Révai Miklós
A papi üldözésről*

Veszett bikát amott láss a mezőben:
 Ragadja a szörnyű harag.
Földet tipor, bömbölve rugdalódzik,
 S mindent döfő szarvára fűz.
Fúl mérgesen haragja bús tigrisnek,
 Mikor veszik kis kölkeit,
Fúl a felingereltetett oroszlány,
 Szaggat kegyetlen körmivel.
Mind semmi ez pap-üldözésre nézve:
 Ott még, ott a dühödt harag.
Jaj ott neked; szegény jámbor, ki lettél
 Feddésre tárgy, jaj! elveszel.
Vasat, tüzet hánynak reád, keservet,
 Lelkedre is sok átkokat.
S még akkor is, mikor már sírba tettek,
 Tőlök porod nem nyughatik.



Hátra Kezdőlap Előre