|
Szily János úrnak, midőn
püspöki méltóságra emeltetett
| Menj elébb, kicsinyke nyájam! |
| Menj legelve, játszodozva, |
| A mosolygó szép füvecskét; |
| Bátran ízleld a folyáskát, |
| Melly igen friss kútfejekről |
|
| Víg furuglyám rendes hangját |
| Gyenge szellők! tí vigyétek: |
| Hallja Tirzis, akivel Pán, |
|
| Messze földre költöződvén, |
| Abba törtük vólt fejünket: |
| Kit szerezne Pán helyébe? |
| Végre füstbe tűnt reményünk, |
|
| Kért egy illyent, más amollyant, |
| Ez keményt, amaz szelídet: |
| Vólt, kinek serényke tetszett: |
| Jámbor ennek, másnak elmés. |
| | Vaj s ki lelhet illy személyt? |
|
| Bezzeg ehhez nincs egyenlő |
| Bölcsesség e tág mezőkön! |
| Pásztoroknak azt felelte: |
|
| Míg örül pásztor juhoknak, |
| A kövér juh gyenge fűnek, |
| Gyenge fű a tiszta víznek, |
| Tiszta víz a szép kövecsnek, |
|
| A kövecs sok tiszta víznek, |
| Tiszta víz a gyenge fűnek, |
| Gyenge fű kövér juhoknak, |
| A kövér juh pásztoroknak, |
|
| Lám szököllve játszodoznak |
| Szereteszéjjel a juhocskák; |
| Tollra kél a víg pacsirta, |
| Érdemit nagy Tirzisünknek; |
|
| Oh miért nincs olly ajándék, |
| Mellyel a kedvét találnám! |
| Lásd, öcsém! hogy béköszönthess |
| Jó korán e zsenge téjjel; |
| Majd, ha nyájam eltenyészik, |
| Tartson annyi sajtra számot, |
| Mennyi fér e köntös-ujjba. |
|
| Ám borúljon gyászba földünk, |
| Mert, ihon! borúlni készül: |
|
|
