Péczeli József
Méhek, herék*

Meg lehet esmérni kit-kit munkájáról,
 Mint a sast körméről, s a tehént vajáról.
A munkás méhecskék egykor mézt csináltak,
 Melyen a rest herék soká disputáltak.
Nem tudván magok közt lépni egyezségre,
 A darázst bíróul választották végre.
Ki jó pénzért előállván hívásokra,
 Függeszté füleit a bizonyságokra.
Barnák, s kurták azok, a tanuk így szóltak,
 Kik ott táboronként repdestek, s danoltak.
A méhek rettegtek, látván, hogy ővelek
 S a herékkel közös a nevezett jelek.
Sok egyéb tanukat a darázs esketett,
 Semmi bizonyosra de mégsem mehetett.
Előhívattatta a dolgos hangyákat:
 De ezek sem tudtak adni több próbákat.
Két hónapja immár, mond egy, hogy foly perünk,
 Munka ideje van, s mindnyájan heverünk.
Azonban költséggel tartjuk is a bírót,
 Ő eszi a vajat, mi isszuk az írót.
Miért húzza vonja perünk ily sokára?
 Lépjen a dolognak az igaz okára.
Csináljunk mindketten ma mézet előtte,
 Így meg fog tetszeni, a lépet ki szőtte.
Nem jó lessz! a herék rútul kiabáltak,
 De minthogy a méhek örömmel ráálltak;
Az értelmes bíró közöttök széjjelnéz.
 Tudom már én, úgymond, kiké legyen a méz,
S azt nagy dicsérettel adta a méheknek,
 S éhes szemek koppant a felpereseknek.
Így kéne ítélni: gyakran a törvények
 Az ártatlan perest bészívó örvények.
Így processzus gyanánt a bölcs biró lenne,
 S tiz-húsz esztendőre egy kis ügy nem menne,
De addig pereltünk sokszor mi egy csigán,
 Hogy mikor megnyertük, osztoztunk a haján.
Azt ami benne volt, a bíró kiszopta,
 S a hosszas processzus időnket ellopta.
A törvénykönyv oly vólt, mint egy sűrű csere,
 Hol megbútt, akinek hamis volt a pere.
A rejtekhelyt néki pénzért megmutatta,
 Ki lelke kárával rossz ügyét folytatta.
De már bölcs Józsefünk itt is fáklyát gyújtott,
 Hogy e szövevényben járjunk, fonált nyújtott.



Hátra Kezdőlap Előre