Szépek! természetnek csodás alkotmányi, |
Öszvekevert nemnek díszes oltoványi, |
Földi embereknek szeretett bálványi, |
Ti vagytok világnak vonzó szivárványi. |
|
Mikor az Alkotó gyúrta testeteket, |
A ti kovásztokban hinte sokféléket, |
Úgy vélem mágnesből nem kicsiny részeket, |
Kevert, mert bírjátok a mi szíveinket. |
|
Nincsen Newton, nincs Leibnitz, ki tudjon leírni, |
Hiába titeket anatomizálni, |
Minden állatokat könnyebb ábrázolni, |
Mint néktek csak egyik percetekről szólni. |
|
Salamon rólatok mit azt rövideden |
Szóla, nem volt szinte talán esméretlen, |
Nem leszek hozzátok én olyan kegyetlen, |
Hogy mondjam, az asszonyállat telhetetlen. |
|
Megtompul az elme ennek vizsgálásán, |
Az ész kiüresül ennek leírásán, |
Könnyebb tétovázni Daedalus járásán, |
Mint csak egy asszonynak elmenni nyomásán. |
|
Romlottság, mely vagyon nyomorult emberben, |
Közönséges ugyan, de nem oly mértékben, |
Nagyobb állandóság van a férfivérben, |
Nagy állhatatlanság az asszonyi nemben. |
|
A ti szivecskétek aminő hajlongó, |
Az eszetek szinte olyformán bolyongó, |
Április formára kedvetek borongó. |
Harag és szeretet egyaránt csak ingó. |
|
Az embert nevezték hajdan kis világnak, |
Én az asszonyokat tartom más állatnak, |
Filozófusok is az ilyen madárnak |
Magyarázásáról sokat disputálnak. |
|
Nincsen annyi barlang Tátrának hegyében, |
Mennyi rejtek vagyon asszonyok szívében, |
Nincsen oly élesség Argusnak szemében, |
Mely bétekinthessen e jeles örvényben. |
|
Mást hinni, mást szólni, mást belől gondolni, |
Azt, mit nem akartok, kívül úgy mutatni, |
Titkot, csalfaságot el tudni takarni, |
Szemet, szót, jeleket hazugságban hagyni. |
|
Akit most szerettél, azt mindjárt gyűlölni, |
Akit ma dicsértél, azt holnap gyalázni, |
Ennek kedve ellen szívét ajánlani, |
Mástól barátságot hívséget elhúzni. |
|
Esküdni, hazudni, sírni, reménykedni, |
Örülni, törődni, ismét hízelkedni, |
Szeretni, gyűlölni, nem szólni, felelni, |
Egyszersmind némulni, már sokat beszélni. |
|
Tréfát indítani, mélyen gondolkozni: |
Ma kedvet mutatni, holnap unatkozni, |
Ma tetszik heverni, holnap már utazni, |
A Comediáról menni imádkozni. |
|
Most cifra, most lusta ruhába öltözni, |
Társaságot unni, mint szent elrejtezni, |
Egész éjszakákon ismét dorbézolni, |
Világot útálni, hozzá ragaszkodni. |
|
Ígirni, nem adni, napra halasztani, |
Puszta reménységgel szerelmest táplálni, |
Ájulást, kétségben esést csak nevetni, |
Előttünk meghalni, ismét feltámadni. |
|
Elhagyom, mit Mózes írt Éden kertéről, |
Semmit nem említek Gomorra helyéről, |
Szólok ezután lett sok más történetről, |
Reátok háromló kevert dicséretről. |
|
Nagyobbra nem mehet világi felsőség, |
Nálatok, Asszonyi Rend! van az elsőség, |
Nincsen az ég alatt oly toronyerősség, |
Kit meg nem hódított az asszonyi szépség. |
|
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – |
Mire vetemedtem bódult írásomban? |
Szép Nem! képeztelek rút ábrázolásban, |
Jaj nékem! Venusnak jutok haragjában, |
Ha a jót tagadom, mely van asszonyokban. |
|
Való, hogy sok rossznak vagytok koholói, |
De ellenben jóknak szintúgy megtartói, |
Nem tudom, vagytok-e világ jobbítói, |
De tudom, szokásnak, ti vagytok hozói. |
|
Amit ti akartok, akarja egész nép, |
A rút, a kedvetlen általatok lesz szép, |
Vagyon tibennetek valami édes pép, |
Mely minket fogvatart, mint madarat a lép. |
|
Innét tihozzátok szabjuk az eszünket, |
Kedvetekre bontjuk öltözeteinket, |
Házi szokást, étket, épületeinket, |
Tinéktek szenteljük efelett szívünket. |
|
Ország általatok jön virágzásában, |
Sok tartomány úszik kincses gazdagságban, |
Mennyi mesterségek volnának hamvában, |
Ha ti maradnátok a régi szokásban. |
|
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – |
Megengedem néked, keress pajtásságot, |
Kerüld a szomorú vad magánosságot, |
Köss az érdemessel szíves barátságot, |
Becsülettel űzhetsz tréfát s nyájasságot. |
|
Vagyon mind ideje, mind módja ezeknek, |
Példáját nem fogjuk követni töröknek, |
Ki zárt, strázsát rendel hív feleségének, |
Semmi szabadságot nem enged szépének. |
|
Nem azért teremte Alkotó títeket, |
Hogy setét szobában csapjatok legyeket, |
Engedett néktek is gyönyörűségeket, |
Melyekkel élhettek tartván a közepet. |
|
A kamukás ágyból későbben költözni, |
Lehet, tükör előtt csinosan öltözni, |
Szagos vízzel piros orcádat öntözni, |
De arról eközben nem kell felejtkezni: |
|
Hogy kedves társodnak házi gazdasága |
Szép s jó renddel folyjon, s fogyjon gondossága. |
Általad terüljön java s gazdasága, |
Ne légyen oly terhes házi sáfársága. |
|
Dicsérem, szeretem én azon Szépeket, |
Kik tudnak nevelni Isteni Képeket, |
Világnak, királynak adnak csemetéket, |
S ezeknek példásan tésznek jó leckéket. |
|
Kik, mint szorgos anyák, sok házi cselédnek, |
Nemcsak ruhát adnak, s módját eledelnek |
Szabják, hanem gondját viselik lelkeknek, |
És jó példájokkal magok elől mennek. |
|
Kik a henyeséget cselédtől elűzvén, |
Azzal a vétkeknek okaik mellőzvén, |
Házat kormányoznak lármákat kerülvén, |
Csendesen, erősen, mindent elrendelvén. |
|
Kik a büszkeséget magoktól elűzik, |
A sok mendemondát nyelvökre nem fűzik, |
Kik, mint nagyurakat, a szegényt úgy nézik |
Mind annak, mind ennek szükségét intézik. |
|
Kik szurkos majornét a lambris szobában |
Béhínak, s kérdezik, hány lúd hizlalóban, |
Hány tyúk, hány polka ül setét kamarában, |
Hány tehén, hány borjú vagyon istállóban. |
|
Kik felgyürekezvén szegletét házoknak |
Megjárván, számát is tudják a kulcsoknak, |
Magok elrendelik módját kamaráknak, |
És parancsolatot adnak szakácsoknak. |
|
Kik olasz virágnak becsülvén szépségét, |
Fejekre, melyekre rakják ékességét, |
Azonban esmervén kender s len szükségét, |
Ideig szenvedni tudják büdösségét. |
|
És fonás-szövésnek jól értvén munkáját |
Esmérvén sokféle lisztnek is a lángját, |
Magok megtekintik sütés szövés módját, |
Kerülik a szakács takács praktikáját. |
|
Kik rostát és szitát meg szoktak olvasni, |
Sok dézsát fazékat jó számban tartani, |
Kik rovást és listát meg szoktak vizsgálni, |
Ezek elmehetnek világba sétálni. |
|
Ha kiket természet formált jobb agyagból, |
Többet hörpentettek igaz okosságból, |
Igaz ítéletet tesznek a dologról, |
Számot tudnak adni majd minden szavokról. |
|
Kik innepre kelvén élet reguláján, |
Magok öszvegyüjtvén cseléd sokaságát, |
Olvassák, vagy hallják Szent Pálnak írását, |
Hirdetik Istennek Evangéliumát. |
|
Az ilyen Szép képe tökéletességnek, |
Az ilyen formája a jobb erkölcsöknek, |
Mehet nagyvilágba, bálványa bölcseknek, |
Lészen, s tiszteletet hoz gyarló nemének. |
|
Ilyen Szépet írtak például Szent Könyvben, |
Ilyen Szépet tudok én is a megyében |
Boldog Férj! ki ülhet ilyennek ölében, |
Tartsa meg az Isten soká kegyelmében. |
|
Méltó ilyen asszony, kinek hóduljanak, |
Szívet, szeretetet emberek adjanak, |
Méltó, kinek nyomán Szépek maradjanak, |
Romlott erkölcsökből jobbra változzanak. |
|
|