Meg lehet esmérni kit-kit munkájáról, |
| Mint a sast körméről, s a tehént vajáról. |
A munkás méhecskék egykor mézt csináltak, |
| Melyen a rest herék soká disputáltak. |
Nem tudván magok közt lépni egyezségre, |
| A darázst bíróul választották végre. |
Ki jó pénzért előállván hívásokra, |
| Függeszté füleit a bizonyságokra. |
Barnák, s kurták azok, a tanuk így szóltak, |
| Kik ott táboronként repdestek, s danoltak. |
A méhek rettegtek, látván, hogy ővelek |
| S a herékkel közös a nevezett jelek. |
Sok egyéb tanukat a darázs esketett, |
| Semmi bizonyosra de mégsem mehetett. |
Előhívattatta a dolgos hangyákat: |
| De ezek sem tudtak adni több próbákat. |
Két hónapja immár, mond egy, hogy foly perünk, |
| Munka ideje van, s mindnyájan heverünk. |
Azonban költséggel tartjuk is a bírót, |
| Ő eszi a vajat, mi isszuk az írót. |
Miért húzza vonja perünk ily sokára? |
| Lépjen a dolognak az igaz okára. |
Csináljunk mindketten ma mézet előtte, |
| Így meg fog tetszeni, a lépet ki szőtte. |
Nem jó lessz! a herék rútul kiabáltak, |
| De minthogy a méhek örömmel ráálltak; |
Az értelmes bíró közöttök széjjelnéz. |
| Tudom már én, úgymond, kiké legyen a méz, |
S azt nagy dicsérettel adta a méheknek, |
| S éhes szemek koppant a felpereseknek. |
|
Így kéne ítélni: gyakran a törvények |
| Az ártatlan perest bészívó örvények. |
Így processzus gyanánt a bölcs biró lenne, |
| S tiz-húsz esztendőre egy kis ügy nem menne, |
De addig pereltünk sokszor mi egy csigán, |
| Hogy mikor megnyertük, osztoztunk a haján. |
Azt ami benne volt, a bíró kiszopta, |
| S a hosszas processzus időnket ellopta. |
A törvénykönyv oly vólt, mint egy sűrű csere, |
| Hol megbútt, akinek hamis volt a pere. |
A rejtekhelyt néki pénzért megmutatta, |
| Ki lelke kárával rossz ügyét folytatta. |
De már bölcs Józsefünk itt is fáklyát gyújtott, |
| Hogy e szövevényben járjunk, fonált nyújtott. |
|
|