Megjelenés
Első megjelenés: Nsz 1907. szeptember 22. XXXV. évf. 226. sz. – Olvasótár 2. – Ady Endre – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-8 [1943] 1006.
Szövegkritika
Alapszövegünk a Nsz-ból.
Javításaink:
Mivel a verset Ady kötetbe soha nem vette fel, a hírlapbeli közlés helyesírása pedig következetlen, a központozást logikai okból, a magánhangzók ékezését pedig ritmikai megfontolásból több helyen módosítottuk.
6 A Bus rövid u-ját verstani meggondolásból hosszú ú-ra változtattuk. 5 , 7., 9., 11. A sor végére kitettük a hiányzó vesszőt. 14 A sor végén a vesszőt pontra módosítottuk. 18 A Szomoru rövid u-ját ritmikai okból hosszúra javítottuk. 23 A sor végére pontot tettünk.
Keletkezéstörténet
E vers szellemisége rokon azzal, ami
Adynak a BN 1907. szept. 17-i számában megjelent Pusztaszeren c. vezércikkében jelentkezik. A BN aznapi száma számol
be az Árpád halálának ezredik évfordulóján rendezett pusztaszeri ünnepségről.
Ady ironikus hangú vezércikkben szól hozzá az eseményekhez. Ady szerint Árpád nem volt jelen a pusztaszeri ünnepségen,
helyette a tápai parasztoknak jelent
meg. „Legendás,
turk ősünk,
vezérünk,
Árpád – írja –,
Pusztaszer helyett,
ahol megidézni próbálták,
Tápén,
a szomszédban jelent meg. Eljött azokhoz Árpád,
akik Szvatopluktól,
Zalántól
s a többi nem hiteles személyektől
elvették ezt az országot. S Tápén a kupaktanácsban,
egyszerű magyarok száján,
az országfoglaló magyarság,
tehát Árpád keserű igazsága szólalt meg: – Nem megyünk Pusztaszerre,
az urak ünnepére,
nem megyünk. Ha Árpád apánk tudta
volna,
sohase hozott volna ide bennünket. Ünnepeljenek a római pápa magyar püspökei,
akiké lett a Pannoniáért fizetett aranyos nyergen és féken kívül a föld,
a víz,
a fű. Ünnepeljenek a Pallaviciniek és Wenckheimok,
a Rákosi Jenők és a Güntherek […] Hát volt-e joguk azoknak ünnepelni,
akik Günther
miniszter úr kegyes jelenlétével megtisztelve ünnepet ültek Pusztaszeren? Hát gondolták-e Árpád és Tuhutum,
hogy ezt az országot azért szerzik meg,
amiért most még,
úgyahogy, fennáll? Urak,
papok,
herék,
iparlovagok legszemélyesebb
haszonélvezetére?” A cikk végéhez utóiratban ezt fűzi: „Nem a király hiányzott a pusztaszeri ünnepről s nem csak Tápé,
hanem Árpád vezér s a magyar Géniusz,
ez a bús alvó,
meg nem értett magyar Géniusz.” (AEÖPM VIII. 342–43.)
Magyarázat
Az átall régies szóalak, amelynek jelentése az értelmező szótár szerint: átall valakit = szégyelli magát miatta; a vers szövegében ez úgy értendő, hogy az elnyomottak nem szégyellik, vállalják a múltat, amelyben az urak velük ilyen szörnyűségeket tettek.
|
