Dayka Gábor
A tavasz*

(Töredék)

 
Nyájasbb arcúlattal arany szekerére felűlvén,
Ünnepi fényt ereget Phoebus az ékes egen.
A fagyos éjszaknak zúgó fuvallati szűnnek
A bágyadt Zephyrek lengedezési között.
Harmatban fürödött keblét a rózsa kifejti;
A völgy illatozó májusi gyöngynek örűl.
A lefolyó kövecsen lassú patakocska csörög le,
S csöndes habjaival pázsitos hantot öblít.
Felveszi télben elhányt ékét a bánatos erdő;
Zöld árnyéka kies szenderedésre vezet,
Itt epedő hangon a sérült fülmile gyászdalt
Zengedez, ott a bús gerlice jajnak ered.
Ím kezeit Pomona gyümölcsfáinkra kinyújtá;
A feselő bimbó ritka gyümölcsre mutat.
Hajnal hasad; gyapjas nyájával elhagyta tanyáját
A dalló pásztor, s friss legelőre siet…



Hátra Kezdőlap Előre