Egy lusnya fráterhez*

Bátya, tám kend még azólta,
Hogy a bába felmarkolta,
 Mosdóvizet sem látott?
Talán még enni is restel,
Azért van oly hitván testtel,
 Szakasztott, mint a váltott.
Volt-é már, aki örvendett,
Mikor tisztelhette kendet?
 Barna-é avvagy szőke?
Mondja meg, mert e színébe
Valaki tám ijjedtébe
 Vélné, hogy szenes tőke!
Bújjon el kend frissen, bátya,
Mert ha valahol meglátja
 Ida szép istennéje,
Szereti a férjfi-nemet,
De félő, hogy többé szemet
 Sem fog vetni feléje.



Hátra Kezdőlap Előre