| Fogynak ama boldog szerzetnek tagjai, mellynek |
| | Én is akármi kicsiny része, de része valék; |
| Ellene a pokol harcra kikelt valamennyi gonosszal, |
| | Aki egész földön mint katonája forog: |
| Kincsre-törés, pénzért-hazudás, fene könyvek, irígység, |
| | Rémítés, mellyet sok gonosz elme koholt, |
| Öszvecsoportozván nagy zajjal rája ütöttek, |
| | S minthogy semmi segéd nem vala, földre verék. |
| Hát ez-e a bérünk, hogy az ifjúságnak az erkölcs |
| | És tudomány útján hív vezetői valánk? |
| Hogy jeles embereket nevelénk, kik könyveket írtak, |
| | Mellyeket a hírnek szárnya magasra emel? |
| Hogy nagy városokon, falukon, sőt füstbe borított |
| | Kunyhókban sokakat jóra taníta szavunk? |
| Hogy gondunkkal arany nyoszolyán és koldusi ágyon |
| | Haldokló egyaránt élhete minden időn? |
| S annyi verítékünk s vérünk folyt számos helyekben, |
| | Merre kikél a nap, s merre enyészve forog? |
| Sőt az egész földet Jézust hírdetve bejártuk, |
| | S olly sokat eltűrtünk szent tudománya miatt? |
| Ezt ellenségünk fel sem veszi; kerget, eloszlat |
| | Minket, s a rendet bontva zavarba taszét! |
| Nem vala törvényszék, mely minket pörbe idézne, |
| | Nem vala törvényes mentegetésre helyünk. |
| Haj! annyit tehetett elvesztésünkre felesküdt |
| | Sok gonosz ellenség! Illy vak az ember esze! |
| Nemde, azért Európa! arany századra jutottál, |
| | És vesztünk néked boldog időket hozott? |
| Megcsalatál: forgasd szemedet, valamerre tekénthetsz, |
| | Nézd, minemű légyen mostani állapotod: |
| Látod-e, melly vadak a népek, mint üldözik egymást, |
| | És magok is veszvén űzik az emberölést? |
| Templomok és szent oltárok fertelmes helyekké |
| | Váltak, sok jeles ház romladozásra siet: |
| A lakosok fogynak, mívelő nincs puszta mezőken, |
| | Néhol alig vagyon egy számkivetettnek helye. |
| A gonosz a törvényt s Istent letapodja; szemérmes |
| | Hív igaz embereket földön hiába keressz; |
| A heves ifjúság elfonnyad időnek előtte, |
| | Mert zabolát marván rúg, s bujaságnak ered. |
| Nem vagyok olly bosszús, nemezist le nem hívom az égből: |
| | Nem csak eloszlásunk e gonoszoknak oka. |
| Mindazonáltal ugyan mondják, hogy szerzeti rendünk |
| | Fennállván nem tört volna ki annyi gonosz: |
| Mert jeles ügy mellett vérünk folyt volna, vagy űznők |
| | Most is, mint ezelőtt, a fene lelki homályt. |
| Ezt mások mondják; magam úgy nem bízom erőnkben; |
| | Szent végzéséért áldom az égnek urát. |
| Ami szabad, temető helyeket béjárva kesergek, |
| | Hol valamely társunk hült ereklyéje vagyon: |
| És ha közikbe vezet koros éltem vége, reményem |
| | Mint hív társ engem síromig el nem hagyand; |
| Részre nem hajlandó maradék eszmélleni fogja |
| | E rend érdemeit, s így megadandja böcsit: |
| Régi idő nem szült illy szerzetet; illyet, ha váltig |
| | Rajta lesz is, nem fog szülni akármi idő. |
|
