| Míg téged zajogó Pestnek henye gőze leheltet, |
| S a friss lárma között sokfélén töltöd idődet, |
| Én, kedves Horvátom, egész nyugalomnak eredvén, |
| Roffnak egészséges kebelében napjaim’ élem. |
|
| Szállásom szeretett nénémnek szalmafödéllel |
| Bevont háza. Kevés, ám kivánt házi vagyonnal |
| Teljes. Ebédem igaz magyar ízeletű eledelkém, |
| Kis sültből vacsorám, italom vén nedve Egernek. |
| Mindenem, ami elég, megvan. Vigadva borúlok |
| Ágyba, ha szenderedem, reggel vígadva kelek fel. |
|
| S mig néném hat lányaival miatyánkra hevülne, |
| Én koszorus Flaccust, kedveltemet, olvasom egy két |
| Ódáig. S kifutok napkölte elébe, Tiszánknak |
| Kóborló partjára. Örömborzásba’ tekintem |
| Földünk legkegyesebb Jótévőjének ezer disz |
| Közt feltetszését. A környék ünnepi csendben |
| Vár rá. A nyirfák aranyos szint játszanak! A rét |
| Sárgálló zöldségbe borul. A vizbe merülve |
| Látszik az ég, néhány tollas zeng a sziget ormán. |
| Ily gyönyörü reggelt Pesten láthatsz-e barátom? |
|
| Itt járok délig fel-alá. Szárnyukra bocsátom |
| Lelkem gondolatit. Tisztán elmélkedem a bölcs |
| Természetnek örök könyvéből. Milyen erővel |
| Bír ő! Szüntelenül mivel mozgásai által |
| Végbe viszen mindent. Nem változtatja folyását. |
| Bontani nem lehetős törvénye szerint forog ég, föld. |
| A kicsi fűszáltól minden csuda benne. Az ember |
| Legfőbb alkotmány. Hozzá nincs semmi hasonló, |
| Agyvelejét ha veszed. Más részről földi valóság: |
| Vetve terem, nő, izmosodik, fogy, meghal, enyészik, |
| Mint a többi barom. Vesztéből más ezer éltet |
| Tüstént nemz az anyás természet. Semmi ki nem vész |
| Kebléből, csak más alakokká változik által. |
|
| Így bölcselkedvén a nyir suhogásai kellőn |
| Meghatják fülemet. Nézem, mint hajlik az águk. |
| Róluk mint szaggatja az ősz a sárga levélkét, |
| Mely szomorun lekerengve behull a vizbe, s elázik. |
| E látás hiteles tükörként fösti előttem |
| A végső órát. Képzem, hogy az emberi fajzat |
| Hull falevélke gyanánt. Hervad sebes élete. Ötven |
| Vagy hatvan tavaszig nehezen tart, s mennyi baj éri! |
| Lám mi vagyunk, mi hamar múlunk! Méltó e kisujjnyi |
| Létünket búval keseríteni, fogyasztani gonddal? |
|
| Ily képzések közt a szürüs kerteket érem, |
| Bémegyek. A pórság nyomtatgat, hordja kazalba |
| A szalmát, szór, s hangya gyanánt vermekbe letölti |
| Sok munkába került élelmét téli kenyérnek. |
| Ezt, ha szemügyre veszem, boldognak tartom az olyant, |
| Aki ismervén múlékony gyenge mivoltát, |
| Nagy fényt nem hajhász. Sok kincsért bajra, veszélyre |
| El nem szánja fejét. Távol a városi zajtól |
| Lárma szökő faluban lakozik. Kis háza, gyümölcsös |
| Kertje, majorja vagyon. Kenyerét megszerzi ekéje, |
| Zöld lugosa borát. Megelégszik, bármi kevés is, |
| Amit nyujt az idő. Jótettbe gyönyörködik. A köz- |
| Nép szavain nem jár. A bölcsek szülteit otthon |
| Csendesen olvasván, lelkét szépiti. Kiválaszt |
| Egy-két meghittet: velük osztozik a nagy örömben. |
| A búk fellegeit karjuk közt messze felejti. |
| S hogyha bomolni siet testalkotmánya, merészen |
| Vesz bucsut gonoszokba merült újmódi világtól. |
| Úgy nézvén a renyhe halált, mint századok álmát, |
| Melyből semmi zavar, gond, bú, baj fel nem ijeszthet. |
| S jóllehet égig emelt márvány nem címezi sirját, |
| Ám a hív lakosok, minden kikeletkor eszükben |
| Tartván, mely sok jót teve vélük, béfödik aztat |
| Új hanttal, s ezer áldás közt sóhajtnak utána. |
|
| Így, így kivánnék én élni! Be teljes örömmel |
| Otthagynám Pestet, Mátyás palotája helyét is! |
| Tégedet én hozzám szivnálak, hogy te is ott légy, |
| Hol Miskád lakozik. Jó dolgunk lenne. Napestig |
| Tartana víg kedvünk. Kettecskén néha civódnánk |
| A természetnek műveltein. Olykor az óság |
| Főtörténeteit rostállnók. Sokszor az Árpád |
| Szülte Hazánknak ügyén törnők tanakodva fejünket. |
| Hátha piros Lidim, s a szöszkés győri Terézed |
| Köztünk laknának, lelkünk mint gyúlna dalokra! |
| Ó be szerencsések volnánk! Ki óhajtana többet! |
| Úgy, de nekem Lidikém megholt még élve s örökre. |
| A sors is, te tudod, mely mostoha kézzel ölelget: |
| Semmi vagyont nem adott. Pert patvart folytatok, ebből |
| Vajmi csekély hasznom! Pesten fogsz hát te maradni. |
| Nékem is itten kell hagynom jó Roffot. – Elolvadt |
| Hóként kivántom. Sietek huszadikba Budára. |
| Élj frissen! Ha ma vigadhatsz, holnapra ne mellőzd. |
|
|
