| Szabad teremtmény, kis madár! |
| | Mely kéz – kegyetlen kéz – fogott el! |
| Tudom: sohajtasz sorsodon, |
| | S várod naponként a szerencsét, |
| Még alszik a hajnal, s te már |
| | Vered kalitkád szárnyaiddal. |
| Oh mondd ki nékem, kis madár! |
| | Örűlsz-e, vagy nem, álmaidnak? |
| | Gondolja: hálálod kölessét. |
| Nem vélem én azt, s nem hiszem; |
| | Te átkokat zenegsz fejére. |
| Ha látja, hogy bé van fejed |
| | Szárnyadba dugva, s csendesen vagy: |
| Azt mondja: már megfáradott, |
| | S elnyúgodott az én madárkám. |
| | Bánkodva számlálod magadban. |
| S hogy jobb reményed nem lehet, |
| Ha vagy veréb hozzád repűl, |
| | S te addig állasz ellene, |
| Míg messze tőled el nem űzöd; |
| | A gazda rátok néz, nevet, |
| S örűl az ártatlan csatának; |
| | Nem tudja, hogy barátja vagy |
| Annak, kit elversz a veszélytől. |
| | Ha csipkeded rostélyidat, |
| Vagy ujjait tréfás uradnak; |
| | Azt véli, hogy játszol vele, |
| S hogy elfelejtetted, mi voltál. |
| | Én azt hiszem, hogy mérgedet |
| Szívére kívánod kiöntni. – |
| | Ki mást nyomorgat bűntelen, |
| Ah! életet hogy érdemelhet? |
|
