Faludi Ferenc
Klorinda
*
1.
Gyenge Klorinda
Hűs kikeletben
Egy szép ligetben
Fel s alá jár:
Siess, Dorindó!
Szívét epesztve,
Kezét terjesztve
Csak reád vár.
2.
Megjött Dorindó;
Egy kis bokorban
Hajnali korban
Leültek már.
Nyugszik Dorindó,
Igen sietett,
Sokat igetett,
Hallgat a pár.
3.
Kezdi Klorinda:
Pásztor, hol jártál?
Kivel tréfáltál?
Engem elhagysz:
Hamis Dorindó!
Mintha nem tudnám,
S nem tapasztalnám,
Mással mulatsz.
4.
Ne hidd, Klorinda!
Mezei nimfám,
Édes báránykám!
Mert ez a szív,
Esküszöm Pánra,
A nagy istenre,
Égre, tengerre,
Tehozzád hív.
5.
Lator Dorindó!
Ott a fenyősben –
Vagy a füzesben,
Nem tudom már –
Idegen társsal
Eperjet szedtél,
Vígan nevettél –
Csak tagadd bár.
6.
Nem úgy, Klorinda!
Kivel sétáltam,
Akit imádtam,
Nem földi kép:
Hanem istenség,
Nagyobb náladnál,
Szentebb náladnál,
De nem oly szép:
7.
A szűz Diána
Vadat kergetvén,
Sokat megejtvén,
Egy kanhoz lőtt:
Aztat nyomozván,
Az erdőt járta,
Fel nem találta,
Énhozzám jött.
8.
Ha úgy van, pásztor,
Igen követlek,
Megint szeretlek,
Mint hű nimfád:
Keljünk, Dorindó!
A nyájt elhagytam.
Sokat mulattam,
Isten hozzád!
