| Egy éh róka mindent kurdászván az útban, |
| | Még azt is megnézte, nincs-é tyúk a kútban? |
| Hol a teleholdat meglátván, sohajtott, |
| | Hogy kerek s fejér volt, úgy nézte mint sajtot. |
| Két vedres volt a kút, ült az eggyikére, |
| | Így bocsátá magát a kút fenekére. |
| Látván hogy amire éhes nyála folya, |
| | Az egy múló árnyék, nem sajt, nem gomolya: |
| Akkor kezdett félni, s kivált szégyenlette, |
| | Eszét e dologban, hogy így félretette. |
| A kijövetelről midőn gondolkozott, |
| | Egy farkast a kútra a szerencse hozott, |
| Ki mond néki: Sógor jól vagy ott felteszem! |
| | Úgy van; mond a róka, jöszte sajtot eszem, |
| De már itt kell hagynom, mert a hasam tele, |
| | Oly nagy, hogy hatan is jóllakhatnánk vele, |
| De miként menjek le, hogy megtöltsem bélem, |
| | Lemenésed módját kérlek közöld vélem. |
| Annál nincsen könnyebb, mond a róka erre, |
| | Bocsátkozz le mint én, ülj fel a vederre. |
| Így teve a farkas, a rókát felhúzta, |
| | De a vizet maga haldokolva úszta. |
| Mondd ekkor a róka: hé én is úgy tettem, |
| | A feljövés módját eszembe nem vettem, |
| Jól jártam, hogy idejöttél szerencsére, |
| | S kivált hogy nem néztél a dolog végére. |
| Róka vagyok esmérsz, tudod természetem, |
| | Mással jól nem tészek, csalok ha tehetem. |
| Látod mint hibáznak sokszor a bölcs agyok, |
| | Jöjj ki koma mint tudsz, már én kívül vagyok. |
|
| Dolgában az ember keveset hibázna, |
| | Ha mig hozzá nem fog, mindent jól megrázna. |
|
|
