Negyedik rész
Amelyben Budát, Pestet és ezeknek vidékét írja le
Itten Budán kezdett szerencsém szolgálni, |
De utamba akart mindég ellent állni, |
Hányszor nem kelletett majd éltemtől válni, |
Most nyugszom, itt mindent meg akarok látni. |
|
Ki is mentem másnap a Duna partjára, |
Szememet vetettem Pestre, hol Budára. |
Nem tudtam mit nézzek elől s utoljára, |
Azért mostan adom mindennek tudtára: |
|
A természet tette itt remek munkáját, |
Mert ha ki tekinti Buda vára táját, |
Nem fog itt mást látni, csak szépség csodáját |
És a teremtésnek egy nemes formáját. |
|
Menedékes hegyen van a vár építve, |
Erős kőfalakkal s bástyákkal kerítve, |
Napfényen ragyogó tornyokkal szépítve, |
Utcái kövekkel vannak béterítve. |
|
Ezeket nagy roppant házak ékesítik, |
Sok költséggel épült templomi szépítik. |
Piacán felszökő kutak diszesítik, |
Gyönyörű lakósi nagyon nemesítik. |
|
De főképpen Mátyás király palotája |
Kevélyen áll benne, ritka is pompája, |
Bármennyi idegen szem tekint reája, |
Királynak való ez! Mást nem mondhat szája. |
|
Országunk oszlopi itten lakást vettek, |
Kik fejedelmünktől ide idéztettek, |
Hogy hazánk kormányi légyenek, küldettek, |
Szegények s gazdagok bírójává lettek. |
|
Hogy folytathassanak mindent csendességgel, |
Kormányozhassanak kívánt békességgel, |
Az alpereseket haza törvényével, |
Megnyugosztalhassák igazság tettével. |
|
Ki hadi fővezér az egész hazában, |
Ide helyheztetett és áll hatalmában. |
Hogy a lármázókat tartsa zabolában, |
Legyen a csendesség ő rendes folytában. |
|
Így Apolló lakást vett Buda várában, |
Máris benne lakik kivont sátorában. |
Borult a békesség igazság nyakában, |
Részesek mindketten egymásnak csókjában. |
|
E vár alatt még más három város fekszik, |
Egy mért-föld a hosszok, mely is jól kitetszik, |
Óbuda, Viz-Város, Tabánnak nevezik, |
Ezeket csodálva jövevények nézik. |
|
Néhány meleg fördők benne találtatnak, |
Minden sorsból valók ezekben mulatnak, |
Doktorok, borbélyok ezek körül laknak, |
Azért is betegek itt felgyógyulhatnak. |
|
Fedetlen tornyával még egy török mecset. |
A Vizi-Városban hogy áll, azért esett: |
Hogy ez arról tégyen jelt s emlékezetet, |
Hogy Kára Mustafa itt megverettetett. |
|
A városokon túl feküvő szép megye, |
Amfiteatrumot mutat völgye, s hegye, |
Akármerre ember szemét vesse s tegye, |
Mást nem lát, csak melyből szív örömét vegye. |
|
Hegyei bé vannak szőllőkkel terítve, |
Alattok borházak sorba felépítve, |
Egyik a másiknál cifrábban szépítve, |
Prés, sajtók és kádak szürethez készítve. |
|
Pomona kosárba almát, cseresnyét ráz, |
Flóra nympháival virágok közt cikáz, |
Ritkán Diánnának nyila szarvast hibáz. |
Madarkákat lépen fog itt sok madarász. |
|
Édes musttal tölti Bachus itt hordóját, |
Nyújta a vevőknek bora kóstolóját, |
Veres borral töltött üveges korsóját. |
Gyakran Orpheus is megfújja gordóját. |
|
A völgyek árnyéka hideg kútforrással |
Bővelkedik, gyémánt színű vízfolyással, |
A kövi halacskák itt fickándozással |
Játszanak, pisztrángok, mint nyíl, oly úszással. |
|
A városok között mintegy méltósággal, |
Szőke Duna vize foly csendes habzással, |
Ágokra nincs osztva, van itt egy folyással, |
Füleket nem sértő szép lassú zúgással. |
|
Számos terhelt hajók drága portékával, |
Megannyi megtöltve sóval, gabonával. |
Bésózott husokkal, füstölt szalonnával, |
Eveznek le rajta hazánk sok javával. |
|
Fekete tengerig egészlen lemennek, |
Itt adnak el mindent a sok idegennek, |
Ott cserélt portékát ezekre terhelnek, |
Lovaktól huzatván nyereséggel jönnek. |
|
Ó ezen tengerbe foly bé hét folyással, |
Magas kősziklákról tajtékos habzással, |
Valamint a Nilus dűl hét ágazással, |
Egyiptom tengerbe kövekről zúgással. |
|
Olykor királyunknak szép hadihajói, |
Kiknek árboc-fáján lobognak zászlói, |
Széltől lebegtetnek kivont vitorlái, |
Könnyen úsznak, hátán morganak ágyúi. |
|
Valamint kotlós tyúk csirkéit vezeti, |
Úgy csajkák nagy száma ezeket követi, |
Ha a hadihajó vasmacskáját veti, |
Kerületjét ennek soksága bélepi. |
|
Duna! óh te drága Neptunus magzatja! |
Szépséged Európa minden vizét hatja, |
Örvényidben magát hány viza nyugtatja? |
Arany fövényednek, drága minden latja. |
|
Nem elég, hogy Budát te úgy ékesíted, |
Még Pest városát is hozzá egyesíted, |
Ezt hajódból kötött híddal teljesíted, |
Nyelv ki nem mondhatja, őket mint szépíted. |
|
Ez öszvekapcsolást ha fontosan nézem, |
Jonathán és Dávid barátságát képzem, |
Castor és Polluxnak szerelmeket érzem, |
Mégis dicséretit eléggé nem végzem. |
|
Ez hídon sok ezren napnak lementével |
Sétálnak és telnek örömök kedvével, |
Sok Pyramus játszik rajta Thysbéjével, |
Enyhülnek fagyossal s mandola tejével. |
|
Mesterséges tüze gyakran Vulcánusnak |
Ég rajta, de többet ég tüze Vénusnak, |
Itt sok ártatlan szív tétetik cinkosnak, |
Jól hívják e hidat hát labirintusnak. |
|
Jubál találmányát itt sokszor láttatja, |
Sokezer fül lantját, sípjait hallgatja, |
Magát sok gavallér cifrán fitogtatja, |
De soknak erszénye e szelet jajgatja. |
|
Pest Budánál sokkal még mostan ékesebb, |
Több méltóság lakja, azért is nemesebb. |
Mulatság tárháza, melyért is kedvesebb, |
Épületjeiben gazdagabb s fényesebb. |
|
Bölcs Minerva benne vette a lakását, |
A tudományoknak megnyitá forrását, |
Tanulók fejére árasztja folyását |
Benne helyheztetvén univerzitását. |
|
Minden esztendőben Bellona tábora |
Szép térségen fekszik, sorban áll sátora, |
Nem kéméltetik itt ágyúja, sem pora, |
Fegyver ropogása, mint villám, szapora. |
|
Oly ékességeket Pest és Buda körül |
Lehet látni, kiben lélek és szív örül. |
Ha olykor bánatba mindkettő bémerül, |
Ezekre tekintvén vidámsága kerül. |
|
|