| A bal szerencsét csendesen elviseld, |
| A jót örömmel vedd, de határtalan |
| | Vigságot eltéríts magadtól, |
| | Delli, te, mint egyebek, halandó, |
|
| Akár szünetlen légy szomorú, akár |
| Üllő napokban fogsz eleven gyepen |
| | Heverni, s pincéd belsejéből |
| | Jobb borokat vigan iddogalni. |
|
| Im! a fejérlő nyárfa s magas fenyő |
| Egymást ölelvén, lombot eresztenek |
| | Vendégre, s ím! itt oldalaslag |
| | Egy patak is lesiet csörögve. |
|
| Hozass kenőcsét s bort ide, és hamar |
| Elhervadó szép rósa virágokat, |
| | Míg birtokod, míg ép erőd van, |
| | Míg komor Atropos enged élned. |
|
| Az öszveszerzett sok liget, és mező |
| Tibris lefolytán elmarad, elmarad |
| | Tőled: takarmány, tornyozott ház, |
| | Kincs örökösnek esik kezére. |
|
| Gazdag, s Inákhus gyermeke, vagy szegény, |
| S koldus mulass itt a szabad ég alatt, |
| | Mindegy: bizony téged megáldoz |
| | A könyörülni tudatlan Orkus. |
|
| Mindnyájan illyen végre jutunk: forog |
| Sorsunk vödörben: majdan, előbb, utóbb, |
| | Kijő, s beszállít a hajóba, |
| | Mellyen odább, s idegenbe mentünk. |
|
|
