Ha mondom: hideg van, te forrsz melegedben, |
Ha melegem vagyon, te fázol mentédben. |
Ha én fehért mondok, dunnogsz te feketét; |
Nyúlok ha kapához, te fogod az ekét. |
Ami énnálom szép, azt te rútnak mondod; |
Amit bizonyéttok, te aztat tagadod. |
Hogyhát végetvessünk, íme csak azt mondom |
Ó be jó ember vagy! tagadd. Semmi gondom. |
|