Rózsa Sándor az én nevem, |
|
Nem kell annak megijedni, |
Én sem szoktam megijedni. |
|
Tizenhat esztendős voltam, |
Loptam harminchárom lovat, |
Mégsem csörgetem a vasat. |
|
Az istállóm lopott lóval: |
Harminc fakó, harminc deres, |
Hej! Az mind szép jányra keres. |
|
Fut az betyár a pusztába, |
Ne sírj babám olyan nagyon, |
Nem lövik a betyárt agyon. |
|
Csinos makra az én pipám, |
Száz aranyért nem is adnám, |
Csinos az én rózsám ajka, |
Mikor szám csókja borítja. |
|
|