Ébredj hazánknak bajnok népe, |
ragadd ki híres kardodat, |
nevednek esküdt ellensége |
A vérszopó tirannusfajzat |
melledre szegzi fegyverét |
s véredbe mártja rút kezét, |
ha szolgálatra nem hurcolhat. |
|
A zsoldos martalékok nyája |
halált visítgat trombitája, |
Szerelmes asszonytársainkat |
s pallosra hányja magzatinkat. |
|
E szívtelen rabok dagálya |
győzhessen egy nagy nemzetet? |
Az emberjussnak kent nadálya |
Csordája béres árulóknak, |
mely kész eladni a hazát, |
hogy hordozhasson pántlikát, |
jusst szabjon egy szabad országnak? |
|
Reszkess lator tirannus pára, |
fejedre száll a vérnek ára, |
mely érted ingyen öntetik. |
Tanácsnokidnak dőre pártja |
önkényt koholja vesztedet, |
e nemzet lesz, ki fényedet |
örök homállyal elborítja. |
|
Öld, bajnok, a gaz despotákat, |
kik embervérben fördenek, |
s kik megtapodván jussainkat, |
lopott bíborban fénylenek. |
De szánd meg embertársainkat, |
kiket magokhoz csaltanak, |
vagy másképp arra bírtanak, |
hogy ostromolják honnainkat. |
|
Édes hazánknak szent szerelme, |
kedvelt szabadság istensége, |
törd össze népünk láncait. |
Küldjétek ütköző csatánkhoz |
pokolnak kormos ajtajához. |
|
|