| Énekelék; s olly hangzatokon múlattam Hazámat, |
| | Mellyeket elsőbben általam halla Hazám. – |
| Sok szeretett; sok megdícsért; zsengémet örömmel |
| | Vették, akik igaz szívemet észrevevék; |
| Ámbátor látnák (magam is jól láttam), hogy abban |
| | A sietés tél-túl durva hibákat hagyott. – |
| Két, három volt, aki reám fene mérget okádott, |
| | Minden versimnek fényrekelések után. |
| A javait kihagyák; a rosszát rendre kiszedték, |
| | S ezzel iparkodtak nagyra nevelni magok. |
| Légyen övék: fűzzön koszorút számára belölle; |
| | Vagy drágább gyöngyül mindenik hordja nyakán. – |
| Pórúljártak ezek; (szánom!) megtudta goromba |
| | Írások Fébus, s nem kis haragra hevült. |
| S hát, úgymond, füstös bottal nyargalnak ez írók? |
| | S hát ez az emberség, a tudományi gyümölcs? |
| Csúf szarvát hordozza fején a Kőszegi Bajnok*; |
| | Társainak kormos légyen örökre nevök. – |
| Mit tennék! Hogy hazám kedvét fellyebbre vihessem, |
| | Még gyengébb-erejű verseim öszveszedém; |
| S újontan munkába vevém. Sokasodtak, apadtak; |
| | Mindenek új színben jőnek utólszor elő. |
| Mért nem adék nékik még több piperét is, ha kérded: |
| | Más munkáim azon díszre nem adtak időt. |
| Szólítják ezek is kezeim: némellynek ecset kell; |
| | Mások részeinek még feles héjja vagyon. |
| Ajtómon van már az halál: árváim elhagyván, |
| | Aki velek bánnyon, lészen-e gondos Atya? |
|
