[Izend meg, izend meg…]
*
Izend meg, izend meg
József császárunknak,
Hogy hogy vagyon dolga
Vén katonájának,
Szénája, abrakja
Panaszos lovának.
Megúntam, megúntam
Németet szolgálni,
Még a mundérját is
Nem akarnám látni,
Sótalan kenyerét
Könnyemmel áztatni.
Anyám édesanyám!
Jó nevelő dajkám!
Ki kilenc hónapig
Méhedben hordoztál,
Tizedik hónapba
A világra hoztál;
Tudom édes anyám,
Hogy te sok kínt láttál,
Amikor engemet
E világra hoztál,
S rengő bőcsőm mellett
Gyakran megvirradtál!
Mikor feresztettél
Gyenge meleg vízbe,
Feresztettél volna
Forró lobogóba,
Mikor takargattál
Gyenge ruháidba,
Takartál volna be
Forró parázsába,
S temettél volna el
A földnek gyomrába!
