Édes anyám és hív nevelőm a tiszta magyar nyelv |
| Amellyen eleink szóltanak, édes anyám. |
Édes anyám mellyen kinevezni tanúltam először |
| A dolgok neveit s képeit, édes anyám. |
Édes anyám amely emlőin gyenge gerézdként |
| Függve nevelt s gonddal tarta fel, édes anyám. |
Édes anyám amely két térdeit adta legelső |
| Zsámolyomúl, nyújtván karjait; édes anyám. |
Édes anyám amely a téjjel kezdte szerelmét |
| Éreztetni velem; szűntelen édes anyám. |
Édes anyám amely daliás formára ruházván |
| Adta magyar nevemet; szűntelen édes anyám. |
Édes anyám amely vérén szerzette hazámat |
| S termő lakhelyemet; szűntelen édes anyám. |
Édes anyám amely soha gondoskodni felőlem |
| Élvén meg nem szűnt; szűntelen édes anyám. |
Édes anyám amely a múzsák gondos ölében |
| Kerti babérjaival felkoszorúzta fejem. |
Illyen anyám s nevelőm lévén a tiszta magyar nyelv, |
| Úgymint amelynek most is örűlök igen. |
Mint fogom én vajjon lefizetni szerelme jutalmát? |
| Hát már mindezekért hóltig adóssa legyek? |
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – |
|