A friss rét nyers bársonyiba |
Óh! itt egy kotás patak is |
Született illyen gyáva kis |
|
Rejtett szavakkal csípik el |
Az én lantom meg, Kloém! a |
| Szív fogások közt sír át. – |
|
| Síptól szánk ajaka itt, – |
|
Az a makacs Kloé, óh! nem |
Nem: mert tört szám cserepe még |
Azt az orcát, mely velem ég, |
|
|