| Oh fekete vérű szívbéli keresztek! |
| Bús mejjem üregébe még meddig lesztek! |
| Víg életem derült delét csúf lárvátok |
| Gyász vásznával már egészen bévontátok, |
| Édes örömre termett éltem virágja |
| Gyöngy leveleit fene férgetek rágja. |
|
| Víg időmet a végzések a remeték |
| Unalmas pusztái közé számkiveték, |
| A gyönyörű éjtszakák muzsikás bála |
| Legszomorúbb virrasztó éjjellé vála. |
| Hol vagytok angyalkák! ti, akiknek selyem |
| Kebletekbe sokszor lehajtám bús fejem; |
| | Be sok sóhajtást bocsátok |
|
| Édes élet! óh be megtagadád a vad |
| Végzés szerént tőlem drágalátos javad. |
| Jobban jobban elegyedik naponként a |
| Testem piros vére közé barna ténta. |
| Hervadok! s képemet a bú sárga mázza |
| Sáppadt színnel egészen bemaskarázza. |
| | Kedvétől is csömört kapok. |
|
| Szájam kéménnyé vált s a tüdőmből bele |
| Lökődő sóhajtást füstölgi felfele. |
| Nem sírhatok, mert szememnek gyászos gyapat |
| Keríttésű kútjából a könny kiapadt. |
| Légy szomorú lelkem halálig, mert rád a |
| Fátum vigasztalhatatlan bút okáda |
| | Sírj mikor én a barlangok |
| | Setét gyomrába lappangok. |
|
| Egy helyt tudok, mely az erdőknek havasi |
| Közt lévő kietlen bércekkel egyhasi |
| Ég! engedd meg azt, hogy gyáva lelkem ezen |
| Helynek hasadéki közé hadd rejtezzen. |
| Majd itt a pók által szőtt szennyes fátyolok |
| Rongya közt siket vékony hangon huholok. |
| | Itt a puszták bús bagolyja |
|
| Még a néma kriptába lévő bús boltok |
| Bűzhödt penésszei közt is jajt sikoltok. |
| Siralmam a temetőnek zöld pázsitja |
| Közt a sírhalmakat ekhóra tanítja. |
| Bús pihegésim a haldokló hattyúnak |
| Heregő nótájára oly dallot fúnak, |
|
| Tátsd el sír büdös szád, s nyíljon meg számomra |
| A holtak nyers húsával élő föld gyomra |
| Örökös feledékenység! mély vermedbe |
| Régen megúnt életemet temessed be. |
| Boldog holttest! téged a híves gödörnek |
| Fenekén a gondok oh be nem gyötörnek; |
| | Földesúr vagy, s jajszód a lyuk |
|
| Földvárad agyag bástyáján az agságnak |
| Vakmerő mord katonái be nem hágnak. |
| A néma hallgatás dohosítja siket |
| Vermeidnek penészes üregeiket; |
| Néha lángot repít a meggyúlladt pára |
| Lidérce vén sírod behorpadt halmára. |
| | Dűlt mély álmod rút éjjele. |
|
|
