Ha e hasznon kapzsi világ várhatja még, |
| Hogy valaha adjon mást is olyant az Ég, |
Akit a barátság szent tüze úgy éget |
| Hogy nem esmér annál főbb gyönyörűséget; |
Akivel aranynál tisztább szereteti |
| Barátjáért maga hasznát megvetteti; |
Kihez fösvénységnek még árnyéka sem fért, |
| Mégis fösvénnyé tud válni barátjáért; |
Maga javát önként s bőven osztogatja |
| Barátjáét mint a fösvény kuporgatja, |
Egyszóval akinek nem lészen magára |
| oly gondja koránt is mint a barátjára, |
kivált ha kit ahhoz köténd ily szeretet |
| kitől semmi hasznot se nem vár, se nem vett. |
Azt a késő világ hogy jól megdicsérje |
| s dicséretét mégis érdeméhez mérje |
elég dicséret lesz, ha tartja méltónak, |
| hogy hívja második Málnási Lászlónak. |
|