Révai Miklós
Tisztelendő Kreskay Imre úrnak*

(Részlet)

 
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
 
Mintha megútálnám az előbbi csapástokat, elhigyd,
 Hogy nem azért tettem: más nemes okra találsz.
Emlegeted magad is: megakadtanak a görög úton.
 A kimivelt anglus, francia, német, olasz.
Ám ugyanez mi dicső dolog a mi drága hazánknak:
 Nemde gyalázóink nyelvök alábbra esik?
Bármint próbálják, ha ugyancsak verset akarnak,
 Kéntelenül páros végezetekbe kötik.
Ámde nem olly nyelvünk, édes folyamatja külömböz:
 Kellemetes könnyű minden ugrásra szavunk.
Boldog költőink így kettős kénnyel eléglik
 Szívünket, s nyújtnak többes örömre okot.
Írígyelje tehát, hogy bírunk illyen erővel,
 A szűkült anglus, francia, német, olasz.
Legyenek embereink, kik amottan költsenek ébren
 Páros végzéssel régi csapások után.
Légyenek ollyanok is, kik most újabbra virágzó
 Nyelvünket karokon hangos időkre vegyék!
Itt legyek én! ide vonz kényem, haza népemet áldom:
 Hogy már nyelvének többre emelte becsit.
Már tetszik neki is noha zengedezése szokatlan,
 Ámde ugyan mégis csak gyönyörűen esik.
Érzi, s azért maga is nyújt már ösztönre borostyánt,
 S oszt ezen új korban annak is érdemülést:
E szorosabb törvényre hevült valamennyire ébred:
 Ész tüze, látja nemesb fáradozása becsit.
 
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –



Hátra Kezdőlap Előre