Bácsi szekeresek útra indulának, |
Útra indulának Eger tájékának. |
Közöttük volt Palkó maga szekerével, |
S ím jő a magyarság erős seregével. |
Magyarság serege szóla ő hozzájok: |
– Bácsi szekeresek! Hova utaznátok? |
Akartok-e velünk egy útra indúlni, |
Avagy mint ifiak akartok elhullni? |
– Mint ifjak akarunk – mondának – elhullni, |
Mintsem tiveletek egy útra indúlni. |
Bácsiak ezt mondván, mind harcra kelének, |
A magyarok még egy legényt sem vesztének. |
A bácsiak közűl elhulltak mindnyáján, |
Csak Palkó ugrott el tüzes paripáján. |
Ebédig vágtatva ért el Jankovácra, |
Hol ifjak táncolni mentek a piacra. |
Kerék-táncba beáll ő is táncolgatni, |
De kezdi a táncot fonákra forgatni. |
Megereszti hantját siralmas nótára, |
S így kezd énekelni szívek fájdalmára: |
– Amely anya fiját Egerbe ereszté, |
Haza őt ne várja, nem jő vissza többé. |
Elhulltak ma, el, az ifju szekeresek, |
Élőt már őköztük hijában keresek. |
Amely húg a bátyját útra készítette, |
Ingújjra a rózsát hijában tűzgette. |
Nem fogja az inget már bátyja hordhatni, |
Nem fogja ifiú testén elkoptatni. |
Amely mátka útra készíté kedvesét, |
Pávatoll-szedésben ne fárassza kezét, |
Mert azzal kedvesét, bármiként hajházza, |
Ebben az életben már fel nem cifrázza. |
Tápláljátok hát ősz anyák! magatokat, |
Bennünk ne vessétek bizodalmatokat. |
Kitől az ő sólyom madara elröpűlt |
Vissza nem rüpűl az, szárnyat vesztett s eldűlt. |
|