Vitkovics Mihály
Két szerelmes csókolkozott*

Két szerelmes csókolkozott,
Egy nagy völgyben mulatozott:
Azt gondolták, szem nem látja,
De a zöldes mező látta.
Ez elmondá a juhnyájnak,
A juhnyáj a pásztorának.
A pásztor meg az utasnak,
Az utazó a hajósnak.
A hajós meg a hajónak,
A hajó a friss folyónak.
A friss folyó lány anyjának,
Az anya a lány apjának.
Szegény lányka szégyenében
Ily átkot szórt keservében:
– Mező, mező! ki ne zöldülj,
   Juhnyáj, farkas közé kerülj,
   Pásztor, üssön istennyila,
   Utas, fogyjon lábod ina,
   Hajós, süllyedj a mély vízbe,
   Hajó, burúlj lángos tűzbe!
   Folyó, tűzre folyj egészen,
   S a tűz téged elemésszen.



Hátra Kezdőlap Előre