Földi János
XXXVII. A tavaszról
*
Tekintsd, tavaszra kelve,
A rósa mint fakad ki!
Tekintsd, vizek dagályi
Miként lecsendesednek!
Tekintsd, kacsák hogy úsznak!
Darvak miként repülnek!
Kiderülve fénylik a nap.
Felleg, homály szaladgál.
Dologra forrt az ember.
Az olly gyümölcs megindúl
Boristen áldomásán.
Levelek között, s gallyak közt
Levont gyümölcs virágzik.
