Az emberi nemnek igaz, hív szolgája, |
A közszeretetnek tűköre s példája, |
Ki a józan elme s bölcsesség ösvényén |
Segíteni kívánt népei törvényén: |
De kinek szándéka s minden feltétele |
Szerencsétlenné lett s elmúlt együtt vele; |
Ki nagyokat akart, s többre nem mehetett, |
Minthogy bús éltének szegény! véget vetett; |
Ki éltét hamarább feláldozta értünk, |
Mint benne egy igaz jóltévőt esmértünk: |
De mégis nagyobb volt az egész századnál, |
Nézd utazó! József fekszik itt lábadnál! |
|