Kováts József
A Sió vizepartján*

A friss rét nyers bársonyiba
Csivogva legel a liba –
 Sereg, – a sárga sereg:
Óh! itt egy kotás patak is
Született illyen gyáva kis
 Szóbeszéd közbe csereg.
Ők lágy hang-ejtéseikkel
Rejtett szavakkal csípik el
 A fiatal gyep-csírát:
Az én lantom meg, Kloém! a
Te tulsó ernyődhöz néma
 Szív fogások közt sír át. –
Be sokszor kicserepezett
A viasszal cementezett
 Síptól szánk ajaka itt, –
Ez a kopár hegy-garmada
Be sok Ekhóra riada,
 Hallván szívem jajjait!
De hijába! szép kínzóném
Az a makacs Kloé, óh! nem
 Gondol a szűz Jóseffel.
Nem: mert tört szám cserepe még
Azt az orcát, mely velem ég,
 Csókjával nem törte fel.



Hátra Kezdőlap Előre