| Nemesek, főldiek! Lehettek meddő tök |
| | Fővel is, ha egyszer van kutyabőrötök. |
| Lehettek, ha függnek kunyhótokban ősi |
| | Apátoknak rozsdás fegyveri s köntösi; |
| Rozsdás, mivel rajtok zománc, gyanánt áll – ó! |
| | Korcsos világ! – a sokrétű rongy s pókháló. |
| Mind nemes az Árva vármegye abrakja. |
| | Csúf kenyerét evő nemzetek salakja, |
| Akiknek erszényét csak egy szombathelyi |
| | Katona majmolás is halálra feji. |
| Mint otthon, úgy itt is kardotoknak rozsda |
| | Ette vasa legyek ganéjjába mosda. |
| Nemes az, aki giz-gazt Stíria széle |
| | Mellett bőlcs francia képibe metélle; |
| Mind nemes az, aki megmohosult neve |
| | Elébe egy fakó görcsös N-et teve. |
| Mért nincs már felsütve gyáva tekintetű |
| | Homlokotokra is ez a hitván betü? |
| Hisz a régiség is néktek az efféle |
| | Csúffá tett rangot lám eb-bőrre festé le! |
| De nem, nem ily színnel kell ezt az isteni |
| | Szívbe lakó nemes-rangot lefesteni, |
| Mert ráillik ám a keseredett Dózsa |
| | Katonájára is a koszorús rózsa, |
| Ha megsértett szíve a felfegyverkezett |
| | Nemes elszántsággal, s azért foga kezet, |
| Hogy az elárult jusst a lármás kard nesze |
| | Által orvosolván ismét felélessze, |
| Csuda dühösséggel vért locsolva rája, |
| | Halálos mérgébe feresztett szablyája. |
| Azok érdemlik meg ezt a nevet, akik |
| | Közt a halhatatlan, drága virtus lakik, |
| Nem az, aki a hólt ősöknek penésszel |
| | Bevont érdemek közt szunnyókálva vészel! |
| Ó idők s erkölcsök! már ma a nemesi |
| | Hang csak az agarak közt a nyúlat lesi; |
| Azt gondolja buta esze: tán érdemért |
| | Sem veszik más tettét, ha az egyhez nem ért. |
| Azért is ezeket görhes paripája |
| | Hátán kutyáival egész nap szaglálja, |
| Majd nyakába szakad roskad házfedele: |
| | Mégis, csak nyúl legyen, örömmel búj bele. |
| Nincs is egyéb amit róllok már beszéljek, |
| | Mert csupán ezt űzik csak úri személlyek; |
| Hogy kerülhessenek, hol, s micsoda vadnak: |
| | Nemes uraimék csak erre virradnak. |
| Földiek! Hát ugyan nemesi címer ez, |
| | Ha valaki négy s öt ebet öszveszerez, |
| S minden erejéből őket a nyúl szeszi |
| | Kivált a koplalás által úgy kiveszi, |
| Hogy egész nyáron se tudják elébbeni |
| | Kotrosult szőröket simán levédleni? |
| Nemesi címer ez, ha sok ágas-bogas |
| | Szíjjú fegyverekkel van teli a fogas: |
| Előll kard, tarsolly függ; belőll a szegletbe |
| | Egy agy nélkül való pisztolyt s puskát tett be, |
| A kidűlt fogasból is kikopván jól a |
| | Főldre darabonként szakadoz le rólla? |
| Kinek még nagyapja vitéz bajnok helyett |
| | Szúrt fel egy már meg is bűzhödt török fejet, |
| Ah, nevetséges név! Nemesek, nemesek, |
| | Minden becsülletet rólatok lenyesek, |
| De hiszen nem vagytok más, mint csupa kép, ni, |
| | Igen könnyű hát azt, ami nincs, letépni. |
| Nem mind nemes, aki veres rongy tarsollya |
| | Fedelére nemes címerét mázolja; |
| Az is igen ritkán, s élte vesztve, aki |
| | Egész nevét arany cérnával varrja ki. |
| Ennek birtokosa az, csak az lehete, |
| | Akibe forr a szent törvény tisztelete, |
| Mely betűkkel szíve táblájára vési, |
| | Amit mond a józan okosság intési. |
| De aki tarsolyos testi nemes, annak |
| | Nemes címerei csak csúfságul vannak, |
| Amely okos erről hallott nemes nevet, |
| | Alattomba mindég egy-egy nagyot nevet, |
| Mert magát az ilyen parasztok parasztja |
| | Apródonként, lassan, csak lassan akasztja. |
| De a’ bizonyos, hogy Dózsa lész utóbb is, |
| | S e mellől hordja el az ágyúgolyóbis! |
| Én is nemes vagyok, de nem tudom: nagy nem |
| | Fénnyétől megvakult apám az-é vagy nem. |
|
