1.
| Hát isten néki! kapjunk rá, szokjunk rá a német táncra, |
| Úgyis már régen megnyertek, rávertek a szolgaláncra, |
| A muzsikás nem ismeri, nem veri a mi húrunkat, |
| S ha stájert húz, mit pengessük? jobb, vessük el sarkantyúnkat. |
| | Szánd meg, Árpádom, szánd unokádat, |
| | Tartsd meg ez véren szerzett hazádat! |
|
| Már régen érzem, a nagy sas, a kakas körme mivé tett. |
| Hogy stájer végzi a nemrég víg vendég-hozta minétet. |
| Nyalka csizmám elrombolja a pór szolga-sarú formára, |
| Fűzött topányom elnyírte, s ütötte cipő-kaptára, |
| | Szánd meg, Árpádom, szánd unokádat. |
| | Tartsd meg ez véren szerzett hazádat! |
|
| Isten úgy látszik elvette, letette szent kezit rólunk. |
| Panaszkodunk, de mind írva mind sírva hiába szóllunk, |
| S hogy gyávaságunk büntette, jól tette: igaz bíróra |
| Találunk benne: méltó lett e nemzet ilyen ostorra; |
| | De szánd, meg, Árpád, még unokádat, |
| | Tartsd meg ez véren szerzett hazádat! |
|
2.
| Hát isten néki! kapjunk rá, szokjunk rá a német táncra: |
| | Bécs után úgyis minket ver a fegyver szolgaláncra. |
| | A táncmester nem isméri, nem méri a mi hangunkat; |
| | Csosztatót vér, ne pengessük hát, vessük el sarkantyúnkat. |
| | Szánd meg, Árpádom, szánd unokádat, |
| | Tartsd meg ez véren szerzett hazádat! |
|
| Már a Rábán túl a nagy sas, a kakas körme mivé tett. |
| | Stájer tánc végzi a manifestummal kezdett minétet. |
| | Nyalka csizmám elrombolja pór szolga-sarú formára, |
| | Fűzött topányom elszabta francia cipő-paktára; |
| | Szánd meg, Árpádom, szánd unokádat, |
| | Tartsd meg ez véren szerzett hazádat! |
|
| Isten úgy látszik elvette, letette szent kezit rólunk, |
| | Agyarkodunk, s egy franc kommandó-szóra futva harcolunk. |
| | Az oroszlány is így futa valaha a kakasszóra; |
| | Oh, gyávaság! be méltó lett e nemzet ilyen ostorra. |
| | De szánd meg, Árpád, még unokádat, |
| | Tartsd meg ez véren szerzett hazádat! |
|
|
