Édes Gergely
Nemzeti nyelvünkről*

(Részlet)

 
Édes anyám és hív nevelőm a tiszta magyar nyelv
 Amellyen eleink szóltanak, édes anyám.
Édes anyám mellyen kinevezni tanúltam először
 A dolgok neveit s képeit, édes anyám.
Édes anyám amely emlőin gyenge gerézdként
 Függve nevelt s gonddal tarta fel, édes anyám.
Édes anyám amely két térdeit adta legelső
 Zsámolyomúl, nyújtván karjait; édes anyám.
Édes anyám amely a téjjel kezdte szerelmét
 Éreztetni velem; szűntelen édes anyám.
Édes anyám amely daliás formára ruházván
 Adta magyar nevemet; szűntelen édes anyám.
Édes anyám amely vérén szerzette hazámat
 S termő lakhelyemet; szűntelen édes anyám.
Édes anyám amely soha gondoskodni felőlem
 Élvén meg nem szűnt; szűntelen édes anyám.
Édes anyám amely a múzsák gondos ölében
 Kerti babérjaival felkoszorúzta fejem.
Illyen anyám s nevelőm lévén a tiszta magyar nyelv,
 Úgymint amelynek most is örűlök igen.
Mint fogom én vajjon lefizetni szerelme jutalmát?
 Hát már mindezekért hóltig adóssa legyek?
 
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –



Hátra Kezdőlap Előre