Gvadányi József
Egy falusi nótáriusnak budai utazása*

(Részlet)

Negyedik rész

Amelyben Budát, Pestet
és ezeknek vidékét írja le
Itten Budán kezdett szerencsém szolgálni,
De utamba akart mindég ellent állni,
Hányszor nem kelletett majd éltemtől válni,
Most nyugszom, itt mindent meg akarok látni.
Ki is mentem másnap a Duna partjára,
Szememet vetettem Pestre, hol Budára.
Nem tudtam mit nézzek elől s utoljára,
Azért mostan adom mindennek tudtára:
A természet tette itt remek munkáját,
Mert ha ki tekinti Buda vára táját,
Nem fog itt mást látni, csak szépség csodáját
És a teremtésnek egy nemes formáját.
Menedékes hegyen van a vár építve,
Erős kőfalakkal s bástyákkal kerítve,
Napfényen ragyogó tornyokkal szépítve,
Utcái kövekkel vannak béterítve.
Ezeket nagy roppant házak ékesítik,
Sok költséggel épült templomi szépítik.
Piacán felszökő kutak diszesítik,
Gyönyörű lakósi nagyon nemesítik.
De főképpen Mátyás király palotája
Kevélyen áll benne, ritka is pompája,
Bármennyi idegen szem tekint reája,
Királynak való ez! Mást nem mondhat szája.
Országunk oszlopi itten lakást vettek,
Kik fejedelmünktől ide idéztettek,
Hogy hazánk kormányi légyenek, küldettek,
Szegények s gazdagok bírójává lettek.
Hogy folytathassanak mindent csendességgel,
Kormányozhassanak kívánt békességgel,
Az alpereseket haza törvényével,
Megnyugosztalhassák igazság tettével.
Ki hadi fővezér az egész hazában,
Ide helyheztetett és áll hatalmában.
Hogy a lármázókat tartsa zabolában,
Legyen a csendesség ő rendes folytában.
Így Apolló lakást vett Buda várában,
Máris benne lakik kivont sátorában.
Borult a békesség igazság nyakában,
Részesek mindketten egymásnak csókjában.
E vár alatt még más három város fekszik,
Egy mért-föld a hosszok, mely is jól kitetszik,
Óbuda, Viz-Város, Tabánnak nevezik,
Ezeket csodálva jövevények nézik.
Néhány meleg fördők benne találtatnak,
Minden sorsból valók ezekben mulatnak,
Doktorok, borbélyok ezek körül laknak,
Azért is betegek itt felgyógyulhatnak.
Fedetlen tornyával még egy török mecset.
A Vizi-Városban hogy áll, azért esett:
Hogy ez arról tégyen jelt s emlékezetet,
Hogy Kára Mustafa itt megverettetett.
A városokon túl feküvő szép megye,
Amfiteatrumot mutat völgye, s hegye,
Akármerre ember szemét vesse s tegye,
Mást nem lát, csak melyből szív örömét vegye.
Hegyei bé vannak szőllőkkel terítve,
Alattok borházak sorba felépítve,
Egyik a másiknál cifrábban szépítve,
Prés, sajtók és kádak szürethez készítve.
Pomona kosárba almát, cseresnyét ráz,
Flóra nympháival virágok közt cikáz,
Ritkán Diánnának nyila szarvast hibáz.
Madarkákat lépen fog itt sok madarász.
Édes musttal tölti Bachus itt hordóját,
Nyújta a vevőknek bora kóstolóját,
Veres borral töltött üveges korsóját.
Gyakran Orpheus is megfújja gordóját.
A völgyek árnyéka hideg kútforrással
Bővelkedik, gyémánt színű vízfolyással,
A kövi halacskák itt fickándozással
Játszanak, pisztrángok, mint nyíl, oly úszással.
A városok között mintegy méltósággal,
Szőke Duna vize foly csendes habzással,
Ágokra nincs osztva, van itt egy folyással,
Füleket nem sértő szép lassú zúgással.
Számos terhelt hajók drága portékával,
Megannyi megtöltve sóval, gabonával.
Bésózott husokkal, füstölt szalonnával,
Eveznek le rajta hazánk sok javával.
Fekete tengerig egészlen lemennek,
Itt adnak el mindent a sok idegennek,
Ott cserélt portékát ezekre terhelnek,
Lovaktól huzatván nyereséggel jönnek.
Ó ezen tengerbe foly bé hét folyással,
Magas kősziklákról tajtékos habzással,
Valamint a Nilus dűl hét ágazással,
Egyiptom tengerbe kövekről zúgással.
Olykor királyunknak szép hadihajói,
Kiknek árboc-fáján lobognak zászlói,
Széltől lebegtetnek kivont vitorlái,
Könnyen úsznak, hátán morganak ágyúi.
Valamint kotlós tyúk csirkéit vezeti,
Úgy csajkák nagy száma ezeket követi,
Ha a hadihajó vasmacskáját veti,
Kerületjét ennek soksága bélepi.
Duna! óh te drága Neptunus magzatja!
Szépséged Európa minden vizét hatja,
Örvényidben magát hány viza nyugtatja?
Arany fövényednek, drága minden latja.
Nem elég, hogy Budát te úgy ékesíted,
Még Pest városát is hozzá egyesíted,
Ezt hajódból kötött híddal teljesíted,
Nyelv ki nem mondhatja, őket mint szépíted.
Ez öszvekapcsolást ha fontosan nézem,
Jonathán és Dávid barátságát képzem,
Castor és Polluxnak szerelmeket érzem,
Mégis dicséretit eléggé nem végzem.
Ez hídon sok ezren napnak lementével
Sétálnak és telnek örömök kedvével,
Sok Pyramus játszik rajta Thysbéjével,
Enyhülnek fagyossal s mandola tejével.
Mesterséges tüze gyakran Vulcánusnak
Ég rajta, de többet ég tüze Vénusnak,
Itt sok ártatlan szív tétetik cinkosnak,
Jól hívják e hidat hát labirintusnak.
Jubál találmányát itt sokszor láttatja,
Sokezer fül lantját, sípjait hallgatja,
Magát sok gavallér cifrán fitogtatja,
De soknak erszénye e szelet jajgatja.
Pest Budánál sokkal még mostan ékesebb,
Több méltóság lakja, azért is nemesebb.
Mulatság tárháza, melyért is kedvesebb,
Épületjeiben gazdagabb s fényesebb.
Bölcs Minerva benne vette a lakását,
A tudományoknak megnyitá forrását,
Tanulók fejére árasztja folyását
Benne helyheztetvén univerzitását.
Minden esztendőben Bellona tábora
Szép térségen fekszik, sorban áll sátora,
Nem kéméltetik itt ágyúja, sem pora,
Fegyver ropogása, mint villám, szapora.
Oly ékességeket Pest és Buda körül
Lehet látni, kiben lélek és szív örül.
Ha olykor bánatba mindkettő bémerül,
Ezekre tekintvén vidámsága kerül.



Hátra Kezdőlap Előre