Te kértél, s kedvedet tölteni fő gondom, |
Azért verseidről mit tartok, megmondom: |
Látok elmét, tüzet, s ékes magyarságot, |
De szeretnék látni több ártatlanságot. |
Megbocsáss, barátom, az a természetem, |
Hogy a rosszat, azért mert szép, nem szeretem. |
A legszebb gyümölcsben csömört szerző féreg, |
S a méz közt is gyakran lappang gyilkos méreg. |
Az igaz kegyesség s tiszta erkölcs nagy kincs, |
Annak gyökerére lassu mérget ne hints, |
Én nagy tisztelője vagyok a szép nemnek, |
S szépséget nevelni tartom nagy érdemnek, |
S amitől az arcát szépitő szemérem |
Romolhat, egészen dicsérni nem mérem; |
Sőt amit ártatlan fiam és leányom |
Nem olvashat bátran, magam is elhányom. |
Bezzeg amely szépen, ha olyan jól szólnál, |
Akkor nem Aranka, hanem arany volnál. |
|