Vers, kit csak természet tud jól feltalálni, |
És nem a mesterség szokott hagyigálni: |
Kit pompás szavakkal nem illik cifrálni, |
Mért mégy a világban ily módon cirkálni. |
|
Mint jössz? mit tanítasz? akarsz-e tetszeni? |
Akarsz-e márványos asztalon heverni? |
Kikelvén prés alúl messzire terjedni? |
Vagy főbb könyvek polcán porban penészedni? |
|
Bujj el, együgyű vagy, nem tetszel senkinek, |
Más írásnak módját hozz a nemességnek, |
Román kell mostani asszonyi rendeknek, |
Ki sokrét leírja módját szerelemnek. |
|
Rendetlen tenéked majd minden cikkelyed, |
Sokfelé zavaros zugásod elszéled, |
Hosszas ábrázolás rendét sem kedveled, |
Törvényét írásnak, módját sem követed, |
|
Nem ily szülemény kell mostani időben, |
Ki tanítást foglal némely cikkelyében, |
Nem jót zúg ilyetén hang azok fülében, |
Kik nem gyönyörködnek az anyjok nyelvében. |
|
Nincsen e sorokban brillanti concetti, |
Gustus, harmonia, mely magát tetszeti; |
Turneurs materiát nem messze vezeti, |
A szót nem keresvén imígy amúgy ejti. |
|
Semmi pompa nincsen, semmi elevenség, |
Semmi tűz szavakban, sem nagyobb erősség, |
Alszik a te múzsád, nincsen benne szépség, |
Nem tudom, mitől jött reád e betegség. |
|
Nyilván Minervának kiestél kedvéből, |
Kádenciád rosszul dudorog fejedből, |
Szimmetria nélkül büfögsz részegségből, |
Kivetnek, elhiggyed, Parnassus hegyéből, |
|
Sok festék szükséges, ha verset kell írni, |
Sokszor ájulásban elmének kell jutni, |
Néha felébredni, néha kell aludni, |
Néha ellankadni, néha felgerjedni. |
|
Most sírni, továbbra kell ismét kacagni, |
Eleven képzéssel dolgot felruházni, |
Ugrándozó tréfát bele kell csúsztatni, |
Fáknak, virágoknak szavakat kell adni. |
|
Madarak, források, hogy s miképp beszélnek, |
Tengernek habjai, tűz hogy ijesztenek, |
Az istenek, nimfák, hogy vendégeskednek, |
A fekete lelkek miképp rettentenek. |
|
Te ezen törvénytől távol akarsz járni, |
A kilenc múzsákat sem akarod várni, |
Kik arany betűkkel szép verset firkálni, |
Szoktak, és a rútat messze hagyigálni. |
|
Meglehet, Bélának boldog idejében |
Mikor még a szkíták laktak e megyében, |
Leltél volna olyat, kinek szerelmében |
Jutván, felvett volna rejtvén kebelében. |
|
Néked madaraknak tetszik éneklése, |
Kóta, pauza nélkül ejtett csevegése, |
Menj azért erdőben, hol ezek zengése |
Csinosabb is, szebb is, mint szarkák csergése. |
|
Puszta templom van ott Pánnak felszentelve, |
Ez idegen gőzzel nem volt megfüstölve, |
Az oltár nincs ugyan arannyal terhelve, |
Csak természet szerint vagyon ékesítve. |
|
Idejönnek néha a nagyok áldozni, |
Kik nagy méltóságtól szoktak unatkozni, |
Itt teher s gond nélkül szoktak szunnyadozni, |
Igaz barátságban vígan mulatozni. |
|
Itt tehát akadj fel vén cserfa ágára, |
Ha megázol, rádjön a napnak sugára, |
Úgylehet, akadhatsz olyan Kadikára, |
Ki házához viszen, s feltesz gerendára. |
|
|