Háborog a sír

Háborog az ezeréves sír,
Hunnia, ez a sóhaj-bánya,
Háborog és bus halottjait
Kihányja.
Millió fehér csont meséli,
Mit tettek a párducos ősök,
Hogy itt mennyi kín, bú, mennyi vér
Esőzött.
Ebben a szomorú országban
Minden tisztes gondolat: átok
S hulljon véresen, bünös urak,
Reátok.
Vakuljatok meg, ne lássátok
A bosszut és a temetőket,
A Dávid szent parittyáival
Jövőket.
Szolgasereget, udvarnépet
Gyüjtsetek koncra, úri hitben,
Kit ámittok, az sincs veletek:
Az Isten.
Az Isten, akihez szegödtök
S a levegő: bosszura válhat.
Sorsotok: epe, vad gyülölet,
Utálat.
Óra ütött, betelt a mérték,
Most kezdjük az új ezer évet:
Grófok, latrok, már tátong a sír
Felétek.



Megjelenés

Első megjelenés: Nsz 1907. július 7. XXXV. évf. 161. sz. 2. – Ady Endre – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-8 [1943] 1005.

Szövegkritika

Alapszövegünk a Nsz-ból.

Javításaink:

Mivel a hírlapközlésben a magánhangzók következetlenül szerepelnek, nyilvánvaló, hogy ez sokkal inkább az akkori nyomdai viszonyokra vezethető vissza, mintsem a költő szándékait követné. Ezért ritmikai és logikai meggondolásból javításokat hajtottunk végre.

A cím sir szavának rövid i-jét az 1. és a 27. sor javításainak megfelelően hosszú í-re változtattuk.

  • 1 A Háboróg szó sajtóhibás hosszú ó-ját rövidre, a sir szó rövid i-jét ritmikai okból hosszú í-re javítottuk.

  • 7 A kin és a bu szavak rövid magánhangzóit hosszúra javítottuk ritmikai okok miatt.

  • 9 A szomoru szó rövid u-ját ritmikai okból hosszú ú-ra változtattuk.

  • 18 Az uri szó rövid u-ját a ritmusnak megfelelően hosszú ú-ra javítottuk.

  • 26 Az uj rövid u-ját ritmikai okból hosszúra változtattuk.

  • 27 A sir szó rövid i-jét az első sorral egyezően ritmikai okból hosszú í-re változtattuk.

Keletkezéstörténet

A verset a költő első budapesti élményei is inspirálhatták. „Itt vagyok már harmadik napja Budapesten – írja Lédának és férjének 1907. jún. 26-án. – Tele gyűlölettel, sőt utálattal. Pedig az emberek kedveskednek. Ovációkkal vártak stb., stb. Én meg valósággal búvok.” (AEl I. 254.) Ady elégedetlensége abból is adódott, hogy a koalíciós kormány nem jó szemmel nézte a „volt darabont” újságírókat. A költő legnagyobb fájdalma volt, hogy nem akarták neki megadni az újságíróknak járó vasúti szabadjegyet. „Vasúti jegyet nekem nem adott, s nem akar adni a hazafias kormány” – panaszolja Brüll Bertának. – […] Iszonyú rosszul érzem magam Budapesten. Pláne ha nem sikerül állandó jegyet szereznem, szörnyű baj lesz.” (Uo. 254–55.)

Földessy Gyula szerint a vers „gondolat-csírája” a BN 1907. aug. 1-jei számában megjelent Mit leltek Knézen? című Ady-glossza. Igaz, a cikk három héttel későbbi, mint a vers, ezt Földessy is tudja, azért jegyzi meg: „Tehát a verset előbb írta Ady. Talán még a knézi esetről történt tudomása előtt!” (Földessy: Amt 301.) A knézi leletről a BN-ban 1907. júl. 28-án jelenik meg hírcikk Csontvázak fej nélkül címmel. E  tudósítás szerint egy aradi jelentés arról számol be, hogy Knézen középkori leletre bukkantak. A temesi-varjasi vasútépítkezés alkalmával a XII. századból, II. István korából való közös sírhelyet találtak. A sírban többszáz csontváz volt fej nélkül. A lelettől húsz méterre megtalálták a fejeket is. (AEÖPM VIII. 548.) Ady az említett cikket e tudósítás alapján írta. „Igen ám, de az embernek néha különös, babonás sejtései támadnak – írja Ady az említett cikkben. – Én például esküdnék rá, hogy a knézi sírokban lázadó jobbágyok porhüvelyei pihennek. Arra nem mernék esküdni, hogy Dózsa György valamelyik rakoncátlan csapatát gyilkolták itt halomra a nagyurak vitézei és hajdúi. De ez se nagyon lehetetlen. Ám az bizonyos sejtésem, hogy jobbágyok voltak. Uraik ellen föllázadt bitangok. Akiket az éhség, a kín, a robot, a deres, a pallosjog, az úrbér és a többi keserűsége egy-két napra büszke emberekké tett. Lehet, valószínű, hogy gyújtogattak, öltek. Végre is valamit kellett csinálni a lázadó jobbágynak a tizenötödik században is. De bizonyos, hogy hamar végeztek velük. Fölkoncolták őket az urak fegyveres szolgái. S a fejét mindegyiknek levágták.” (AEÖPM VIII. 287.)

A cikk és a vers gondolatanyaga, mondanivalója valóban rokon. Bár maga az indulat, a versben megszólaló érzelmi töltés gyengébb formában emlékeztet a két hónappal korábbi, májusi Csák Máté földjén szenvedélyes lobogására. Csak e versben egyszerűbb a képlet: mintha e képletes sírban most „helycsere” következne. Az eddigi „milliók” helyébe most majd az urak kerülnek a sírba. Így fikciós látomás a vers. Ady versének és későbbi cikkének látszólagos analógiája egyszerű véletlen.

Irodalom

Földessy: Amt 301.




Hátra Kezdőlap Előre