Érted, érted, már éretted |
| Ah, mennyit köll szenvednem! |
| Titkosan köll gyötrődnöm; |
Midőn kinoz s halált okoz, |
Szivlángomnak, bánatomnak |
|
Minap, tudod, nem tagadod, |
Úgy szolgáltam, udvaroltam, |
Tetszettettem jókedvemet, |
|
Gondolván, hogy csak próbái |
|
Már föltettem s megesküdtem, |
| Többet igy nem szeretlek, |
Hogysem lárva, inkább árva |
| Lészek, igy nem szenvedek. |
Mások lessék – ámbár tessék – |
Igy megválom, – s már mint álom |
|
|