Kis Bencsóka

(Jávorfácska)

Elindul a három árva,
A három kis csiporkával
Az erdőbe epör-szedni
Az erdőbe epör-szedni.
S az édes mamácskájoknak
Maradott sok drágagyöngye,
Azt osszák vala útközbe,
Azt osszák vala útközbe.
Három árva azt egyezte:
Azé lészen a gyöngyöcske,
Ki teli szedi hamarább,
Teli szedi a csiprocskát.
Kis Bencsóka teliszedte,
Azért két nénje megölte.
Bétették egy fa udvába,
Hazamentek hamarjába.
Kérdi tőlök édesapjok;
– Hol maradott kisleányka,
Kisleányka, kis Bencsóka?
Hárman mentek, ketten jöttek,
Kis leánykám hol maradt el?
Jaj Istenem, merre menjek,
Merre menjek, s én mit tegyek?
Hol keressem, s hová menjek?
Elutazott az erdőbe,
Küs-árváját-keresésre,
Hát ott vagyon egy mozsika,
Hát ott vagyon egy mozsika.
Nézegeti, ki is veszi,
Gondolkozik, mit csináljon,
Bújába hogy mozsikáljon?
Bújába hogy mozsikáljon?
No de mégis rájahúzza,
Szépen szól a kis mozsika.
– Húzzad, húzzad király-atyám,
Édes felnevelő dajkám,
A nénéim megölének,
Fa odvába bétevének. –
Hazamöntek s mozsikáltak,
A mozsikával azt húzták:
– Húzzad, húzzad édes néném,
Édes megölő gyilkosom!
Én is voltam királyleány,
Királyleány, kis Bencsóka,
Királyleány, kis Bencsóka,
Már most vagyok kis mozsika.
A nénéim megölének,
Fa udvába bétevének,
Fa udvába bétevének…

Erdély


Magyar népköltészet. II. Népballadák. (Szerkesztette: Ortutay Gyula) Bp. 1955. (Magyar Klasszikusok), 23. sz.




Hátra Kezdőlap Előre