| Lelkem! nem éred már soha végedet: |
| Mert úgy lehellett téged az alkotó |
| | Isten, mikor gyarló agyagból |
| | Testemet olly nemesen teremté. |
|
| Porrá emésztő földbe leszállanak |
| A kérkedésnek felrakatott csoda |
| | Munkái, márvány oszlopokkal |
| | Támogatott magas úri házak. |
|
| Sőt öszvedűlvén még maga a kerek |
| Föld s ég elolvad csillagival, mikor |
| | Majd a megaggott nagy világnak |
| | Megszakadott kötözetje bomlik. |
|
| Ekközt te lészesz ment egyedűl. Tehát, |
| Ó halhatatlan szép vagyonom! miben |
| | Fog telni majd akkor a te kedved? |
| | Hol keresed lenyugosztalásod? |
|
| A szent vagyonság, kútfeje, alkotó |
| Szerzője s kedvén osztogató ura |
| | Kívánatos minden dolognak, |
| | Akkor is Istened. El ne vétsed. |
|
|
