Pálóczi Horváth Ádám
Vissza-mars a francoknak*

Mars! siess hazádba vissza kis seregem!
 Ez a magyar klíma nekem nem, nem egem.
 Ritka volt talán keményebb fergetegem,
 Nincsen annyi fegyveresem, mint betegem.
 Java-java táborom elvesztegetém,
 Egynehány jó vezéremet eltemetém:
 Ha van egy-két nyert, de véres ütközetem,
 Mi nyereség drága véren? – nem szeretem.
Eddig nevem hangja vala hódoltató,
 Karom, kardom a szárazon mindenható,
 Magam valék országokat osztogató
 Hadi-mester, Alpeseken út-mutató,
 S ím! Ma mi fordulat esett jobb soromon,
 Szégyen erős győzhetetlen táboromon,
 Mi van, amit haza tudok vinni velem?
 Kétszer áron vett keserű győzedelem.
Mit se tehet a magyarnak sem az erő,
 Se biztatás, még engemet nem ismer ő.
 Ha nagy haddal fenyegetem, fegyvert ragad,
 Ha jóbarátot mutatok, bé nem fogad.
 Bálványai hónyi szokása s teleki,
 Szabadságnál jobb az aranybulla neki.
 S tán ez az a magyarok erős istene,
 Hogy se vas, se manifesztum nincs ellene.
Most, midőn hazámbul, a remény kicsala,
 Nem tudom, mi lélek azt sugallta vala,
 Hogyha nincs is a magyarnak érc-kőfala,
 De van egy kidúlhatatlan őrangyala.
 Bár ide se táboroztam volna soha!!
(A magyar felel:)
 
Ugye csúnya visszamenni most, ha! ha! ha!
 
(Franc folytatja:)
 
Visszatérek új erővel még valaha.
 
(A magyar:)
 
Még valaha? ha! ha! ha! ha! ha! ha! ha! ha!



Hátra Kezdőlap Előre