 1955-ben a Sc.-ban kezdte pályáját, kisebb szerepeket énekelve. Kiugrására 1961-ben került sor, amikor Simionatóval felváltva énekelte a Sc.-ban a Kegyencnő Leonóráját. Ettől az időtől kezdve a nagy utazó világsztárok sorába emelkedett, napjaink egyik legjelentősebb drámai mezzója (alt szerepeket is énekel). Legfőbb erőssége a csodálatosan zengő, tökéletesen kiművelt és minden regiszterében kiegyenlített hang. Az árnyalatgazdag kifejezés terén lehet ugyan a hallgatónak hiányérzete, de ezt a hiányosságot mindenképpen feledteti ez az eszményi hangcsoda és az alakításokon átütő, igazi olasz temperamentum. Cossotto repertoárja a klasszikus irodalom összes nagy alt- és drámai mezzo-szerepeit magába foglalja; csak a Wagner-repertoár nagy szerepeit nem énekelte.

Cossutta, Carlo (1932-) - olasz op.én (T). Argentínában tanult, és ott is kezdte pályáját, mint a T. Colón vezető tenoristája. Európába 1962-ben költözött vissza, Lisszabonban lépett fel először, Gabriele Adornóként. A 60-as évek közepén már a nagy tenor-sztárok egyike, Róma, a Sc, a C.G., a Met, Bécs, Berlin, Párizs és többek közt Bpest ünnepelt vendége. Mindenekelőtt Verdi-tenorista, legjobb szerepei: Gabriele, Carlos, Mantuai herceg és Otello. Egyike napjaink legjobb tenorhangjainak: sötétfényű, érces, igazi hőstenor. Ugyanakkor rendkívül érzékeny az árnyalatokra, s ezzel az árnyalatgazdagsággal, a színekben gazdag hangi alakítással építi fel szerepeit.

Cotogni, Antonio (1831-1918) - olasz op.én. (Bar). 1852-ben debütált Rómában, a Szerelmi bájital Belcoréjaként. 1860-ban énekelt először a Sc.-ban, 1867-89 közt a londoni C.. tagja. 1902-ben visszavonult és a római Santa Cecilia akadémia tanára lett. Korának egyik leghíresebb énekmestere; tanítványai voltak t. k. Jan de Reszke, Battistini, Lauri-Volpi, Gigli és Mariano Stabile.

Coup de glotte - francia énektechnikai szakkifejezés, körülbelüli magyar fordítása: nyelvütés. Így nevezik egy-egy hang hirtelen és hangsúllyal történő megszólaltatását, indítását. Nagyon elővigyázatosan kell alkalmazni, és csak kivételes drámai hangsúlyok esetében, mert egyébként káros a hangra.

Covent Garden Opera, London - Az első színházépület - mely egy egykori kolostor kertjének helyén épült, innen az elnevezés - 1732-ben nyílt meg. Itt volt Händel három operájának bemutatója (Alcina 1735, Atalanta 1736, Berenice 1737), de a színház programja döntő mértékben prózai volt. 1808-ban leégett, a következő évben újjáépítve nyílt meg. Itt volt a premierje Weber Oberonjának 1826-ban; a színház 1847-ben Királyi Olasz Operaház lett egy időre. Ez az épület is leégett 1856-ban. A mai C.G. operaházat 1858-ban nyitották meg. Csak a két világháború alatt szüneteltek azóta az előadások.

A színház híres zenei vezetői voltak: Bruno Walter (1924-31), Beecham (1932-39), R. Kubelík (1955-58) és Solti György (1961-1972).

Mivel a C.G. a világ vezető operaházainak egyike, gyakorlatilag minden nagy világsztár fellépett itt. Premierjei közül az utóbbi évtizedek angol bemutatói nevezetesek (Britten, Walton, Tippett művei).

Crabbé, Armand (1883-1947) - belga op.én. (Bar). Brüsszelben debütált 1904-ben, a Mesterdalnokok Éji őreként. Főleg Londonban működött, de sokat énekelt Amerikában is. Elsősorban a híres buffo-szerepekben aratott sikert, pl. Gianni Schicchiként, Beckmesserként és a Sevillai borbély Figarójaként.

Crass, Franz (1929-) - német op.én. (B). Pályáját prózai színészként kezdte, operaénekesként Krefeldben debütált 1954-ben. 1956-ban lett a hannoveri opera tagja, ma is e színház az otthona. Közben azonban európai hírű énekes lett, és a német nyelvterület minden nagy operaházában állandó vendég (1959 óta Bayreuth előadásainak egyik oszlopa). Mindenekelőtt Wagner-énekes, világviszonylatban is elsőrangú Gurnemanz. Mozart-szerepekben is kiváló alakításokat nyújt.

Credo - Jago (Bar) monológja Verdi Otellója II. felvonásában. A mű egyetlen részlete, mely nem Shakespeare tragédiájából való, Boito ötlete volt. A monológ nemcsak a Verdi-oeuvre, hanem az egész irodalom egyik leggrandiózusabb drámai jelenete: az emberi gonoszság szinte már metafizikus síkon való ábrázolása, de amellett az egzisztenciális félelem képe is. Formailag is remekmű, ugyanakkor zenei kifejező eszközei tökéletesen adják vissza a szöveg szavait és szavakon túli értelmét.

Credo in un dio crudel → Credo

cremonai hegedűs, A - Hubay 2 felv. operája (1894, OH), F. Coppée és H. Beauclair szövegére. Hubay legsikeresebb operája, melynek híres hegedűszólóját gyakran ő maga játszotta.

crescendo, decrescendo - a hangerő fokozatos növelése ill. fogyasztása. A XVIII. sz. óta jelzik, de nagyon valószínű, hogy mindig ismerték. Aligha képzelhető el ugyanis érzelmileg feszült, szenvedélyes előadásmód - akár énekben, akár hangszeren -, amely ne alkalmazná a fokozatos dinamikai átmenetet.

Crescentini, Girolamo (1762-1846) - olasz op.én. (férfi S). 1783-ban debütált Rómában, s csakhamar európai hírű kasztrált sztár lett; "az olasz Orfeusz" néven ismerték. Cimarosa az ő számára írta Orazi e Curiazi c. operáját. Bécsben a császári család énektanára lett. Napóleon érdemrenddel tüntette ki. 1816-tól haláláig a nápolyi Konzervatórium tanára volt.

Crespel - Offenbach Hoffmann meséi c. operájában Antónia apja (B).

Crespin, Régine (1927-) - francia op.én. (S). 1950-ben debütált Mulhouse-ban, mint Elza. Hamarosan európai, majd világhírű Wagner-énekesnő, Bayreuth és a salzburgi Karajan-fesztivál állandó vendége. Wagner-szerepein kívül a Rózsalovag Tábornagynéjaként is igen híres.

Crimi, Giulio (1885-1939) - olasz op.én. (T). Trevisóban debütált, Catalani La Wallyjának tenorfőszerepében, 1912-ben. 1916-tól 1924-ig Amerikában működött, ő volt Puccini Triptichonja 1918-as Met-beli ősbemutatóján az első Henri (A köpeny) és az első Rinuccio (G. Schicchi). 1924-28-ig Olaszországban énekelt, majd, a színpadtól visszavonulva, tanított. Növendékei közé tartozik t. k. Tito Gobbi is.

crociato in Egitto, Il (Az egyiptomi kereszteshadjárat) - Meyerbeer 2 felv. operája (1824, Velence, F.), Rossi szövegére. Magyarorsz. bem. (németül): 1826, Pozsony, 1828 pesti Német Színház. A szerző utolsó és egyben legsikeresebb olasz operája.

Crooks, Richard (1900-1972) - amerikai op.én. (T). 1927-ben Hamburgban debütált, Cavaradossiként. Főleg az USA-ban működött, 1933-43 a Met tagjaként. Legjobb alakításai a francia operák tenorszerepei voltak: Des Grieux (Massenet), Faust, Wilhelm Meister; nyilván azért, mivel a drámai szerepekhez szükséges nagy hanganyaggal Crooks nem rendelkezett, viszont az igen finom árnyalatok, a piano-kultúra mestere volt.

Cross, Joan (1900-) - angol op.én. (S). Kórustagság, majd kis szerepek alakítása után 1931-46 a londoni S.W. opera vezető szopránja, 1943-45 igazgatója. 1947-54 a C.G. tagja. Több Britten-opera (Peter Grimes, Lucretia, Albert Herring, Gloriana) női főszerepeinek első megszemélyesítője. 1955 óta tanár.

Crozier, Eric (1914-) - angol író és rendező. Britten Albert Herring, Játsszunk operát és Billy Budd c. operáinak librettistája.

Crudel! Perchè finora → De mondd, szerelmes szómnak

Cruvelli, Jeanne (1826-1907) - német szárm. francia op.én. (S). Velencében debütált 1847-ben, az Ernani Elvirájaként. Az 50-es évektől kezdve a párizsi Théâtre-Italien, majd az O. egyik primadonnája; az akkori időkben csillagászati összegnek számító százezer frankos gázsival szerződtette a Nagyopera. Nemcsak drámai erejéről és hangi adottságairól volt híres, hanem botrányairól is. A Szicíliai vecsernye premierjén ő alakította Elena szerepét - miután a bemutató előtt hetekre eltűnt Párizsból legújabb szeretőjével.

Cuénod, Hugues (1902-) - svájci op.én. (T). Előbb a genfi Konzervatórium énektanára, majd koncerténekes s csak azután operaénekes. Korunk egyik legkitűnőbb karaktertenorja, kis szerepek - pl. Mozart Figarójában Basilio nagyszerű megformálója.

Cunitz, Maud (1911-) - német szárm. angol op.én. (S). 1934-ben debütált Gothában. Kisebb német operaházak után 1941-44 a stuttgarti opera, 1945-1950 a bécsi S.O. tagja, 1950 óta a müncheni opera gárdájához tartozott. Napjaink egyik neves Mozart- és Strauss-énekese, híres Arabella, Octavian és Donna Elvira volt.

Curlew River - Britten 1 felv. operája, "egyházi parabolája" (1964, Aldeburghi Fesztivál), W. Plomer szövegére.

Curtin, Phyllis (1922-) - amerikai op.én. (S). 1946-ban kezdte énekesi pályáját, különböző amerikai társulatoknál, 1953-ban a New York-i City Center Opera tagja lett. Salome alakítása oly nagy sikert aratott, hogy Európába is meghívták (1959-ben a T. Colónban, 1960-61-ben a bécsi S.O.-ban énekelt), majd 1961-ben a Met együttesének tagja lett. A jelenlegi amerikai operaénekes gárda egyik jeles tagja. Számos amerikai mű premierjén vett részt.

Cuzzoni, Francesca (1700?-1770) - olasz op.én. (S). Velencében lépett először színpadra, majd 1723-ban Händel londoni társulatának ünnepelt és körülrajongott sztárja lett. Nemcsak művészetével, hanem veszekedéseivel és botrányaival is kiérdemelte a sztár nevet - híres háborúskodása a korszak másik nagy szopránjával, Faustina Bordonival. Végül is Bordoni győzött, és Cuzzoni visszatért Velencébe. 1734-ben újra Angliában működött, de pályája már lehanyatlóban volt. Nagy szegénységben halt meg (egy ideig Hollandiában az adósok börtönében is volt), öreg korában gombokat készített, ebből tartotta fenn magát.

Cvejic, Biserka (1923-) - jugoszláv op.én. (A). 1950-ben debütált Belgrádban, a Rigoletto Maddalenájaként. A belgrádi opera tagja volt 1960-ig, ettől kezdve a bécsi S.O.-ban működik, 1961 óta a Met-ben is. Sötét tónusú althangja egyaránt sikereket aratott az olasz és a német repertoárban, egyformán jeles Amneris, Carmen és Brangäne.

Cyrano de Bergerac - Rostand romantikus drámája - bármennyire is "operás" maga a mű - mindössze két rövid életű művet ihletett: Walter Damrosch (1913) és Alfano (1936) darabjait.

Cyrus - A nagy perzsa király, a perzsa birodalom megalapítója különösen Metastasio két szövegkönyve (Ciro in Babilonia és Ciro riconosciuto) révén lett kedvelt operahős: Cavalli (1665), Albinoni (1710), Scarlatti (1712), Conti (1715), Leo (1727), Caldara (1736), Jommelli (1744), Hasse (1751), Sarti (1756), Piccinni (1759), Benda (1766), Rossini (1812).

Cyrus Babilonban - Rossini 2 felv. operája (1812, Ferrara), Aventi szövegére.

Czakó Mária (1935-) - magyar op.én. (S). 1967-ben debütált a debreceni Csokonai Színházban, Donna Annaként. Azóta e színház tagja a drámai szoprán szerepkörben. A Don Carlos Erzsébetét Grazban is énekelte.

Czanik Zsófia (1920-) - magyar op.én. (S). 1947-ben debütált az OH-ban, Améliaként. Több évtizeden át a színház vezető drámai szopránjai közé tartozott. Szinte valamennyi Verdi-opera szoprán szerepét énekelte, kitűnő Tosca, Santuzza és Fidelio volt. Lengyelországban és Csehszlovákiában vendégszerepelt.

Czerwenka, Oscar (1924-) - osztrák op.én. (B). Grazban debütált 1947-ben, a Bűvös vadász Remetéjeként. 1951 óta a bécsi S.O. és Volksoper tagja. Közel 80 szerepet énekel, főleg a vígoperai repertoárt. Elsőrangú Ochs báró, ezzel az alakításával érte el a legnagyobb sikereit Bécsben és a nagy fesztiválokon (Bpesten is).

Czibulka Alajos (1768-1845) - cseh szárm. op.én. (T), karm. és zeneszerző. 1785-ben Grazban kezdte pályáját mint korrepetitor. 1797-ben került Pestre, mint a Német Színház karmestere. Ugyanitt énekesként is tevékenykedett, majd a színház bérlője volt. 1816-33 a pest-budai magyar színházban is működött, egyidejűleg a belvárosi templom orgonistája és regens chori-ja volt.

Czilley Ulrik - Erkel Hunyadi Lászlójában V. László gonosz, magyarfaló tanácsosa, akit Hunyadi párthívei megölnek (Bbar).

Czinka Panna balladája - Kodály Zoltán és Balázs Béla zenés színjátéka. Bem.: 1948, OH. 1974-ben a szegedi N.Sz. átdolgozott formában felújította.