Ungvárnémeti Tóth László
Árpád és Zalán
*
„Nyergeljetek fel
Hamar vitézek,
A nagy Zalánhoz
Kell mennetek;
Hogy bár övé is,
Mint Attilának
Igaz fiáé
A tartomány,
Mellyet Zalán most
Csupán bitangol, –
Csak a Sajó-kört
Adná neki.
Abból pediglen,
Hogy a göröggel,
S Bulgáriával
Szövetkezik
Nincs sem magának
Sokat reménylni;
Sem a Magyarnak
Mit félnie.”
Ez, amit Árpád
Izent Zalánnak;
A többi dolga
Csak tréfa volt.
Hat pár fejér ló,
Hat pár tevécske,
S ugyancsak annyi
Kún-gyermekek,
Hat pár palástka,
Nyest-bőr is annyi
S ugyancsak annyi
Orosz leány.
Ezek valának
Mellyekkel Árpád
És csalfa hölgye
Kedveskedett. –
„Még egy! Szeretnék,
Így szóla Árpád,
(Ha megtehetné
Zalán velem)
Alpári füvet
Csak egy kötéskét,
És a Dunából
Egy kis vizet.
Hogy öszvevessem
Mind a Dunának,
S a Tánaisznak
Édes vizét;
Mind Scythiának,
És a Tiszánál
Fekvő határnak
Terméseit”
Ekként bocsátá
Útnak legényit,
Kik nemsokára
Megtértenek.
Hoztak Zalántól
Alpári füvet,
És a Dunából
Egy kis vizet.
Sőt a Sajónál
Fekvő határt is,
Amint kívánták,
Mind megnyerék.
De majd, hogy Árpád
Tovább tovább ment,
S több több vidéket
Elfoglala:
Felbomlik a frigy,
S a szent barátság,
Mellyet Zalánnal
Kötött vala.
Már már ujonnan
Bulgáriával,
És a göröggel
Ijeszt Zalán.
Árpád pediglen:
„Hiszem, szegényke!
Tennen magadtól
Vagyon jusom,
Tőled vevék én
Alpári füvet
És a Dunából
Egy kis vizet.
S meg is fizettem, –
Hat pár tevécskét,
S ugyancsak annyi
Fejér lovat. –
