[Ez az Élet könyve…]

A verses dedikáció szövegét – amelyet a közlő szerint Ady a VA első példányába Kabos Ilonkának írt – Kabos Ede adta közre a leányáról vele készült interjúban a SzÉ 1918. okt. 20-i számának 12. oldalán. – (Az eredeti dedikációt tartalmazó Ady-kötet hollétéről nincs tudomásunk.) – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-28 (1977) 1286. [MRi]

Alapszövegünk Kabos Ede közlése: SzÉ 1918. okt. 20. 12.

Kabos Ede közleményéről nem tudva írt nekrológot Kabos Ilonka halálára Gách Marianne Búcsú Kabos Ilonkától címen a Film, Színház, Muzsika 1973. jún. 16. száma 23. oldalán. Ebben az írásban többek között az alábbi mondatokat találjuk: „Ady minden kötetét dedikálta neki. A menekülő Élet belső címoldalára, a tudomásom szerint, mindmáig is kiadatlan verses ajánlást írta.” S ezt követően néhány központozásbeli, ékezési eltéréssel, illetve szövegmódosítással (a 3. sor Mert szava elé S-t iktatva, a 6. sort És helyett S-sel kezdve) lényegében azt a szöveget ismétli meg, amelyet közel 55 évvel korábban Kabos Ede adott közre.

Utólagosan – minthogy a verses dedikációt feltételezhetően tartalmazó Vér és arany, illetve A menekülő Élet megfelelő példánya nem áll rendelkezésünkre – nehéz eldönteni egyértelműen, hogy Adynak ezt a kedveskedő verses gesztusát az életmű időrendi folyamatában hova helyezzük. Az érvek nyomatékosabb sora Kabos Ede mellett szól. Először is: Kabos még Ady életében adta közre a dedikációs verset, és határozottan a VA első példányára utalt, amelyet Ady az 1907. dec. 20-át követő napokban vihetett föl a családhoz, s a mindnyájuknak szóló kötetet külön kedveskedésként Kabos Ilonkának dedikálta. Előző kötetét, az ÚjV-et Kabos Edének ajánlotta „fiúi szeretettel” 1906-ban. Arról nincs tudomásunk, hogy a VA-t is dedikálta volna külön az apának. Másodszor: ebben az időszakban, 1907–9 között volt pesti tartózkodása idején Kabosék rendszeres ebédvendége a költő, akit szinte családtagként kezeltek. E közös étkezések „lírai hitelét” örökíti meg a versike rímelő fordulata: És ugy ülnek egymással szembe, / Mint Kabos Ilonka és Ady Endre. (Ady és a Kabos-család meghitt kapcsolatáról l. Kovalovszky Miklós kommentárjait: EmlAE III. 384–86.) Némiképpen megerősíti ezt a költő és a felnőttként viselkedő kislány közötti „egyenrangú” kapcsolatot Kabos Ilonka interjúban adott vallomása is: „Vagy tízéves lehettem, amikor szüleim nagyobb vendégséget rendeztek, és több kis asztalon terítettek. Engem Adyhoz ültettek, és lelkemre kötötték, hogy mindig legyen bor a poharában. Szót fogadtam, de közben magam is versenyt ittam Adyval. Azt hiszem, akkor szeretett meg engem”. (EmlAE III. 384.)

Harmadszor: két-három héttel korábban írta Ady az Ilonka c. köszöntő verset (l. szövegét és jegyzetét e kötetben). E korábbi és jelen vers komoly és ugyanakkor pajtásian meghitt hangvétele igen közelálló egymáshoz. Nem valószínű, hogy ugyanezt a tónust Ady magától értetődően ismételte volna meg 1912 elején,  A menekülő Élet megjelenése idején.

Mindezzel persze nem kívánjuk kétségbe vonni Gách Marianne állításának jóhiszeműségét, esetleges konkrét megalapozottságát. Filológiai kételyeink vannak csupán. Mert aligha bizonyítható, hogy Ady „minden kötetét dedikálta” Kabos Ilonkának. Az viszont lehetséges, hogy „A menekülő Élet belső címoldalára” írta a költő a verses dedikációt. Csak azt nem tudjuk, hogy a nekrológ készítője ezt saját szemével látta-e, vagy csak Kabos Ilonka elmondása nyomán közli. Az időrendi besorolás vitáját csak a szóban forgó kötetek előkerülése teheti véglegessé és bizonyossá.