Egy fertelmes nemzet származott közinkbe, |
Tekints kegyelmesen hív könyörgésünkre |
|
A Te országodból magokat hazudják |
Lenni, ó, fájdalom, pedig azt sem tudják |
|
Magyarok Istene, ki tudsz kegyes lenni, |
E nemzetet, kérünk, ne engedd bémenni |
|
Rút gonoszságokat említvén elhűlök, |
Mert nem találkozik talán ki közzülök |
|
Bármint kerestetnék, mégsem találtatnék |
Olly nemzet, melly által híven tiszteltetnék |
|
Gyakran így kiáltnak: segítni Istentek |
Nem tud, hanem azért ami van mindentek |
|
Amit észrevesznek, azt eltakarítják, |
Mint megannyi latrok, akik elpusztítják |
|
Nagy Isten, adjad, hogy pusztulni láthassuk |
E gonosz nemzetet, örömmel mondhassuk |
legyen meg a Te akaratod.
|
|
Mihelyt éhség miatt őket epedezni |
Látjuk, mindjárt kész lesz lelkünk örvendezni, |
|
Nincsen csak egy jó is azon nemzetségben, |
Nem érdemlik meg, hogy lakjanak az égben, |
Azonképpen itt a főldön is.
|
|
Sokszor kihajtanak minket házainkból, |
Erővel kiveszik éhes szájainkból |
A mi mindennapi kenyerünket.
|
|
Küldd ki hát közüllünk e rossz nemzetséget, |
Szabadíts meg tőlle és a békességet |
|
Ha mi rosszért nékik jóval nem fizetünk, |
Házunkból halálra mikor kergettetünk, |
|
Ezeket nem méltán, bajosan szenvedjük, |
De ha ellent állunk, bizony megfizetjük |
|
Szegény házainkba igen gyakran szállnak, |
Feleségeinkkel ollyan bátran hálnak, |
|
Vagy akarjuk vagy nem, el kell aztat nézni, |
Ha sérelmünket nem akarjuk tetézni, |
|
Tartozunk is vélle, hogy mi megengedjünk, |
Terhes hibáinkat mindég elszenvedjük |
|
Ha a helyt megunják, mindent felpakolnak, |
A szegény parasztnak könnyen parancsolnak; |
|
Mihelyt a mezőre kileshetnek minket, |
Viszik az eblelkűk feleségeinket |
|
Ó, Isten ne engedd ezeket itt lakni, |
Általok olly gonosz életet folytatni, |
|
Közöttök a sok rossz mindég szaporodik, |
Annyira, hogy lelkünk mindég iszonyodik |
|
Ne engedd, hogy többé ők uralkodjanak, |
Itt és híveiden így trágárkodjanak, |
|
Isten, őket innen Te elkergetheted, |
Méltó haragoddal semmivé teheted: |
|
Ha e csúf nemzetet innét elpusztítod, |
Nyomorult házunkat tőlle megtisztítod |
|
Szánd és szabadítsd meg magyar nemzetedet, |
Hogy szíves örömmel dicsérjen Tégedet |
|
Hallgasd meg nagy Isten mi könyörgésinket, |
És tégyed szabaddá édes nemzetünket, |
|
|