|
A lovat, és a rajta-ülőt tengerbe vetette.
|
|
Az Úr az én erősségem s dicséretem,
|
|
Ez az Úr, kinek a neve Mindenható,
|
|
Mint egy hadakozó férjfiú
|
|
És seregét mély vízbe temette.
|
|
A Veres-tengerben elmerűltek,
|
|
Elburíták őket a mélységek:
|
|
Kő gyanánt alámenének a fenékre.
|
|
Kimutatá csudás hatalmát:
|
|
A te dicsőségednek sokaságában
|
|
Megalacsonyítottad az ellenkezőidet.
|
|
Ellenek támadott felgerjedt haragod,
|
|
Szelednek ereje a tengert eloszlatá,
|
|
Meggátolád a víz folyását:
|
|
Kétfelől állának a feltornyozott habok
|
|
Megűzöm őket, s megfogom;
|
|
Felosztom a sok ragadományt:
|
|
Bételjesítem kívánságomat.
|
|
Öldözöm őket erős kezemmel.
|
|
S béburítá őket a tenger,
|
|
Elmerűltek, mint az ón sebes vizekben.
|
|
Vajjon kicsoda hozzád hasonló?
|
|
Rettenetes és dicséretes!
|
|
Nyakra-főre hánytad ellenségedet;
|
|
A homokot tekerő habok a mélységre lenyelték.
|
|
Irgalommal vezérletted népedet,
|
|
Mellyet megszabadítottál;
|
|
Akkor megháborodtak az Edom nagyjai,
|
|
Irtózzanak vastag karodtól!
|
|
Légyenek mozdúlhatatlanak, mint a kő!
|
|
El is ülteted a te örökségednek hegyén,
|
|
Uram! a te szent helyedben,
|
|
Mellyet kezeid megerősítettek.
|
|
Az Úr országol mindörökké, és tovább!
|
|
Mert Fáraó paripája hátán
|
|
Bé-méne tengerbe szekerivel, és lovagival:
|
|
S visszahozá az Úr reájok
|
|
Lám pedig az Izraél fiai előttök
|
|
