| |
| Te a bosszúállás hatalmas istene! |
| Kit nékünk rettegve imádni kellene; |
| Kit szűz szent anyáddal illet a tisztelet, |
|
| Választott híveid szent svadronja mellett; |
| Te, ki a zsidóktól midőn megbántattál; |
| Mózessel sok ezret köztök levágattál; |
| Te, ki megbosszúlod a hitetlenséget, |
| S nem engedsz a rossznak érni boldog véget; |
| Ki a nem pápistát halálra ítéled, |
| Mert nem méltó neki mennyben lakni véled: |
| Hatalmas istenség vond meg kézíjadat, |
| S szegezd az Aufklärung dögére nyiladat! |
| Meddig engeded még üldözni nyájadat |
| S eretnekek alatt nyögni szent házadat? |
| Nézd, búsult híveid bőrzsákba öltöztek, |
| Előtted szemökből könnyzáport öntöznek; |
| Porral hintegetik megbúsult fejöket; |
| Éles borotvákkal metélik testöket; |
| Böjtölve imádják felséges nevedet: |
| Csakhogy valahára betöltsék kedvedet: |
| Rettenetes isten! halld meg kérésünket |
| Vigasztald már egyszer elcsüggedt szívünket: |
| Irtsd ki e világból e rút seprőléket, |
| Hogy Pius emeljen egész földön széket. |
| Akkor valamennyi klastromot szerzettél, |
| S belé valamennyi szent embert vezettél, |
| Leborulva áldják irgalmasságodat, |
| S hangos hozsánnával töltik be házadat. |
| Te, ki ama gonosz Voltairt megbüntetted |
| S végre önnön sz…t véle megétetted, |
| Amint Molnár János szemmel tapasztalta, |
| Hogy ette, s az ujjait utána megnyalta. |
|
| |
| Te szép, te szeplőtelen szűz, |
| Kiben soha, Józsefhez tűz |
| Nem égett, mert szent Anna, – |
| Amint Duns Scotus mutatja, |
|
| |
| Te tiszta szűz, hogy szenveded |
| Nézd, az Aufklärung szarvat vetett: |
| Mostan kérjed fiacskádat, |
| Hogy e rút pillangocskákat |
|
| |
| Te, kit az én pennám tisztel, |
| S tintás pennát hord kezében, |
| S megáll egy ház szegletében, |
|
| |
| Oh, ha kedves volt előtted, |
| Csekély értékem és tollam, |
| Halld meg, kérlek, kérésemet: |
| Ihlesd szívemet s nyelvemet, |
| Hogy Trenket kifizethessem, |
| És Spielenberget Koppival |
|
|
