Te halvány hold bús világa! |
Légy könnyeim bizonysága, |
Hullattam sok esthajnalon. |
Itten sírok én szüntelen, |
Midőn senki nincsen jelen. |
Hogy már Dámon itt nem vala, |
Hogy nem láttam a hitetlent, |
Hogy se nem írt, se nem izent. |
Tán szegény megbetegedett, |
Tán bánja, hogy megszeretett. |
Tán nem jöhet a nyájától, |
Félvén kegyetlen atyjától, |
Dámon! Dámon! jőjj éjfélbe, |
Ne hagyd szerelmedet félbe! |
Jőjj el, ha mind hajnalra is! |
|