Kereszttel hagylak itt

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, 1 fólió, 240 x 163 mm. Aláírás nélkül. Cím: Kereszttel hagylak itt. A fólió alján 1-es szám. – A cím felett: Uj versek, alatta egy római I-es. – PIM A. 92.

Első megjelenés: BN Esti lap 1907. október 27. XII. évf. 255. sz. 2. – Ady Endre – („Uj versek” főcímmel a Mostoháim a Betűben és a Ki ad többet érte? című versekkel együtt elsőként.) – További megjelenés: Sz 1907. december 25. XXXIV. évf. 294. sz. 1. – Tárca. – Ady Endre. (A Bölcs Marun meséje c. vers után közli.) – Kötetben: VA₁ (1908) (A Léda arany-szobra ciklus) 143.; VA₂ (1910) 80.; VA₃ (1910) 80.; VA₄ (1918) 80.; VA₅ (1919) 105. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 74.

Alapszövegünk a VA₃-ból.

A VA₁ korrektúrájában (PIM A. 126/1.) Ady az 1. sor eressz szavában a két sz-et ssz-re javította. A VA₃ korrektúrájában  (OSzK Fond. Hung. 1731.) az 5. sorban a szent után vesszőt tettek.

A vers a Lédával történt kibékülés után keletkezett. (L. erről A nagy Pénztárnok c. vers jegyzetét e kötetben.) 1907. szept. 24-én még ezt írja Brüll Bertának: „Nemcsak az idegeim szakadtak el, de elszakadt minden kötél. Nekem keserű elégtétel így előre, hogy esetleges katasztrófám siettetéséért ő lesz, Adél, a felelős.” (AEl I. 260.) A kibékülés ezután megtörtént, de a tüske, úgy látszik, benn maradt a költőben. „Bizonyára nem érdekli, de való – írja Lédának okt. 22-én –: nekem is vallott szerelmet egy-két asszony. Sőt, mindjárt számot is mondhatnék: kilenc. Úgy látszik, hogy engem is alkalmasnak látnak még némi szerelmi turbékolásra.” E levél utóiratában ezt írja: „Betegebb vagyok, mint valaha, sok nagy bajom van. Nem tudom, lemehetek-e mostanában.” (Uo. 263.) Ady okt. végén mégis leutazott Nagyváradra, mert nov. 1-i levelében ezt írja Lédának: „Édes jó Adél, beteg (igazán s nem úgy, ahogyan maga hiszi) vagyok megérkezésem óta.” (Uo. 264.) A vers feltehetően e váradi látogatás emlékének terméke.

Hatvany Lajos, szokásához híven, általánosít. Szerinte a költő „[…] hogy ha elmegy, hát nem megy el azért egészen – a költő egoista képzelmében az ő szerelmes ölelése örök-égő stigmát hagy hátra a női vállon, mellen, szájon. Ennek a férfias, önző illúziónak ájtatos, kenetes megverselése az ismert Ady-vers […] Fönnebb a romantikus énekes kivetült én-zésének mondottuk e verset. Lehet, hogy tévesen. Mert a szerelmes ember, aki búcsúzik, úgy érzi, hogy a fájdalma mint égő fájdalom válik le róla, s kigyúl, mint égő stigma gyúl ki a kedvesen. Ez a kereszt, mely Ady Lédáján kigyúl.” (Hatvany II. 359–60.)

Király István az „együttérző szerelem” motívumát emeli ki a versben: „A közös emberi szenvedés elviselésére lett óvó menedék – írja. – Innen eredt olyan költeménynek, mint pl. a Kereszttel hagylak itt csöndes bánata […] Más formában s másfajta beállításban, de mintha csak Raszkolnyikov Szonja ágya előtt leboruló híres mozdulata ismétlődött volna meg. A gyötrelmek útjának, a kálváriának volt jelképe a kereszt. Az emberélet szomorúsága oltódott be a szerelembe, a rá emlékeztető csókokon keresztül. Szerves része lett az érzelemnek az emberi szenvedés, az emberi részvét.” (Király I. 453–54.)

Hatvany II. 359–60.; Király I. 453–54.