Éljünk Lesbia Lelkem! és szeressünk, |
És a mord öregek komor beszédit |
Egy félpénzre becsűljük öszvességgel. |
Lám a Nap lemégyen, meg újra felnő. |
Nékünk egyszer enyész rövid világunk |
S hosszú éjet örökre kell alunnunk. |
Adj csókot nékem ezret, újra százat, |
Osztán adj ezeret, meg újra százat; |
Osztón más ezeret, meg újra százat; |
Osztán majd ha sok ezreket vejéndünk, |
Tévesszük mi is öszve, hogy ne tudjuk |
Vagy hogy meg ne sokalja más irígy szem, |
Számát tudva mi ennyi csókjainknak. |
|