– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – |
Mintha megútálnám az előbbi csapástokat, elhigyd, |
| Hogy nem azért tettem: más nemes okra találsz. |
Emlegeted magad is: megakadtanak a görög úton. |
| A kimivelt anglus, francia, német, olasz. |
Ám ugyanez mi dicső dolog a mi drága hazánknak: |
| Nemde gyalázóink nyelvök alábbra esik? |
Bármint próbálják, ha ugyancsak verset akarnak, |
| Kéntelenül páros végezetekbe kötik. |
Ámde nem olly nyelvünk, édes folyamatja külömböz: |
| Kellemetes könnyű minden ugrásra szavunk. |
Boldog költőink így kettős kénnyel eléglik |
| Szívünket, s nyújtnak többes örömre okot. |
Írígyelje tehát, hogy bírunk illyen erővel, |
| A szűkült anglus, francia, német, olasz. |
Legyenek embereink, kik amottan költsenek ébren |
| Páros végzéssel régi csapások után. |
Légyenek ollyanok is, kik most újabbra virágzó |
| Nyelvünket karokon hangos időkre vegyék! |
Itt legyek én! ide vonz kényem, haza népemet áldom: |
| Hogy már nyelvének többre emelte becsit. |
Már tetszik neki is noha zengedezése szokatlan, |
| Ámde ugyan mégis csak gyönyörűen esik. |
Érzi, s azért maga is nyújt már ösztönre borostyánt, |
| S oszt ezen új korban annak is érdemülést: |
E szorosabb törvényre hevült valamennyire ébred: |
| Ész tüze, látja nemesb fáradozása becsit. |
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – |
|